A szűkszavú, csupán a lényeg rögzítésére szorítkozó fényképes beszámoló egy kalandos túra mindennapjaiba és éjszakáiba kalauzol. Éjszakáiba, mert katonásan, őrségváltás is volt szervezve, hogy az alvók álmát semmi meg ne zavarhassa. Tizenévesek tisztaságával leírt sorok. Nem hiányzik belőlük a jó, a szép, a megcsodált, de a kellemetlen sem. Volt részük mindenből. A törökök magyartisztelete sem véletlen kapott helyet. Túlélő programként is felfoghatjuk a kalandot, amely során a bolgár kerékpártolvajok filmbeillő módszerét is szinte látjuk. (Mozgó járműből kinyúlva kapták el a még szinte új, kitűnő kerékpárt, s rázták le az utánuk eredt üldözőket.)
Sok mindent megtapasztalhattak. Azt is, hogy a fáradtság és a hosszú együttlét néha kocolódást is okozhat. Vezetőjük Ugron József testnevelő tanár volt. Tőle tudjuk, hogy indulásukkor munkatársnői csak azért keltek fel hajnalban, hogy megnyugodhassanak, mert kollégájuk valamilyen furfangos csellel visszavonulót rendel el. Csalódniuk kellett.

Határokon át, három országban megfordulva, tengerekben (Fekete- és Márvány-tenger) megmártózva, valóban élménydús úton, de az önismeretben megerősödve és számos, később is kamatoztatható tapasztalattal gazdagodva tértek haza. Láttak és győztek. Pedig volt betonoszlop-kiütés a járművükkel, rendőri és törvényszéki gyors intézkedés, és az ismeretlen, de igen rangos károsult nagyvonalúsága is hálával tölthette el, hiszen azért úsz­ták meg az esetet ilyen olcsón, mert erdélyi magyarok voltak! Az, hogy magyarok, többször jelentett előnyt, mint a román útlevél Bulgáriában… Volt olyan is, hogy kedvesen figyelmeztették: lánynak nem ajánlatos rövidnadrágosan mutatkozni a törökök között.
A fiatalok naplójegyzeteit frissesség, pontos megfigyelőkészség jellemzi. Kiadvány is készült a találkozóra, amit az elmúlt hétvégén Kalibás-kő egyik vendégfogadójában töltöttek, harminc év után együtt emlékezve. A kis nyomtatott emlékkönyvet, füzetet Csáki István hozta magával – meséli immár Ugron tanár úr. Több kézírás másolata fedezhető fel benne, ám személy szerint nagyon kíváncsi lettem volna Fodor Csalka soraira. Bevallom, nem tudom, melyik jegyzetnek a szerzője lehet ő. Mert valóban izgalmas dolog kamasz fiútársakkal három héten át egy ilyen erőpróbán lányként egymagában lenni. Ugron József szerint semmiben nem lógott ki a sorból, nem nyafogott, nem maradt le. Mi több, a későbbi kerékpárutakon (magyarországi testvérvárosok felkeresése okán kezdeményezett, illetve Felvidékre, a Magas-Tátrába szervezett kerékpártúrára) még barátnőt is meg tudott nyerni útitársnak.
A fogadtatást röviden intézik el a fiúk. Csak semmi férfiatlanság alapon – gondolom. Kivétel a sepsiszentgyörgyi vendéglátás, ám ott is elmarad a jótevő neve.