Gaál Mózes Bethlen Gábor és kora című kötetében, amely a Frank­lin-Társulat gondozásában jelent meg Bu­da­pes­ten, 1901-ben, többek között ezt írta a fejedelemről, az udvari életről: „Székvárosában és Kolozsvárott templomokat renováltatott, a gyulafehérvári régi tornyot »szép csúcsosan«, pléhesen megépíttette s órát tétetett beléje, harangokat öntetett, ezek közül az egyik száz mázsás volt, s gyönyörű hangját városszerte nagy örömmel hallgatták. Finom zenei érzéke volt a fejedelemnek, arról is gondoskodott, hogy jól begyakorlott énekkar legyen a templomban; sátoros ünnepeken zenével is kisérték az egyházi énekeket.”
Tehát finom zenei érzéke volt a fejedelemnek, ezt kívánja megidézni a holnap kezdődő Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Mint a rendezvényt beharangozó szerdai sajtótájékoztatón elhangzott, a rendezvénysorozat mára a csíkszeredai identitás részét képezi, a műfaj művelői és kedvelői tudják, hogy minden évben számítani lehet a számos együttest, remek produkciókat felvonultató eseménysorra.
– A jelek szerint mi is korszakváltás időszakát éljük, tudjuk, hogy mi múlik el, de még nem tudjuk, mi következik. Éppen ezért érdekes a reneszánsz és a barokk kor közötti átmenet muzsikája – mondta Filip Ignác Csaba fesztiváligaztató. 
Megerősített abban, hogy az idei fesztivál zenei szempontból talán egységesebb, jobban behatárolt, mint a korábbi kiadások, ugyanakkor kissé visszatérés is a kezdetekhez, ugyanis éppen ennek a kornak a zenéjét vitte színre a Kájoni Együttes is a fesztivált megalapozó rendezvény, majd a fesztivál első kiadása alkalmával.

A fesztiváligazgató szerint Bethlen Gábor korában még párhuzamosan élt egymás mellett a két stílus. A reneszánsz még éreztette hatását a gondolkodásban, az írásban, de a zenei alkotásban és az előadásmódban is.
– Ezzel párhuzamosan megjelentek azok a zeneszerzők, akik  a korai barokk stílusában alkottak. Nagyobb teret kaptak az olasz muzsikusok, ugyanis a korai barokk az olasz zenéhez köthető – mondta Filip Ignác Csaba. – Ez egy nagyon érzelemdús, extrovertált virtuóz muzsika, tehát egy nagyon hálás korszak – fűzte hozzá.
A fesztiváligazgató – aki civilben egyetemi oktató és aktív zenész – megjegyezte, hogy Bethlen Gábor korában, amelyet méltán tartanak Erdély aranykorának, nagyon sok külföldi muzsikus megfordult a fejedelemségben, erről tanúskodnak többek között a fennmaradt kifizetési jegyzékek.
– Akkor is, akárcsak manapság, a külföldi muzsikusok többet fizettek egy külföldi muzsikusnak, például egy német trombitásnak, mint egy hazainak – vont párhuzamot a két átmeneti korszak művészeinek megbecsültsége között –, akkor is az erdélyi zenész olcsóbb volt, mint egy külföldi – jegyezte meg.
Mint mondta, a külföldi zenészek jelenléte azt bizonyítja, hogy Erdélyben is ismert volt a kor nyugati udvari zenéje.
Bethlen Gábor gyermekkora Szár­he­gyhez, annak reneszánsz kas­télyához kötődik. Bár a szervezők szerettek volna oda is koncertet vinni – és a fogadókészség is megvolt a helyiek részéről a produkcióra –, az elképzelés meghiúsult, ugyanis a meghívott együttes visszamondta a fellépést, és nem volt már mód, hogy újratervezzék a rendezvényt. Így a csíkszeredai Mikó-vár marad a rendezvény hagyományosan fő helyszíne.
– A vár is kötődik Bethlen Gábor személyéhez, ugyanis az építtető Mikó Ferenc a fejedelem bizalmasa volt, az ő sugallatára emelték az épületet – jegyezte meg Ferencz Angéla, a szervező Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője. Tehát többnyire történelmi helyszínen, a kor hangulatát megidéző környezetben zajlik az idei fesztivál, mintegy bizonyítva, hogy „finom zenei érzéke volt a fejedelemnek”.