Vannak regények, amelyek a hétköznapokról, érzelmekről, emberi viszonyokról, ember és környezete kapcsolatáról, múltról, jelenről szólnak realista eszközökkel. És vannak olyanok is, amelyek teljesen kifordítják valósnak vélt világunkat, megbotránkoztatnak, elgondolkodtatnak egy lehetséges világ lehetséges törvényeiről. Most ez utóbbiról lesz szó.
Aktuális, releváns és hatásos – így lehetne néhány jelzővel összefoglalni Viktor Pelevin iPhuck10 (Helikon, Budapest, 2018) című könyvét, amely bár 2017-ben látott magyarul napvilágot, talán a 2023-as év emberének, akinek mindennapjaiba beleszövődött a mesterséges intelligencia fogalma, netán használata is, többről mesél majd.

Viktor Pelevin kortárs orosz szerzőt nevezik „a gogoli hagyományok továbbírójának”, posztmodern fenegyereknek, „a kiberkor pszichedelikus Nabokovjának”, önmaga prózáját pedig a „turbórealista” kategória alá sorolja – sokat elárulnak ezek a megnevezések az általa alkotott művekről. A szerző regényei közül a sikert az 1992-ben írt Omon Ré hozta el számára Oroszországban, majd Az agyag géppuska és a Generation P című könyvek világszerte ismert kultszerzővé tették. A titokzatos, nagyon ritkán interjút adó szerző céljának az emberi psziché minél többrétegű aktiválását tartja, amelyet az életmű sokszínű, különleges teremtett világai alá is támasztanak.
Az iPhuck10 alaptörténete, hogy egy rendőrnyomozó - fizikai test nélküli - algoritmus, Porfirij Petrovics, aki mellesleg regényeket ír, egy elvállalt eset kapcsán igencsak belekeveredik egy bűnügyi nyomozásba, ahol a megbízott egy bizonyos Maruha Cso kurátor, művészettörténész. Látszólag egy szokásos nyomozás veszi kezdetét, de talán nem nagy leleplezés kijelenteni, hogy nem a cselekmény lesz a legfontosabb Pelevin regényében.
A 21. század második felében járunk, egy földrajzilag is átalakult környezetben, ahol például az Európai Unió szétesett az iszlám uralta Kalifátusra és Kelet-Európára, az Egyesült Államokat Mexikótól egy fal választja el, Oroszországban klón-cár uralkodik stb. Ebben a szép új világban a társadalmi és nemi élet is teljesen megváltozott, elszabadult járványok hatására a szexualitás leginkább a virtuális térben zajlik, a valós érintkezések, a „klasszikus” szaporodás társadalmilag nem elfogadott cselekvés, ám a high-tech eszközök, a mesterséges intelligencia magasfokú használatával mindezek nem jelentenek problémát (ld. a címadó iPhuck10 egy multifunkciós szexrobot).
Egy mai szemmel nézve egyszerre baljós és különös világgal ismerkedünk meg mélyrehatóan, rengeteg izgalmas téma felmerül, amelyeket az író meglehetősen groteszk, szürreális, ugyanakkor iróniával átitatott köntösben ad át. Ilyen például a mesterséges intelligencia, a jövő emberi érintkezései, gendertémák, politikai korrektség, összeesküvés-elméletek, lételméleti kérdések, a jelen és a jövő művészetének esztétikája és piaca, a teljes körű megfigyeltség, és a sort folytathatnánk. 
Az iPhuck10 nagy részét Porfirij könyve és naplója teszi ki, meglepő perspektívaváltásokkal tarkítva, amelyekkel jórészt a regény második felében találkozunk. Mindezek kellő távolságtartással kezelendők, ahogy elbeszélőnk is gyakran emlékeztet tudatosan használt írói fogásaira, egyfajta elidegenített üzemmódú olvasást igényel olvasójától. 
Pelevin gondolkodásra hív: gazdag fantáziájával megteremtett, néhol perverzitásában megbotránkoztató világrendje által a jelen és a nem is olyan távoli jövő kérdéseiről elmélkedhetünk, de csakis kizárólag humorral, iróniával karöltve.