Megszaporodott a különböző, alkalmilag szervezett művésztelepek, alkotótáborok, workshopok, szimpóziumok sora. Igen sok város, település, önkormányzat, mecénás, alapítvány, magánszemély érzi úgy, hogy feladatai vannak a kortárs képzőművészet szolgálatában. Ezek közé tartozik Kolosai Ferenc, aki az Életfestő Alapítvány létrehozásával nagy fába vágta a fejszéjét. Újonnan hozott létre, alapított művésztelepet akkor, amikor ezek finanszírozása, működtetése egyre nehezebb. Minderre ráadásul kivételesen nehéz körülmények között került sor, 2020-ban, amikor a pandémia szinte minden kulturális, művészeti kezdeményezés lehetőségét megakasztotta. Az alapítót azonban ez sem akadályozta meg abban, hogy távol a magyar fővárostól, sőt távol minden nagyvárostól és megyeközponttól (Miskolctól kb. 60 km-re), Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye edelényi járásában, a szlovák határtól négy kilométerre, az Aggteleki Nemzeti Park területén, Szögliget községben ne szervezzen meg egy új művésztelepet. A szinte idillikus, hegyvidéki környezetben elhelyezkedő kb. ötszáz lelkes település befogadta a kezdeményezést, s rövid idő alatt a művésztelep komoly szakmai eredményeket ért el. Az alapító „jó szemmel” már az első évtől kiváló művészeket hívott meg. Egyik alapelvét: a szakmai sokszínűséget sikerül teljesítenie, hiszen a résztvevők festők, grafikusok és szobrászok. Jó a generációs összetétel, mert a telep meghívottai között egyaránt vannak idősebb, sok esetben már díjazott művészek, és dolgoznak itt fiatalok is. A résztvevők az ország több régiójából, területéről verbuválódnak, Budapestről, Csongrádról, Debrecenből, Szentendréről, Szolnokról, Törökbálintról, Szegedről, ami önmagában izgalmassá teszi a művésztelep atmoszféráját. A körülményekből adódó összezártság jó közösséget alakított ki, a résztvevők egymásra utaltsága a mindennapok teendőitől a művészeti alkotómunkáig végül is változatos összképet teremt. Minden résztvevőre hatnak a szuggesztív természeti körülmények, ezek bukolikus adottságai, ugyanakkor mindegyik művész saját művészi programja megvalósítója, jellemzően korszerű művészi nyelvezettel, stílusgazdag formai keretek között. A művésztelep ebben az évben negyedszer tesz eleget hivatásának. A formálódó közösség örömmel tesz eleget a csíkszeredai meghívásnak! E sorok írója tudja: a „szögligetiek” jó helyre mennek – jókor!

Feledy Balázs

A szögligetiek jó helyre jöttek – jókor. Igaz, hogy amikor Botár László megkért, hogy nyissam meg a szögligeti kiállítást, azt hittem, ráragadt valamiféle nyelvjárás, a jól ismert Szigligetből tréfásan Szögliget lett, de aztán gyorsan kiderült, hogy dehogy. Szögliget nagyon is létező entitás, a környékén nemcsak több mint negyven cseppkőbarlang kínálja a látnivalót, hanem a faluház előtt ott áll egy Cseppfa című szobor, egy stilizált vízcsepp hatol be egy fatörzsbe. Közvetlen stílusa, lényegre törő egyszerűsége már jelzi, hogy a falu lakói – sok más településtől eltérően – jó viszonyban vannak a művészetekkel, és nem a giccsel, amellyel jó néhány magyarországi településen olyannyira kacérkodnak.
Egyébként ugyanez látható ezen a kiállításon is, amely négy év terméséből nyújt keresztmetszetet. Itt van mindjárt hét olyan alkotás, amelyek közül néhányat akár klasszikus tájképnek is nevezhetnénk, hiszen egyértelmű, hogy a falut körülvevő tájélmény az ihlető forrás, csakhogy közülük jó néhány nem az azonnali, a közvetlen látványt fogalmazza meg, hanem hozzáadja a maga érzelemvilágát is. Palásti Renáta alkotásai jól példázzák ezt az impresszionisztikus hangulatvilágot. Azután érdemes felfigyelni arra, hogy vannak, akik a festészet klasszikus anyagain túlnyúlva, idegen anyagokat használnak üzenetük pontosabb megfogalmazásáért, Vargas Amár László erre kínál igen sokatmondó példákat. A vegyes technikák egyébként ugyancsak megszokottak a képzőművészet mai világában, Hollai Krisztina így alakít ki olyan jelképeket, amelyeket a néző gondolhat tovább. Király György két rézkarccal jelentkezett, mindkettő monokróm, és a két munkán jól érződik, hogy őt nem a klasszikus csendélet, hanem maga a csend foglalkoztatja. Valahogyan úgy, ahogyan a jól ismert olasz Giorgio Morandit a mozdulatlan tárgyakból kiáramló metafizikai összefüggések. Megfigyelhető a kiállításon két olyan kisebb munka is, amelyeknek készítője szövegekkel ír felül kompozíciókat, és az egyiken ott van a jól ismert norvég expresszionista festő, Munch neve. Dóró Zsolt és Tóth Pitya István olyan kompozíciókat küldött, amelyekben az elvont, nonfiguratív elemek járják körül az egyetemes mondanivalót, Boros Ilona Alkonyat című munkája pedig az erőteljes szín- és formakontrasztokkal hat. Csák László porpasztelljei, szénrajzai a mifelénk is oly gyakran használt, hagyományos, de mégis korszerű eljárások összegező, ugyanakkor jól árnyaló képességeit mutatják be, de nem folytatom, a nézőkre bízom, hogy fedezzenek fel újabb és újabb kvalitásokat ezen a szögligeti mintavételen.
Örülünk, hogy eljött közénk ez a kiállítás és egyben mutatja a követendő utat: a sok-sok magyarországi és romániai képzőművészeti alkotótábor gyarapodó kincseit nem érdemes raktáron tartani, hanem forgatni-utaztatni kell, hogy minél több helyen lássák azt, ami egy helyen született meg, hiszen a kommunikáció így éri el igazi céljait.

Székedi Ferenc

A KOLOSAI Művésztelep kiállítása a nap 24 órájában látogatható a csíkszeredai Megyeháza Galériában 2023. szeptember 6-ig.