Az Óda címet a költő adta. Elhiszem neki, hogy tudatosan tette, s tudta, hogy minemű költői alkotást emel erre a magas rangú megszólításra. Nem mintha kételkednék, kedves barátom – ezt a szót a kitüntető és megtisztelő dedikációjában használta, amikor megajándékozott engem a Dalok, erdőn, mezőn tiszteletpéldányával! –, uram tájékozottságában, de az Ő autodidakta példája késztet engem is a fogalmak tisztázására. Tudásom megbízható forrása szerint: „Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű dallamos lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi…”

ÓDA
 
Petőfi halálának 89 éves évfordulójára.
Írta és a Petőfi-ünnepélyen szavalta: Izsák Domokos.
 
Leszakadt egy nagy csillag az égről, 
Dühöngve zúgó vad vihar szárnyán. 
De a fénye ott maradt az égen, 
Mint jégzápor után a szivárvány. 
 
Leszakadt egy nagy csillag az égről,
De nem, nem tűnik el nyomtalanul:
A pályán, amelyen végig futott
A fénysugara még utána nyul!

Maholnap százados múltba süllyed,
Hogy e csillag leszakadt az égről.
Százados mult fényesebbre gyúlva
Föllobog e nagy csillag tüzétől!

E csillag Te voltál, nagy Petőfi.
Nincsen tenger, nincsen országhatár,
Ahová ne jutna gyász, amikor az
Égről egy ilyen nagy csillag leszáll.

A géniusz itt lobbant utolsót: 
Elaludt az égre törő álom, 
Mely ima s dal lett, kiskunyhóban és
Csilláros, fényes főúri bálon!

E földön omlott ki szived vére: –
Porba sujtott a durva sorsököl.
De neved így szebb, dicsőbb fénybe ért,
Örök tavasz fényében tündököl!

S ha a sors küldi vadviharait,
Hogy lelkünk ablakát kitörjék,
Vagy ha jóllét ér, mindegy: csudálunk,
Mint Gullivert a parányi törpék!...
Most emléked fénytüzéhez jöttünk:
Hogy érezzük az izzó szent erőt!
S a kegyelet lobogóját illőn
Porba hajtsuk az emléked előtt! 

Én meghajtom: s rá az eget nézem.
E csillagfénynek utját keresem.
Hol lobog a nagy eszme fáklyája:
Testvériség; Szabadság; Szerelem.

S mintha éreznők a Te nagy lelked,
Velünk, imádkozni most ide száll,
Hogy bátorítson, biztasson minket,
Az örök szépség, örök ideál!

Népek millióinak mindig volt –
Most is van a szívén mély, égető seb,
Százados múltból szellem-óriás,
Nézd, ítélj, mikor volt keservesebb?! 

Százados múltból, mely idő alatt
Láttunk királyt, koronát dölni, –
Téged az idő koronázott meg…
Költőkirály, lángeszű Petőfi!

Milliók közt oszlott szét a lelked:
Nekünk is jött a Királyhágón át,
Te magad küldtél a székelyeknek
A lelked kincséből egy darabkát!
S ha igaz, hogy nem hal meg a lélek,
Mit embernek Isten maga ád,
Hallgasd meg a székely nép nevében
Téged dicsérő törpe unokád!

Kit népe küldött, hogy áldjon Téged,
Mert ugy szeret, ugy, mint gyermek az anyját, 
No, nézd, hálából jöttem zugatni
Sirva feltörő lelkem harangját.

Érted, jöttem, hogy uj erőt vigyek:
Hol tűz lobog, mint óriás fáklya,
Hogy a jövendőbe bele égjen
Boldog hajnalfestő piros lángja!

Érted jöttünk, hogy emléket vigyünk,
S őrizzük eszméd, vágyad, álmod.
Hogy a Te nagy szellem erődtől
Hadd legyen a mi lelkünk is áldott!

Ó, áldj meg, áldj meg, esdve kérlek én!
A lelkem kincsét szórtam elődbe.
Cserébe adj a Te lelkedből, – mit
Visszavigyek a búzamezőkre!...

Hol újra várja lelked áldását,
Petőfi-nótától hangos vidék,
Hazáját híven szerető székely –
Dolgozik hős Petőfi népe még!
Oh, áldj meg, mert a te dicső neved
Társtalan: felüláll minden vitán.
Nemzeti korlátokon túl növő,
Halhatatlan, dicső örök titán!...

Székely Közélet, XXI. évfolyam 31. szám., 1938. augusztus 13., 4. oldal

Izsák Domokos boldog családi életet élt, öt gyermeket és tizenhét unokát adtak a magyar hazának. Hűséges élettársa, Benczédi Anna és a hozzá hasonló – gazda–feleség–édesanya – nők áldozatos munkáját ismeri el, dicséri, a Mi asszonyaink című versében. Nem csupán az egyéni, személyes boldogság megéneklését tanulta el a magyar klasszikusainktól a Magyar Nép Könyvtára köteteink olvasása alkalmával, inkább a közboldogság, a nemzeti közösség üdvözülésének szószólója kívánt lenni. Erre Neki ragyogó példával szolgáltak magyar váteszelődeink, Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Kölcsey Ferenc költői pályái. A Szózat tartalmi és formai megalkotása áll a legközelebb az Izsák Domokos alaposan megtervezett és megszerkesztett Ódájához. Szerény igyekezetem eredménye szerint az Izsák Domokos Ódája tárgyának megokolt kiválasztása és alaki megalkotása szerint is megérdemli a választott címet. Feltételezem, hogy a hozzá oly közel álló Vörösmarty Mihály Szózata, a haza iránti honfiúi hűség és a Kölcsey Ferenc Himnusza, a nemzeti sorsunk iránti felelősségvállalás imája voltak a követendő minták.
Ódát, Petőfinek! – ezt diktálja a székely szántóvető ember hazafiúi lelkülete. Dicsőítő dalt!, amelyet a tegnap még csak a hadvezéreknek és a királyoknak kellett felkínáljon a megalázott pórnép. Most az alkalom egyedi, nem születésnap, ellenkezőleg a nagy Petőfit, a Titánt, az Üstököst fénycsóvája utolsó lobbanásának emléknapján hívták, hogy zengje el köszönő hálaimáját ott, ahol a Világszabadság Titánját porba sújtotta az irgalmat nem ismerő tiránok sorsökle. A költemény megszületésének ilyen hétköznapi/egyszerű magyarázatával találkozunk a cím után: Petőfi Sándor halálának 89 éves évfordulója emlékére.

Folytatjuk