Ritkán mutatkoznak meg székelyföldi magyar művészek a Kárpátokon kívüli régiókban, vagy ahogyan a székelyföldi köznyelvben él a térség neve: a Regátban. Néha Ókirályságnak fordítjuk, alakja szerint kiflinek is mondjuk, de tény, hogy egyre kevesebb szállal kötődünk azokhoz a megyékhez. Noha hajdanán, főként a két világháború közötti időszakban, szoros kapcsolatok voltak a Székelyföld – mint állandó munkaerő-fölösleggel rendelkező kibocsátó térség – és a regáti települések, főként a nagyobb ipari városok vagy kikötők között. Az első nagy kitelepedési hullám a Regátba az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után indult meg, de sokan kerestek ott megélhetést a múlt század eleji válság idején, a két világháború között, de a szocializmus idején is, a nagy ipari vállalatok építésének időszakában. Az értelmiségiek – főként orvosok és műszakiak – a kényszerű kihelyezések során kerültek a térségbe. Visszaesést az 1818–20-as impériumváltás, Észak-Erdély visszacsatolása, no meg az 1989-es rendszerváltás hozott az ottani magyarság életébe. A bukaresti magyarság létszámáról, illetve az ottani magyar közösség és intézményei erejéről legendák terjednek mindmáig, tény, hogy ezeken a településeken számos magyar mesterember vert tanyát, teremtett magának egzisztenciát, s vált a közösség megbecsült tagjává. Ploiești-en például 1861-ben alakult meg a református egyházközség, tagjai gyarapodásának következtében az államosításig az egyház jelentős ingatlanvagyonnal is rendelkezett a kőolajiparáról híres városban. Mára a bő kétszázezer lakosú városban mintegy másfélszáz magyar él, a bukaresti szőlőskerti gyülekezet lelkésze szolgál a ploiești-i gyülekezetben is. Ma már nem divat Erdélyből a Regátba költözni, csupán Bukarestben találnak ideiglenesen, időszakosan munkát a magyarok, főként a politika háza táján, az államigazgatásban, kevesen terveznek hosszú távra.

Az év végén a Ploiești és a Székelyföld közötti szálak újrabogozására tett áttételesen kísérletet Botár László képzőművész: a Ion Ionescu-Quintus nevét viselő Prahova Megyei Művészeti Múzeumban állították ki a Free Camp művésztelepen született alkotásokból válogatott reprezentatív anyagot. A Hargita Megyei Kulturális Központ gyűjteményében szereplő alkotásokból nyílt kiállítás házigazdája Florin Sicoe, a művészeti intézmény vezetője volt, ő köszöntötte a mintegy harminc-negyven fős közönséget – soraiban számos képzőművésszel –, majd a kiállítás kurátora, Alice Neculea ismertette a tárlat anyagát. A megnyitón részt vett és felszólalt a kiállítás kezdeményezője és szorgalmazója, Mircia Dumitrescu akadémikus, ő maga is kiállító, majd Botár László vázolta a Free Camp által bejárt hosszú és eredményes utat.
Az eseményről beszámolva Bo­tár László elmondta, hogy a környezet rendkívül elegáns, a múzeum munkatársainak hozzáállása pedig professzionális volt, a kiállított anyag jól érvényesült az időszakos kiállítások számára fenntartott termekben.
Az anyag immár hazaérkezett, miután megmutatták Bukarestben és Ploiești-en. Botár Lászlónak eltökélt szándéka széles körben megmutatni és megmérettetni a Csíkszeredában szervezett táborban született alkotásokat, olyan műveket, amelyeket helyi, az ország más térségeiből érkezett román és magyar, illetve más égtájakon élő és alkotó művészek hoztak létre a közös, termékenyítő alkotómunka során.