A városközpont felé közeledve feltűnt a sok építkezés. A régi parasztházak fokozatosan eltűnnek, s helyüket modern épületek foglalják el. Sajnos az újonnan felhúzott házak igen vegyes stílusúak, úgy tűnik a városi főépítész nem állt, vagy áll a helyzet magaslatán. Pedig meríthetett volna elődei páratlan ízléséből. Az Európa sugárút a kontinens szecessziós építészetének egyik gyöngyszeme, míves palotáit bécsi, pesti építészek tervezték. Itt említhetem Fischer Ferenc alkotását, a Kästenbaum-Korsky-házat. Szomorúan tapasztaltam e mesterművek romló állapotát, a turista hiányos vakolatú épületeket fényképezhet. A vár épületeinek nagy részét – a délszláv háború rombolása nyomán – helyrehozták, a várfal melletti kazamaták előtt viszont lomtalanításra emlékeztető állapotok uralkodnak.
A belváros azonban teljes pompájában ragyog. A járműveket kitiltották, így jókat lehet sétálni, s kirakatokat nézegetni. Az üzletek ízlésesek, érdeklődéssel figyeltem az antikváriumok magas számát. A boltok hangulata a múltat idézi, a könyvhalmazokban felfedezhetünk számos magyar nyelvű kötetet is. Az antikváriumokat csupán a szemüvegboltok überelik, ennyi látszerészüzletet egy rakáson még sehol sem láttam.
Egyetemi város lévén, mindenütt nagyon sok a fiatal. Az óváros terein csoportokban beszélgetnek, este a szórakozóhelyeken sem könnyű helyet találni. Úgy tűnik, ezek az ifjak a tanintézetekben inkább a tudásszomjukat oltják, nevelést kevésbé kapnak. A villamos minden ülőhelyét fiatal foglalta el, az idősek nehéz cekkerekkel a jármű közepén egyensúlyoztak. 
De ne legyünk igazságtalanok, van ellenpélda is. Örömmel láttam, hogy a főtéren álló Szent Péter és Pál katedrális hétköznapi rózsafüzér-áhítatán nagyon sok fiatal vett részt.
Miután kisütött a nap, a folyóparti tágas sétány kezdett életre kelni: biciklisták, futók és sétálók vették birtokukba. A hajókikötő és az éttermi hajó még téli álmát aludta, de a csónakok körül matató mesterek már a szezonra készítették fel vízi járműveiket.