Hol húzódnak ma igazán a határok? – többek között erről beszélt Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere Madéfalván. A madéfalvi veszedelemre visszatekintő rendezvénysorozatot a hagyományoknak megfelelően idén is a Siculicidium-emlékműnél tartott koszorúzás és megemlékezés zárta. Hankó Balázs miniszter itt elmondott beszédében külön örömét fejezte ki, hogy Románia teljes jogú tagja lett a schengeni övezetnek, és ennek köszönhetően a két ország között megszűnt a határellenőrzés. 

– Hiszem, hogy 2025. január 1-jével nemzeti közösségünknek új erőt adó időszaka kezdődött. A határok védelme egészen mást jelent ma, amikor a teremtett világ rendjét akarják lebontani, amikor a legelemibb létezési formánkat, a családot támadják, amikor a nemzeti identitásunkat akarják felszámolni, amikor már nemcsak a keresztény hitünket támadják, hanem a több ezer éves görög–római–zsidó–keresztény kultúránkból űznek csúfot. Ebben az időben a határok védelme: a normalitás védelme. Nekünk, székelyeknek, magyaroknak példát mutatva kell kiállnunk hitünk, kultúránk, családjaink mellett, hiszen tudjuk jól: a kő marad! – fogalmazott a politikus. 

Hankó Balázs szerint fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a megemlékezés kötelezettségekkel jár, mégpedig a tanulságok továbbadásának a felelősségével.

– A madéfalvi tragédia ma is üzeni:

a szabadság, az önrendelkezés nem csupán egy jog, egy eszme, hanem a létezés feltétele.

A mi közösségeink nem élhetnek méltósággal, ha szabadságuk korlátok közé szorul. Nekünk az önfeladás teljességgel vállalhatatlan. (…) A madéfalvi veszedelem nemcsak a múlt tragédiája, hanem a jelennek és a jövőnek szóló üzenet is, arra tanít bennünket, hogy a szabadság nem természetes állapot, bármennyire is létszükségletünk.

A szabadságot kivívtuk magunknak, így folyton megőrzendő kincs. Ennek elvesztése erőszakból, árulásból, önfeladásból, az egység hiányából és a közösségi érdektelenségből fakad.

Tapasztalatból tudjuk, hogy a megosztottság veszélyesebb, mint a külső veszedelem – figyelmeztetett.

A tárcavezető beszédében a Madéfalva megtámadására parancsot adó szegedi születésű Siskovics József császári-királyi táborszernagy példájára is kitért, mondván, a hozzá hasonlókkal együtt ők azok, akik feladták saját nemzetüket. A magyar érdekek felismerése és képviselése helyett idegenben, az akkori fővárosban, Bécsben keresték a boldogulásukat.

– De voltak és vannak Hadik András grófok, hős példaként, aki arra használta életét és tekintélyét, hogy a székely családok sorsát javítsa. Hadik élete vége felé járva kegyelmet harcolt ki Mária Terézia magyar királynőnél a Habsburg-kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket aztán Bukovinában telepített le. Szabó Dezső író gondolatát idehozva: „Minden magyar felelős minden magyarért a Kárpát-medencében és azon túl is.” Ez a nemzetpolitikánk fundamentuma. Ezt rögzíti alaptörvényünk, nemzeti törvényünk hitvallása is – mondta.

Hankó Balázs beszédében arra szólította fel a Székelyföldön élő embereket, hogy legyen bátorságuk kiállni jogaikért, őrizzék meg anyanyelvüket, ne adják fel kultúrájukat és szabadságukat, illetve ne hagyják, hogy mások döntsenek az őket érintő kérdésekben.

– Magyarország kormánya elkötelezett abban, hogy minden magyar közösség számíthat az anyaország támogatására, éljen bárhol is. De a támogatás csak akkor ér valamit, ha mi magunk is hiszünk benne, élünk a lehetőségekkel, amelyeket a történelem adott nekünk. A kormány feladata, hogy erősítse a nemzeti összetartozást minden magyar között, éljenek a Kárpát-medencében vagy a világ bármely pontján (…) Adja Isten, hogy mindig legyen erőnk és hitünk a szabadág és az igazság védelmében járni – zárta beszédét a miniszter.