Xantus Géza a transzcendens dimenzió ábrázolását kísérli meg művészetében. Hosszú évek alatt érlelte gondolati síkon és a művészi megfogalmazásban egyaránt ezt az ábrázolásmódot, olyan képi világot teremtve, amelyben – saját szavaival élve – „a figurák, a formák átjárnak egymáson”, általa pedig újszerű, az eddigi ismeretektől elszakadó térábrázolást tár a szemlélő elé, „a légiesnek, megfoghatatlannak ábrázolt alakok egy megfoghatatlan világba kalauzolnak, láttatni akarják a láthatatlant”. Xantus megfelel A művész különleges hivatása II. János Pál pápa által megfogalmazott ismérveinek, ugyanis „alkotás közben önmagát fejezi ki, amennyiben műve saját létének, személyének és létmódjának sajátos tükröződése”. A gyakran idézett levél szerint amikor „a művész létrehoz egy mesterművet, nemcsak alkotását hozza létre, hanem művével leleplezi saját személyiségét is. Saját lelki fejlődésének talál új dimenziót és sajátos kifejezési formát. Alkotása által szól másokhoz és kommunikál velük.” Pajor András római katolikus lelkipásztor, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke mondta Xantus Géza egyik kiállításának megnyitóján, hogy a művészi üzenet nem más, mint az Istenhez való hasonlóság vonásainak megjelenítése. Mint fogalmazott, ehhez „teremthetünk új műfajokat, mert azon a csatornán keresztül akarok átadni egészen sajátos üzenetet, egészen sajátos formában. A műfaj már az üzenet része”.
Xantus Géza műfajt teremtett. Alkotásaiban kiemelt szerepet kap a mozgás, az átmenet, a transzcendens dimenzió ábrázolása, a fény. Újabban a meleg földszínek dominálnak, de időnként használja a korábbi alkotói korszakaira jellemző hideg kékeket-zöldeket is. „Tematikailag a Végtelen felé vezető út foglalkoztat, ami által eljutunk a Világ Világosságához. Ezt egy távolban felsejlő, ugyanakkor mindenen átható fénnyel próbálom ábrázolni, amihez a vallás kiváló segítséget nyújt. Ez a fény az utóbbi években készült munkáim mindegyikén megtalálható” – vallja egy interjúban, de igyekszik hozzátenni, „szükségszerűen hangsúlyoznom kell, hogy ennek értelmezése csak analóg jellegű lehet”. 

A művész végtelen-keresése, fénykövetése első jelentős mérföldkövének a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban 2017 augusztusában szervezett kiállítás bizonyult. Ezt a bemutatkozást a 2024 augusztusáig tartó időszakban, azaz hét év alatt tizenhat másik kiállítás követte, azaz évente két-három alkalommal állította ki a folyamatosan bővülő, frissülő anyagot Kárpát-medence-szerte.
A bemutatott anyag folyamatosan bővül, gyarapodik, egy-egy új munka váltja a régebbieket, a kiállítás pedig szervesen illeszkedik a kiállítóhely adottságaihoz. Talán mert műveit egy nagyobb alkotás részeinek tekinti, erre utalnak egy interjúban elejtett mondatai: „egy nagy képet festek különböző részleteiben”, illetve „folyamatosan festem az említett »nagy kép« különböző stációit”.
Folyamatosan megújuló anyaga szédületes munkatempóra vall. „Többnyire már reggel nyolc órakor a műteremben vagyok, délelőtt a korábban felvázolt vagy elkezdett képeket festem, délben hazajövök ebédelni, és egy kis szieszta után vagy visszamegyek a műterembe folytatni az elkezdett munkát, vagy otthon az újabb kompozíciók vázlatait készítem, esetleg az összeállt képet rajzolom fel a vászonra. Itt szeretném megemlíteni, hogy olaj-vászon képeimnél nem az egyszerre megoldott, »allaprima« festést alkalmazom, hanem több rétegben viszem rá a vászonra a festéket. Az egyik réteg felfestésétől a másik réteg ráviteléig szükséges egy száradási idő, ez néha több nap is lehet. Ezért dolgozom egyszerre több képen, hogy minél jobban kihasználjam az időt, ameddig várnom kell az egyik kép száradásával, addig haladni tudok a másikkal. Közben akadnak hétköznapi teendők, ezek elvégzése után igyekszem minél jobban kitölteni az alkotásra szánt keretemet. Az ember egy bizonyos kor után sajnálja az elfecsérelt időt.”
Áttűnő felületek, személyek, arcok, tájak és növények, s mindet beragyogja a fény. Röviden így lehetne összefoglalni Xantus Géza művészetét. „A fénysugár, közelebbről vagy távolabbról, mindenhol megjelenik az alkotásaimban, az emberi lényre fókuszál, aki mindig a középpontban áll” – erősít meg ebben maga a művész, aki vallja, hogy: „A teremtett világ koronája az ember, mert értelme és szabad akarata van.”