Enrico Piaggio, a Vespa megálmodója mosolyoghat az égből, ha letekint a dél-vietnámi Saigonra. A nyolcmillió robogó láttán munkája beteljesedését láthatja. Mikor megérkeztünk Vietnám legnagyobb városába, már figyelmeztettek gondos idegenvezetőink, hogy legyünk óvatosak a motorosokkal. A tömegközlekedés nem kielégítő, metrója nincs a metropolisznak, így mindenki maga oldja meg utazását. A gépjárművek árai egyébként a felhőkben vannak, ha valaki gyorsan szeretné intézni ügyeit, akkor motort vásárol, általában 125 köbcentist. Nem olcsó dolog a kétkerekű: egy használtért 500-900 dollárt kérnek, egy jobb minőségű új példány ára 1500 dollárnál kezdődik. Természetesen – igen magas kamattal számolva – hitelre is lehet vásárolni. A fiatalok inkább az újabb motorok iránt érdeklődnek, mivel a másodkézből szerzett jármű átírása különleges procedúrát igényel, s ha az előző tulaj némi galibát csinált korábban, akkor baj is szakadhat a gyanútlan vevő nyakába. Ráadásul kialakult a feketepiac is, s egy kétes eredetű vásárlás újabb gondokat vethet fel. A legnépszerűbb motorok a Honda és a Vespa, rajtuk kívül tucatnyi japán, kínai, tajvani márkát kínálnak az üzletek. Az elektromos motorok még nem annyira népszerűek. A milliónyi motorra kialakult egy javító háttér is, a felhőkarcolók mellett sok a kis műhely. Első ránézésre lerobbant kócerájoknak tűnnek, de nemegyszer láttam, hogy a legújabb típusú autókat bütykölték.

Miután megvan a jármű, azt a család igencsak őrzi. Elvben két fő szállhat nyeregbe, de általában ennél több az utazó: nem ritka, hogy két szülő és két gyerek utazik a járgányon. A kisebb gyereknek egy kis zsámolyt tesznek a vezető elé. A bukósisak kötelező, s ezt be is tartják. Természetesen a divat itt is felbukkan, a lófarkas lányoknak külön fejvédőt terveztek, amin hátul kidughatják összefogott hajukat.
A rend éber őrei a bukósisakot, valamint a létszámot is ellenőrizhetik, a szondáztatás is bevett gyakorlat. de a családoknál állítólag elnézőbbek. A rajtakapott bízhat benne, hogy a rendőr a saját zsebére dolgozik, s legtöbbször nem csalódik.
E háttérinformációkat nem mindig ismerve a turista csak az apokaliptikus látvánnyal találkozik. A milliónyi motoros lavinaként szabadulnak a gyalogosokra, cikázik az autók és a buszok között. A zebra sem véd igazán, a zöld lámpa sem életbiztosítás. Sokszor a járdán előznek a vezetők, s az árusok között lavíroznak. Balesetet viszont nem láttunk.
Az élelmes vállalkozók is felfedezték a motorok előnyeit: kétkerekű taxitársaságok alakultak, így utasaikat gyorsabban – s nem mellékes, hogy olcsóbban – juttatják el úti céljukhoz. Ezt magam is megtapasztaltam, amikor korábban két csomaggal, kamerával és teljes tévés felszereléssel száguldozhattam halálfélelemben Saigon sugárútjain.