A munka szépségébe, erkölcsi nagyságába vetett hit erősen megcsappan, ha arra a 20. századból ismert, a holokauszt egyik jelképévé vált feliratra és „jelmondatra” gondolunk, hogy a munka szabaddá tesz. Ha valaki azt állítja, hogy az irodalom nem befolyásolja a valóságot, akkor íme a cáfolat. A szlogen Lorenz Diefenbach 1873-ban megjelent Die Wahrheit macht frei (Az igazság szabaddá tesz) című népszerű regényének egyik fejezetcíméből származik: Arbeit macht frei. Arról szól, hogy a regény hősei, akik mindaddig szerencsejátékosok és csalók, hogyan válnak a társadalom tisztes tagjaivá azzal, hogy a tisztességes munkában megtalálják az erényes élethez vezető utat. A regényből vett szlogen kezdetben gazdasági reklámnak indult az 1930-as évek németországi tömeges munkanélküliségének leküzdésére irányuló programok jelmondataként, cinizmussal kikövezett útja vitte a koncentrációs táborok bejáratára, ma már leginkább erre emlékeztet és innen ismert. Diefenbach neve viszont fönnmaradt számos összehasonlító nyelvészeti tanulmányának és verseinek köszönhetően is, életében a Porosz Tudományos Akadémia megbecsült tagja volt, a nagy mesemondó Jacob Grimm barátja.

Mivel 1883-ban meghalt, így ártatlanul hírhedtté vált regényének, pontosabban az abból kiragadott egyetlen mondat utóéletének sorsába már nem volt beleszólása. A szomorú és leküzdendő munkanélküliség mellett létezik persze a munka nélkül henyélve tölteni ünnepet és hétköznapot, a munkát jóformán hírből sem ismerve élni boldogan, szabadon és nyilvánvalóan nagyon gazdagon lehetőség is, ami az emberek nagy részének csak vágyálma, mert csupán keveseknek, archaizáló kifejezéssel élve az úgynevezett szibaritáknak adatik meg. A szibarita szó eredete a latin sybarita megnevezéshez köthető; jelentése szerint az ókori Szübarisz város lakója. Történelmi tény, hogy ez a város i. e. a 8. században alakult, virágzó kereskedelmének köszönhetően mesés gazdagságra tett szert, de i. e. 510-ben a szomszédságában lévő másik város, Króton hadserege földig rombolta, miközben a lakosság nagy része elmenekült vagy elpusztult a háborúban. A legenda szerint a szibariták nemcsak munka nélkül éltek, hanem elpuhultságukban olyan kényesek voltak, hogy a munka hangját sem tudták elviselni, úgyhogy a városban nem dolgozhattak ácsok, kovácsok, favágók, velük együtt a kakasokat is kitiltották a városból csendzavaró hajnali kukorékolásuk miatt. A monda szerint a puhány városlakók egyetlen nap alatt elpusztultak, vesztüket az okozta, hogy pompás harci ménjeiket nem hadviselésre tanították, hanem arra, hogy trombitaszóra táncoljanak. Krotón a híres matematikus Püthagorasz segítségével győzött. Az ő tanácsára ugyanis a krotóni kémek megtanulták a lovakat táncoltató zenét, és betanítottak erre egy zenekart. Amikor a szübariszi lovasság támadásba lendült, a krotóniak zenélni kezdtek, majd könnyűszerrel leöldösték a táncoló lovakat és lovasaikat. Püthagorasz vándorlásai során telepedett le Krotónban, ahol tanítványaival megalapította a Testvériség közösségét. Érdekesség, hogy a női egyenjogúság hívei voltak, számos nő is volt a tagjaik között. Hamvas Béla Püthagorasz című művelődéstörténeti esszéjében így jellemzi a híres matematikust és filozófust: „Püthagorasz háza az ifjúság középpontja lett. Minden nagyra törekvő ifjú becsvágya volt, hogy hallhassa és tanítványa lehessen. A mester pedig életét teljesen annak szentelte, hogy a legkiválóbbakból olyan rendet neveljen, amilyen az egyiptomi és orpheuszi papság volt. Krotón a tanítást befogadta, és Püthagorasznak a közösség megszilárdítására vonatkozó javaslatait életbe is léptette. Az új törvények miatt azonban a város összeütközésbe került Szübarisszal, a hatalmas szomszéd várossal. Krotón a spártaiak segítségével szembeszállt Szübarisz sokszoros túlerejével, győzött, és a várost földig rombolta. Püthagorasz Szübarisz világuralmát akarta megdönteni és az emberiségnek a világrenddel való eredeti összhangját helyreállítani… Európa még ma sem ismer más módszert, mint Püthagoraszét. Hiába hozom a világ legjobb törvényét, amíg az egyes ember nem változik meg, a törvény hatástalan marad… Az emberiséget Szübarisztól csak egyféle módon lehet megszabadítani, s ez nem az, hogy a sokaságra érvényes törvényt hozok, amely az egész népet egyszerre szabadítja meg. Egyszerre az egész népre érvényes felszabadulás nincs. Az ilyesmi eddig is megbukott, ezután is meg fog bukni. Egyenkint kell kezdeni. És Püthagorasz iskolájának értelme, hogy bármilyen kevés, de teljesen tiszta embert kell nevelni. Az eredmény nem a sokaság, hanem a tisztaság átható erején múlik. Egyetlen ember többet tehet, mint egymillió szibarita.” Hamvas Béla (1897–1968) művei az 1970-es évekig kéziratos formában másolva, bizalmas terjesztésben voltak hozzáférhetők. Életében elhallgatás volt a sorsa, hatalmi listázással ítélték munkanélküliségre. Szibarita kortársainak „szellemi elitje” még könyvtárosként sem engedte dolgozni. Halála után posztumusz Kossuth-díjat kapott, akárcsak Bartók Béla zeneszerző, Derkovits Gyula festő, József Attila költő…