A könyvtörténetben ritkaságot képviselő múzeumi tárgy az olvasókerék. Már rég nem készülnek olyan 9-10 kiló súlyú könyvek, amelyek a középkorban megszokottak voltak, és amelyeket csak nehezen lehetett lapozni és olvasni. Pergamenre kézzel írt vagy nyomtatott, kézi festéssel gazdagon díszített, fatáblára vagy vastag kartonra feszített bőrkötésű kódexek voltak ezek, szépségüket megcsodáljuk, de olvasásuk korlátaiba jóformán bele sem tudunk gondolni. Az olvasókerék feltalálására ráillik a többet ésszel, mint erővel szólásmondás. Az első olvasókerék keletkezésének ideje valamikor a középkor folyamára tehető, használata még a 19. században is szokásos maradt. Illés György Mesélő könyvtárak című könyvében (Bp., 1984) így ír róla: „Az olvasás megkönnyítésére ún. olvasókereket konstruáltak a középkori mesterek. Ez az elmés szerkezet két nagy, forgatható kerékre felfüggesztett polcokból állt. Elfért rajta nyolc-tíz kötet, és egy könnyed mozdulattal bármelyiket az olvasó szeme elé lehetett forgatni… Nagyon kevés maradt meg. A közepes nagyságú váci olvasókerék az 1800-as évek elején készült. Hat kilencven cm széles polc van rajta. A kerék átmérője 90 cm, magassága az állvánnyal együtt 140 cm. Könnyen forgatható, megfelelő könyvnél lábnyomással megállítható.”

Monok István művelődéstörténész szerint „az olvasókerék nem más, mint a mai számítógépes rendszer, a Windows 16. századi változata, hiszen egyszerre több »ablakban« nézelődhetett a középkori olvasó és kereshette az információkat” (A művelődéstörténet könyvtári vonatkozásai. Eger, 2011).

A könyv súlyának és nagyságának tekintetében a nyomdatechnika-történeti érdekességet és egyik legtekintélyesebb könyvtörténeti tartósított bolondságot a 20. század elején az Amerikában élő magyar ember, nevezetesen Vajnai Lajos követte el.

A Kisújszálláson megjelenő Szeretet című, református egyházi folyóirat 1931 áprilisában így számol be az eseményről: „A világ legnagyobb bibliáját magyar ember készítette. Vajnai Lajos Los Angeles-i lakos csodálatos munkája. Az egész világsajtót bejárta az a hír, hogy egy Mr. Louis Waynai (Vajnai Lajos) nevű Los Angeles-i magyar 1930-ban elkészítette a világ legnagyobb bibliáját. Ennek a Bibliának nemcsak a kíváncsiak ezrei, hanem az újságírók és fotóriporterek százai is csodájára járnak… Az óriási biblia súlya nem kevesebb, mint 546 kiló, öt és fél mázsa. Vastagsága 95 centiméter és két méter ötvenöt centiméter magas. A biblia 81 184 teljes oldalból áll. Vajnai Lajos ezt a bibliát teljesen egyedül, minden segítség nélkül készítette két év alatt. A nagy munkán összesen 8700 órát dolgozott. A hatalmas betűket nem írta vagy festette, hanem erre a célra egy gumigyárban nagy gumibélyegzőket készíttetett, és így minden betűnek volt egy ilyen óriási bélyegzője… Vajnai Lajos bibliája iránt az amerikai egyházak köréből is nagy érdeklődés nyilvánul meg, és eddig tizennyolc vételi ajánlatot kapott… A szorgalmas és leleményes amerikai magyar azonban egyelőre nem akar megválni élete nagy művétől, hanem saját kezűleg mutogatja az érdeklődőknek.”

Ráth-Végh István A könyv komédiája (Bp., 1937) című művében némileg másként jellemzi az esetet: „A nagy művet tizenhat ember tudta csak felemelni. Jó sajtója volt, de anyagi elismerés nem követte a dicsőséget. A könyv Vajnai nyakán maradt. Elkeseredésében úgy hasznosította a bibliáját, hogy vallást alapított… Cégtáblája maga az óriási biblia. Cégét, azaz vallását a próféta így hirdeti egy kis terjedelmű füzetben: »Olvasd és mondd el másoknak is! Írta Louis Waynai, a világ legnagyobb bibliájának készítője, amely több mint fél tonnát nyom. Krisztus második eljövetelének legvilágosabb jele.« Sajnos a valláspiacon Amerikában akkora a túltermelés – folytatja Ráth-Végh –, hogy bár Vajnai egyik istentiszteletén vetített képeket mutatott be az Ószövetségből, mégsem adakoztak 80 centnél többet. Az óriásbiblia még várja a bibliomán vevőt.”

A történet folytatása: tartósított bolondságból múzeumi tárgy! A vevő 1947-ben érkezett. Vajnai óriásbibliáját a texasi Krisztus Egyháza vásárolta meg. 1956-ban a gyülekezet az Abilene városban működő Keresztény Főiskolának adományozta, jelesül a Könyvtárnak, ahol megtekinthető volt. 2013-ban a Könyvtár kölcsönadta Oklahomába, hogy egy vándorkiállítás részeként állítsák ki, így 2017-ben Washingtonban is kiállították. Közben szakértők konzerválták. 2018-tól Abilene-ben van, a Könyvtár Különgyűjteményének Kiállítótermében.