Angkor Wat hatalmas épületegyüttese belülről is furcsán hatott rám. Lehetőség volt felmászni magasabb szintjeire, ahonnan hosszan végig- és alápillanthattam. Impozáns volt és… kissé összenyomott, bármilyen furcsán hangzik. Túl fekete, túl kivehetetlen volt minden. Megalkotásán állítólag 50 000 munkás és 5000 szobrász dolgozott, több mint 30 évig. Azaz mindenből sok, túl sok van. Valószínűnek tartom, hogy eredetileg, a világos formájában sokkal derűsebb, hatásos és nagyon szép volt. Ebből a sokat dicsért gyönyörűségből nekem a megmaradt folyosók adtak leginkább ízelítőt. Falaikat megtisztították és rajtuk előbukkantak a nagyon finoman faragott, néhol most is színes, rengeteg alakos, embereket, állatokat, növényeket ábrázoló domborművek. Néhány sarokban is csodás nőalakok domborított együttese vált ki a falból.
Máshol megcsodálhattuk a kőalkotás és természet szimbiózisát. Egész épületeket láttunk, amelyeken keresztülnőttek – ki és fel – a fák.

A legnagyobb élményt Bajon jelentette. Annak köszönhetően is, hogy adott pillanatban azt mondtam, nem caplatok el a nem tudom hányadik templomegyütteshez, hanem megvárom sétálgatva a csoportot. Az autóbusz azonnal a későbbi találkahelyre vitt. Ez pedig a Bajonnál volt, ott ért véget a gyalogos látogatás az erdőben. Kiszálltam, és elém tárult a csoda. Volt időm nyugodtan körülnézni, élvezni az egyik legkülönlegesebb templomot. Az épületegyüttest 1181-ben építették, miután sikerült a vietnámiak által elfoglalt várost visszahódítani. A Khmer Birodalom utolsó nagy királya örömmámorában parancsot adott egy újabb pompás város, Angkor Thom – Nagy Város – építésére. Ez előtt is tavacska áll, és első pillantásra Angkor Wat kisebb másának tűnik, de közelebbről kiderül, hogy 49 tornyának négy oldalán 196 két és fél méteres szoborarcot faragtak kőbe. Ezek mindegyike Buddha vagy az istenné kikiáltott király arcképét ábrázolja. Rendkívül hatásos. Ráadásul, már méreteinél fogva is valahogy emberibb volt, mint Angkor Wat.
Élmény volt látni egy másik részét is, Angkor régi templomos világának talán legfinomabban kidolgozott együttesét, a X. században épült Bantejszrejt. Igaz, ez sokkal zsúfoltabb, csak kapkodtuk a fejünket a rengeteg szépséges faragás láttán. Az együttes Angkor Wattól 30 kilométerre található. Ezzel az adattal fogalmat alkothatunk ennek a régi templomvárosnak a méreteiről is. Hisz ez megfelel a Szászrégen–Marosvásárhely távolságnak, ami gyerekkoromban a családunkban etalonnak, mértékegységnek számított.
Bantejszrei nevének szabad fordítása: a Nők Citadellája vagy a Szépség Citadellája. Az angkori világörökségi terület egyik legkisebb, ugyanakkor legdíszesebb hindu templomegyüttese, amelynek igen sok része nagyon jó állapotban maradt meg. Nem véletlenül szokták a khmer építő- és díszítőművészet „ékszerdobozának” tartani. A Sivának ajánlott templom egy brahmana-főpap részére készült, valószínűleg épp ezzel, hogy építtetője nem az uralkodó volt, magyarázható a mérete. A rendkívüli szépségének oka ellenben még titok, legalábbis számomra. Az együttes minden részét, be­járatokat, kerítéseket, különösen a homlokzatokat aprólékos, istenalakokat, növényi motívumokat felvonultató kecses, finom faragások díszítenek, és mellettük, közöttük is, ajtóknál, a lépcsőknél sok-sok ülő isten- meg állatszobor kapott helyet. Jó volt ott bóklászni. Jó lett volna több időt eltölteni, megpihenve szemlélődni a régi alakok és csipkés falak között.