Sajgó Ilona textilművész alkotásaiból nyílt kiállítás szülőfalujában, Gyergyóalfaluban. Ő is az alfalvi csoda része, tagja annak a népes művészközösségnek, amely Ambrus Imre indulásával Alfaluban sarjadt. Bajna György beszámolója. Pontosabban sosem hagyta el, lakhat ő Marosvásárhelyen, de lehetne akár az Óperencián túl is. Hogy is tehette volna, hiszen e közösség maradt éltető ereje, főleg, amióta tudatosan, alkotással tölti napjait. Őrző ő, aki mindent elraktározott a hajdani csodás gyermekkorból, amikor még élt a mesélőkedv, amikor még hittük a hihetetlent is, amikor még a szövőszék nem került a padlásra, s nagyanyó, szerencsésebbek esetében a dédnagymama, de az édesanya biztosan, olyan jegyeket szőtt a kelmébe, szőnyegbe, ami üzente: sajátosan alfalvi e munka is. Sajgó Ilona pontosan tudja, hogy gyermekkora bőséges kincstermésének ő már csak a legvégét kaphatta megőrzésre, hiszen a történelem a paraszti világnak egyáltalán nem kedvező fordulata mindent el-, sőt kisepert: csűrt, gazdaságot, a szabad, saját lábán élő ember hitét… Mi több, esetenként a lelket is meddővé tette. Olyannyira, hogy az ezredvégre már csak néhányan éltek a nagyközségben olyan szövők – népművészek! –, mint a legismertebbek: néhai Madarász Dávidné és Domokos Árpádné vagy Benedek Ferenc (igen, Ferenc!). Reményeink szerint hozzájuk hasonlók parázsként ott szunnyadnak a hamu alatt, hogy alkalmasabb időben ismét melengethessék áldott munkáikkal a lelket, ahogy jelenleg Borsos Katalin. Ezért is őrző Sajgó Ilona. Hiszen az ő gyermekkora talán az utolsó lélegzetvételek kora is a tetszhalál előtt, ami a hiteles népi szövésre várt. A szülőfalujától elszakadni soha nem akaró, művésszé fejlődve, a magával hozott kincseket aztán áldott tehetségével úgy kamatoztatta, hogy mindörökre büszke lehessen rá szülőfaluja is. 

Sajgó Ilona: Madonna[/caption] Október utolsó vasárnapján múltat és jelent, mesét és valót ötvöző, megrendítően szép, alkotásról alkotásra vezető tűnődés-utat hozott magával a művész. Huszonhét munkát, amit az alfalvi Petőfi Sándor Művelődési Központ Új Galériájában állított ki. A kiállítás szervezője György Botond, a központ vezetője, bemutatója Balázs József festőművész volt. Balázs József értő elemzéssel, lelket melengető szavakkal fokozta a látvány hatását, nehogy a szép számú közönség valaminek is a híjával távozzon. Netán ne értsen meg valamit az elvont elemeket se nélkülöző alkotásokból. Sajgó Ilona ugyanis korszerű művész, de azok közül való, aki nem áldozza fel üzeneteit csupán azért, hogy egy maroknyi ember értékelje. A szülőfaluban most kiállított textíliák is méterről méterre újabb gondolatokat ébresztenek, merengésre késztetnek, mivel szépségük, harmóniájuk, színviláguk csaknem simogat, miközben tagadhatatlan terelnek a múltba is, nehogy véletlen elfelednénk. Annál is inkább, mert mindenszentek előestéje volt, amit másnap a mi halottaink idézése követ, a közelmúlt. A kollázs technikával alkotott művek darabjai közül nem is egy nagyanyáinkat idéző selymek, horgolt terítők, szoknyák, ruhák… darabjaiból származik. Akár időutazásra is serkentő, hiszen a felénk – ki tudja, hová lett, tűnt – polgárságra, de a még nyomaiban fellelhető gazdálkodók asszonyaira is gondolhatunk látványuktól lenyűgözve. Mert például a Jégfüggöny vagy a Jégvirágos ablak horgolt terítői számomra azt a polgári miliőt is visszalebbentették, amibe gyermekkoromban – családi látogatások, névnapok, családi ünnepek alkalmával volt szerencsém bepillantani.

Visszaszállhattam a gyermekkorba is, hiszen a Hamupipőke az egész mesét előhívta. A kiállítás alatt végig azt éreztem, hogy a költő is ott bujkál a művészben, hiszen alkotásainak címei költőiek is: például Szétfoszlott angyalszárnyak, Napablak, Kapu mögötti titok stb.  Sajgó Ilona: Az áldozat emléke[/caption] Sajgó Ilona számára a jelképek is fontos szerepet játszanak: az övéitől el nem szakadás kiáltó jegyei. A Jézus-ábrázolás, a székely jelképek, Nagyasszonyunk megjelenítése azonnali fogódzó egy-egy művön (Az áldozat emléke, Madonna, Ősi forrás, Barna életfa stb.). Számára ez a hűségéről valló szemérmes megnyilvánulás. Festményeiből nem hozott ez alkalomra ízelítőt, de festőként sem ismeretlen a szülőfalujában sem, hiszen a Vadárvácska művésztábor – Balázs József megnyitóbeszédben elhangzott szavai szerint – „nélküle elképzelhetetlen lenne, nem is lenne!” Ezt magunk is tapasztalhattuk, a táborzárások után szervezett kiállításokon. Színesek, de nem tarkák Sajgó Ilona munkái. A díszítőművészet számos eleme, jegye megjelenik e 27 alkotás esetében is (a bársony- és brokátdarabok társaságában csipkék, varrottasok, zsinórok, hímzett részletek… Hogy néha miért éreztem magam keleti mesék világában? Csak sejtem, de ott voltam, s a Galamb mellett a Griffmadár se lett volna idegen a számomra. A megnyitó végén Gál Szabolcs polgármester is köszöntötte a művészt, Gál Mihály verset mondott. Vargyas Tamás, a Salamon Ernő Gimnázium diákja szép zongorajátékkal ajándékozta meg a művészt és közönségét. A kiállítás egy hónapig naponta látogatható.