Az egyszerű dolog és egyszerű probléma könnyen érthető, erőfeszítés és különösebb szakértelem nélkül megoldható, nem bonyolult, nincs benne cifraság. Az egyszerű ember primitív és naiv, pontosabban azt hisszük vagy azt akarjuk elhitetni róla, amikor nagy általánosságban említjük. Hallom, hogy egy politikai szónokot úgy ajnároz valaki, hogy az illető tud az „egyszerű emberek nyelvén” beszélni. Mivel én egyáltalán nem hiszek abban, hogy az emberek egyszerűek lennének, sem a szónokok, sem a hallgatóság tagjai, így számomra az is kétséges, hogy külön nyelvük lenne. Vagy mégis? Karinthy Frigyes megmutatja nekünk a költőt, akinek „egyszerűség” iránti buzgalma álruhás szerep és nevetséges, igaz, hogy ez nem is valaminő komolyan vehető társadalmi csoportkép, csupán irodalom, máig csúfondáros paródiája a költőcskéknek, akik így vélnek olvasóközönséget szerezni… talán a szóban forgó politikus is ilyen kaptafára húzza a beszédeit, választóközönséget vél nyerni magának. Ha van egyszerű költő, akkor feltehetjük, hogy van egyszerű politikus is, hiszen mindkettő a szavak embere. Feltételezzük róluk, hogy ebben hasonlítanak, hogy ehhez a szerepükhöz hozzátartozik a várakozás, az elvárás, hogy sokan vagy kevesen, de valakik figyeljenek rájuk. A hasonlóságról, ha tényleg van ilyen, csak annyit, hogy segítségül hívom a közhelyes és kárörvendő mottót: minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve. Mindenesetre kimondható, hogy ők sem egyszerű emberek, hiszen jó sok időbe telik felfesteni mesterségük címerét. Íme, Karinthy verse: Szabolcska Mihály Egyszerűség (Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Irodalmi karikatúrák.

Budapest, 1912). „Nem hivalgó, cifra páva / Nem modern az én szívem. / Egyszerűség lakik benne / Mosolyogva szelíden. / Egyszerű, de tiszta nóták, / Amiket én dalolok, / Mert a szívem súgja őket, / Nem is olyan nagy dolog. / Úgy csicsereg az én szívem / Egyszerűen, szabadon, / Mint a pintyőke madárka / Fönt a lombos ágakon. / Ami a szívemen fekszik / Azt dalolom, semmi mást: / Legelő, kicsiny birkáktól / Tanultam a versírást. / Egyszerű és tiszta nóta, / Gólyafészek, háztető, / Nincsen benne semmi, ámde / Az legalább érthető. / A jó Isten egyszerűnek / Alkotta az eszemet, / Nincsen abban nagy modernség, / Csak szelídség, szeretet. / Kicsi kunyhó, szerető szív, / Messze égbolt, tiszta, kék, / Fulladjon meg Ady Endre / Lehetőleg máma még.” Miközben az „egyszerű emberek nyelvén beszélni” kifejezésben lenézést találok éppen azokkal szemben, akiket próbálnak megszólítani, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a valódi és őszinte egyszerűség lehet gyermeki naivság, de sokszor élettapasztalatot, tudást, mások iránti megértést rejt, és a bölcsek köve lehet nagyemberek tarsolyában. Lao-ce, az időszámításunk előtt a 6. században élt filozófus neve magyarul „öreg gyermeket”, mások szerint „öreg mestert” jelent. Mindkét jelentés igaz, a tapasztalt mesterek gyermeki egyszerűségét hivatott érzékeltetni. „Aki taóval szolgálja az emberek urát – mondja mindenki számára érthetően Lao-ce – az nem igázza le hadsereggel az égalattit, hiszen ez a tette könnyen ellene fordulhat. Mert amerre hadsereg járt, csak tüske és tövisbozót terem, s a nagy háborúk nyomában mindig ínséges esztendők járnak. Az igazán jó hadvezér célhoz ér és megállapodik, s nem vetemedik arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Célhoz ér, de nem emeli fel magát; célhoz ér, de nem dicsőíti magát; célhoz ér, de nem kevélykedik; célhoz ér, de csak azért, mert nem tehet mást; célhoz ér, de nem alkalmaz erőszakot.” A tao Kína legősibb vallása és filozófiai rendszere, az élet minden területére kiterjedő eszme, még a ma világszerte népszerű feng-shui, az építészet és a térrendezés művészete és tudománya is innen eredeztethető. A középkori európai keresztény kultúrkörben Kempis Tamás (1379–1471) Krisztus követése című könyvében így fogalmazza meg az áhítat és a másság elfogadásának egyszerűségét: „Ha nem tudtok úgy énekelni, mint a csalogány és a pacsirta, akkor énekeljetek úgy, mint a varjak és a békák, mert azok úgy énekelnek, ahogy Isten nekik rendelte.” Elgondolkoztató, talán követhető is, ám az emberek ritkán nyugszanak bele az ilyen elrendelésbe. Keveseket vonz ez a fajta egyszerűség. Aztán töprenghetünk, hogy mitől hamis a dal, mitől van állandó hangzavar? Varjúhangon csalogánydalt énekelni nem egyszerű. Ez fordítva is igaz. De hallgatni a fals szerephangot még ennél is rosszabb.