Mondják, hogy a hírek, az információk egyik pillanatról a másikra megváltoztathatják az életünket, ezt el is fogadjuk: könnyebben, ha másokra vonatkozik, nehezebben, hogyha miránk. A máról beszélve gépek, kütyük segítségével megvalósuló, legtöbbször az eddig elképzelhetetlen gyorsaság is téma lehet. Az ókori és középkori hírvivőkről szóló leírások a lovas futároknál, tűz- és füstjeleknél, székely lármafáknál sebesebb és láthatatlanabb, titkosabb eszközről is megemlékeznek, amelyet zengő kőnek neveznek. Ennek titkát nem lehet teljesen megfejteni, legfőképp azért, mert nem rekonstruálhatók az akkori környezeti tényezők, de egykori híres utazók leírásai alapján úgy vélik, hogy esetenként akár száz kilométer távolságra is eljuttatták az üzenetet, ami a megfelelő helyen elhangzott. Ismerték ezt Egyiptomban és Indiában is. A zengő kő a hangrezgéseket továbbadta egy másik zengő kőnek. A kő milyensége, működése a főpapok titka volt, segítségével parancsokat, hadüzeneteket és egyéb, a birodalom szervezését biztosító híreket, utasításokat továbbítottak. Ha a főpap belekiáltott a megfelelő sziklaüregbe, hangját messzi városokban is hallani lehetett… vagy az egész nem több mint legenda, valamely természeti hangjelenség mesés magyarázata. Bizonyító kísérleteket már réges-rég nem lehet elvégezni, hiszen megváltoztak a természeti viszonyok, szinte sehol sincs már ehhez kellő csend, a kövek bölcsen hallgatnak, ha egyik-másik mégis megszólal, csak kis helyen visszhangzik, egymást rég nem hallják. 19. századi angol utazók, akik Tibetről írnak, ugyancsak emlegetnek ilyen zengő köveket, amelyekkel a láma üzeneteit küldték szét elképesztően rövid idő alatt. Az emberi élet zajlása manapság sokszor az értetlenségig gyorsul, nagy hirtelenséggel olyan kis- és nagyközösségi változásokkal szembesít, amire nem vagyunk felkészülve, az egyén számára jól ismert tegnapi megszokott élet átváltozik valamivé, amit alig lehet érteni, egyénileg egyáltalán nem befolyásolható, a természeti csapás és a technikai katasztrófa egyként életveszélyes kiszolgáltatottságot jelent és folyamatosan egyre bonyolultabb. Mi történik, ha az addigi élethelyzetekben begyakorolt jártasság csődöt mond?! Ha a tanult szabályok már nem jelentenek jó megoldást?

A megoldáshoz kreatív merészségre van szükség, mondják az életmód-tanácsadók. A megoldáshoz pozitív gondolkodásra van szükség, mondják a botcsinálta pszichológusok. A megoldáshoz új információkra van szükség, mondja a tekintetét a monitorra szögező, egérgörgető, a jól informált közember szerepében tetszelgő sokaság. Nincs jó megoldás, mondja a borúlátó elemző, hiszen az emberek nagy többsége csak az örömhajhászó fogyasztói mentalitást ismeri, ennek érdekében cselekszik és tervezi az életét. Mindeközben az emberi érzelmek nem változtak, a szeretet, szerelem, szeretteink megvédése, harag, bánat, gyász átélése évszázados hagyományok mentén valósul meg. Az ezekhez kapcsolódó külsőségek persze régiókként, nemzetekként, na és divatként, társadalmi hovatartozásként, technikai fejlettségi szintek szerint is változnak. A békés mindennapokban a személyes gondoskodás meghosszabbított karjának ölelése például a gondosóra, a pánikgomb, követőprogram s hasonló jól jön az elcsatangoló gyereknek, feledékeny és beteg öregnek. Jó, hogy vannak ilyenek, bárki rászorulhat, mondja a szorongó ember. Szeretet- és gondoskodás-feladat megoldva, mondja a „fontosabb dolgokkal foglalkozó felelős” hozzátartozó. Egyébként üzletnek sem rossz! Ezt a reklámok is bizonyítják, hiszen a család számára csudálatos segítség lehet, mindig van elcsatangoló gyermek és már gyermekként viselkedő ótata és ómama, akikről reméljük, hogy csak véletlenül nyomták meg a segítséget kérő gombot, de ha nem, akkor igazán hasznos a modern technika! Azt mondják, a család védelméről szóló reklám mindig a helyén van, mindig van helye, nem megy ki divatból. Azon töprengek, vajon eredményez-e változást a családhoz fűződő érzelmeiben (tudatalattijában?), amikor a gyermek a foltmentes, tiszta pólót nem a róla gondoskodó felnőttnek köszöni meg, hanem a vadonatúj mosógépnek és a hatásos mosószernek?! A gyermekvédelemről szóló leggügyébb reklám, amit láttam, azzal kezdődött, hogy egy anyuka távirányítóval a kezében azt suttogja az alvó kislánya mellett: rendíthetetlen elszántsággal védem a lányomat. Először azt hittem, hogy feltaláltak valami távirányítással ki-be kapcsolható testpáncélt (erényövet?), de csak egy elektromos szúnyogriasztót reklámoztak! A változás/változtatás olykor olyan is lehet, mint amilyennek Örkény István Egypercesében olvashatjuk: „Apróhirdetés. Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.” Tanulság és kérdés: hová vezet a változás és változtatás illúziója?!