– Nem először nyeri el a Szép Magyar Könyv díjat. Hogyan fogadta a hírt?

– Örömmel fogadtam. Nagyon jó érzés volt, mert több mint egy év munkám van a könyvben és körülbelül tíz éve készülök, hogy elkészítsem. A haikutéma már régóta bennem volt, csak most volt időm, hogy leüljek és megrajzoljam azokat a képeket, amelyeket már évek óta hordozok a fejemben. A Selyemfényben című könyvben lévő versek válogatását is magam csináltam. Kosztolányi fordításai közül olyanokat választottam – szubjektív válogatás –, amelyek a Hold témáról szólnak.

– Nehéz újrázni a szép könyvek nemes vetélkedőjében?

– Az elsőt Nemes Nagy Ágnes Egy ezüstnyárfát adj nekem című könyvért kaptam. Itt is saját válogatásom alapján szerkesztettem a könyvet, hasonlóan a Selyemfényben című könyvhöz, és szintén egy szubjektív válogatást csináltam, csak ebben az esetben a fa és a természet témákkal kapcsolatban válogattam a verseket Nemes Nagy Ágnes életművéből. A legnagobb elismerést Lengyel Balázs írótól kaptam, aki Nemes Nagy Ágnes férje volt, miszerint Ágnesnek nagyon tetszene a könyv, mert Balázs szerint teljesen ráéreztem Ágnes lelki alkatára. Ezt a könyv ezüstös, kicsit fémes, visszafogott monokrom érzetű színvilágával fejeztem ki. A filozófiai rétegzettséget pedig pauszos megoldással, leheletfinom alnyomatokkal tettem képileg megfoghatóvá. A haikukönyvnél pedig az Edo-korabeli fametszetek inspiráltak, ezért ennek a könyvnek teljesen más a grafikai arculata. Az összes eredeti illusztrációt fára rajzoltam. A fa erezetének csodálatos vonalas rajzolatát belekomponáltam a képbe.

– Hogyan került kapcsolatba a kicsi, de annál jelentősebb csíkszeredai kiadóval?

– Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a Bookart Kiadóra, hogy nagyon szép, igényes kiadványaik vannak, és nyitottak az újszerű képi megoldásokra. 2023-ban a Könyvhéten találkoztam a Hajdú testvérekkel. Nagyszerű érzés volt, hogy nagyon tetszettek nekik az illusztrációim. A könyv eredeti, fára készült képeit is megmutattam nekik.

– Mi ihlette a Kosztolányi haikufordításait tartalmazó kötet illusztrálására?

– A haiku műfaját nagyon szeretem, mert egyszerre egyetemes és egyszerre a pillanatról szól. Szeretek haikukat olvasni, jólesik elgondolkodnom, ilyenkor megpihen a szellem. Lenyugszik minden, és a lényegi dolgokra lehet fókuszálni. Grafikusművészként kihívás a távolság és közelség egyszerre való ábrázolása. Ez nagy kihívás, mert a végtelen széles horizontot és az előtérben lévő levél erezetét egyszerre kell megalkotni egy képen belül. Ezért minden képen, a síkábrázolásban törekedtem a lehető legnagyobb térmélység ábrázolására. A képek horizontvonala minden alkotásnál egybeesik, így egy végtelen horizontvonal köti össze az összes képet, amelyeket, ha egymás mellé tennénk legalább 20 méter hosszú lenne a vonal. Így a rész és egész kapcsolatát is meg akartam ragadni, azt, hogy mindegyik kép különálló, de ugyanarra a horizontvonalra felfűzhető. 

Ebből az elgondolásból alkottam meg a Harmincak közösségét, ami 30 olyan szerencsés emberből áll, akiknek vásárlás vagy ajándékozás által a tulajdonába kerülnek az eredeti művek. Ez a közösség összetartozik, mert mindenkinek van egy saját története az adott képhez kapcsolódóan, így lesz még egy pluszjelentése is a könyvnek. Még nincs meg a 30 ember, de remélem, még bővül ez a közösség.

– A kötethez írt előszóban, a tervező „szubjektív üzenet”-ében írja, hogy kedvencei közé tartozik a 18–19. századi japán paravánfestészet, az, ahogyan „az épített környezetben megjelenik a természet szimbolikus ábrázolása”, s ennek analógiája az Ön számára a haiku. Kifejtené ezt a hasonlóságot?

– Foglalkozom textiltervezéssel is, ami lakástextilt jelent elsősorban, de ruhaanyagmintát is terveztem. A díjátadón is olyan ruhát fogok viselni, amit a könyvben megrajzolt grafikám alapján terveztem. Így megelevenedik a könyv egyik grafikája rajtam. A lakástextil-tervezés – bútorkárpit, függönyanyag, fali dekoráció, ágytakaró, terítő és paravánok – térbeli alkotásokként vannak jelen, így az enteriőr tervezésének folyamata egy térbeli alkotás. Idén márciusban a könyv bemutatásával együtt volt egy enteriőrkiállításom Budapesten, ahol ezt be tudtam mutatni. A textilek, amelyeket terveztem, a könyv grafikái alapján készültek. A paravánfestészetben, amelyre utaltam, a természeti formák jelennek meg, például repülő madarak, növények, amelyek dinamikájával és asszociatív tartalma révén megjelennek a belső térben. Ennek a gondolkodásmódnak a továbblépését szerettem volna megjeleníteni a kiállításon.

– A kötet „főszereplője” a Hold, az Éjszaka sejtelmes, saját fénnyel nem rendelkező, de más fényét tükröző, ugyanakkor óceánokat mozgató titokzatos égitest. Ön hogyan fejtette meg a Hold titkát?

– Ez is szubjektív, mint a könyveim szövegeinek válogatása. Próbálok élni az alkotói szabadsággal, és törekszem hitelességgel megfogalmazni az érzéseimet a képek segítségével.

– Milyen volt a munka a csíkszeredai kiadóval?

– Jó volt a munka. A kiadót jellemzi a nagy szakmai tudás, lényeglátás, humánus gondolkodás, bátorság, korrektség és tisztesség.