A kiállítást, amellyel – im­már túl a harmincadik egyéni tárlatán – Gyergyóalfaluban elő­ször jelentkezett Sárosi Csa­ba grafikus, György Botond, a galéria vezetője nyitotta meg. A művész munkásságát és a több mint negyven kollázs–vegyes technikával készült al­kotást a pályatárs Balázs József méltatta, jelentős helyet szentelve a Deák Ferenc Ló­ránt esztéta által írt, Sárosi Csabát bemutató terjedelmes könyv szövegtöredékeinek is. Életútjáról főleg annak ka­landos kezdetéről maga az alkotó mesélt, rá jellemző de­rűsen. Az nem hangzott el, hogy több mint ötven éve volt egy kisebb bemutatkozás a későbbi Sövér Elek Középiskolában Sá­rosi Csaba munkáiból. Pedig nem elhanyagolandó a ma Kézdivásárhelyen élő, előbb ott tanárkodó, ma nyugdíjas éle­tében. Osztályfőnöke és első mentora Sövér Elek volt, aztán egyetemi évei alatt Feszt László volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta művészetére. 

A kiállított anyag a min­dennapokból ellesett jelen­sé­gek, egyáltalán nem a ma­gasztos üzenet igényével ké­­szült. Általa a művész – a fricskát se vetve meg –, paj­kosan vall mindarról, amit érez a téma kapcsán. Vallomása szerint a témát, illetve ha érdekes kerül a kezébe, ami elindítja benne az alkotási folyamatot, vé­gigviszi, akár több művön is át.
Sárosi Csaba művészete, ha iróniája nem mentené meg ettől, inkább a tragikum felé mutatna. Így tragikomikus, akár olyan megállapításoktól sem mentes, mint a „minden forradalmi eszme egy nagy hazugság”.
Játékba menekül. Gyerme­ki – de tisztasága okán nem gyermekded – a művészete. Nem átallja véleményét meg­rajzolni akár olyan dolgokról sem, ami a csak elfogadó, de az eltűnődni restek számára egyenesen felemelő, mi több, ünnepi lehet, mint például a szo­boravatások.
Balázs József modernnek és nem modernkedőnek ne­vezte a munkákat, ahol a vi­dám hangulat köpenye alatt bontakozhat ki mindaz, amiért a művész érdemesnek látta megalkotni a művet. 

– A falakon egyéni stílusban ahány kép, annyi ötlet fan­táziadusan, egyéni Sárosi Csaba-stílusban – jelezte. 
Kiemelte Sárosi Csaba mód­szerét, amivel akár a színek megválogatásával is üzenni képes. A művész jelképtárában lovak, madarak, víz, fenyőfa, a székely falu… bemutatására Deák Ferenc Loránd esztétától idézett több ízben is: „Sárosi számára Chaplin a művész pro­totípusa”…, „Képein a pa­tetikus tragédia helyett a har­sány karneváli nevetés cseng vissza…”
A Sárosi Csaba – élete sok meghatározó mozzanatát őr­ző – Alfaluban rendezett első igazi bemutatkozásán a tár­latlátogató számára egy sajá­tos világ tárul ki: egy más szemüvegen át látott, ami megtörténhet, hogy kicsit ma­gába is nézve, hellyel-közzel pironkodva vesz tudo­másul, felismerve, hogy mint­ha háttérinformációk ven­­nék körül, amelyek azt is megmutatják, hogy több van az eseményekben, mint amit naponta rázúdítanak a hírforrások. Az sem kizárt, hogy magabiztosabban hagy­ja el a kiállítótermet, ahol el­gondolkodtató üzenetek so­­ra várta, figyelmeztetve, mé­lyeb­bre is szabad látni abba, amiben él.
A tárlat november elejéig tekinthető meg.