Írók, az írások megjelenését segítő szerkesztők és korrektorok, végül az olvasók találkoznak a sajtóhibával, amely nyomtatott szövegekben olykor ilyen inkognitót is kap: ajtóhiba, sajtóhuba, sajtóliba, az ilyen libák aztán nevettetve gágognak a hibagazítás [!] után. Ez a liba csak az olvasónak hoz örömöt, aki amikor felfedezi, kegyetlenül kikacagja a „felelősöket”. A nagykanizsai Zala című újságban jelent meg 1881-ben: „Hibaigazítás. A zalamegyei gazdasági egyesületnek lapunk múlt számában közlött jegyzőkönyvébe néhány sajtóliba [!] csúszott be, melyeket ezennel kijavítunk. A sajtóhubáért [!] olvasóink szíves elnézését kérjük.” Logikusan következne a hibaigazítás hibaigazítása egy következő lapszámban. Száz liba egy sorba, mennek a templomba. A nyomda ördöge taszigálja őket előre. Így született sátáni munkája Ráth-Végh István szerint (A könyv komédiája, Bp., 1937): „1562-ben megjelent egy pápaságellenes munka… 172 oldalnyi szöveg volt a könyvben s 15 oldal sajtóhiba tette változatossá az olvasmányt. A kiadó kétségbeesve mentegetőzött, hogy bizonnyal az ördög keze van a dologban: »Az átkozott sátán minden ravaszságát felhasználta, hogy értelmetlenségeket csempésszen a szövegbe s ezáltal elvegye a kegyes olvasó kedvét az olvasástól.« Bár alig volt indokolható, hogy a sátán miért kötött volna fegyverszünetet a pápával éppenséggel erre az egy alkalomra, az elnevezés a sajtóhibán rajta ragadt.” A számítógépes szövegírás és szerkesztés ördöge a szavakat piros plajbásszal aláhúzogató helyesírási program. Úgy emlékszem, az 1990-es évek legelején egy egész könyvet süllyesztőbe küldött, mert nem tetszett neki Csipike, a gonosz törpe, helyesbített s így Csipke lett belőle. Saját találkozásaim és küzdelmeim vele számosak, remélem, hogy legtöbbször én nyertem, például egy politikai cikkgyűjteményben a Markó név erőszakos javítása Margóra, egy történelmi munkában a középkori székely lovas rendűek átváltoztatása lovas rendőrökre, de még időben fülön csíptem ősátániságát és kidobtam.

Kerestem, de sajnos, nem sikerült az eredeti szövegre rábukkannom, forrásmegjelölés nélkül többen is leírják, hogy Erdélyben „valamikor a ’30-as években a román hatóságok egy hétre betiltották Marton Ernő Kolozsváron megjelenő Új Kelet című lapját, amely arról számolt be olvasóinak, hogy Károly király seggel [nyilván reggel helyett] hazaérkezett Bukarestbe”. A magyar sajtóhibák történetében büntetés szempontjából, bár utóbb ez vált a leghíresebb esetté, legnagyobb büntetést kapta Bodó Béla, a Népszava olvasószerkesztője, aki nem vett észre egyetlen betűhibát a szövegben, nevezetesen, hogy 1953. március 6-án „Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé. Mélységes megrendeléssel [nyilván megrendüléssel helyett] értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről”. Bodó Bélát letartóztatta az Államvédelmi Hatóság, két és fél évi börtönre ítélték. A régi sajtóhibás könyvek és lapok értékesnek számítanak mind az antikvár kereskedők, mind a gyűjtők számára. Ráth-Végh István fönt említett könyvében felsorol néhányat. „Megszületett az errata ötlete, vagyis a könyv végén, külön oldalon sorolták fel a sajtóhibákat a latin gyűjtőcímmel… Aquinói Tamás Summájának egy 1578. évi kiadásában az Errata felírás mögött száznyolc oldalnyi sajtóhiba gyülekezett. Ez a legtekintélyesebb szám, amelyet eddig a könyvtörténet ismer… Van egy könyv, amelyben különösen kínos a hívő számára a sajtóhiba előfordulása. A biblia. A sátán az angol protestáns bibliák szövegében követte el a legtöbb csúfságot. A »parázna biblia« 1632-ből. A hetedik parancsolatból kiesett a ne szócska. Megmaradt: paráználkodjál! A nyomdász 2000 font pénzbüntetést kapott. A »nyomdászok bibliája«. A 119. zsoltárban Dávid király így panaszkodik: a fejedelmek ok nélkül háborgattak engem. Egy 1702. kiadású példányban a panasz így módosul: a nyomdászok ok nélkül háborgattak engem. Princes helyett printers.” Talál ide Örkény István egypercese az 1980-as évekből: „Makacs sajtóhiba. Helyreigazító közlemény. Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst, akit őszinte sajnálatunkra »dr. Pálpéter Péter Pál« néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet. A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.” Kedves Olvasóm! A kulcsszó nem a személy neve, hanem a makacs: makacsul ismétli önmagát és kiirthatatlan, mert „A sajtóhibát lehetetlen elkerülni. Olyan, mint a főnixmadár: újraéled a saját hamvaiból. A korrektor hiába ragadja üstökön az arcátlan betolakodót: a szedő elvégzi a javítást, és csinál helyette egy újat, ha szándéktalanul is” – írja Ráth-Végh István.