Folytatás múlt heti lapszámunkból

Dora Diamant így emlékezik: „Amikor Berlinben éltünk, Kafka gyakran kisétált a steglitzi parkba. Olykor én is elkísértem. Egy napon egy kislánnyal találkoztunk, aki sírt, és látszott rajta, hogy teljesen kétségbe van esve. Beszélgetni kezdtünk vele. Franz megkérdezte, hogy mi bántja, és így megtudtuk, hogy elveszítette a babáját. Franz azonnal kitalált egy elfogadható történetet, amely a baba eltúnésére magyarázatot adhat. »A babád éppen elutazott, biztosra tudom, küldött nekem egy levelet.« A kislány kissé hitetlenkedett. »Itt van nálad a levél? « »Nincs, otthon van, de holnap elhozom neked.« A kíváncsivá vált kislány már félig el is felejtette bánatát, Franz pedig azonnal hazament, hogy megírja a levelet. Teljes komolysággal állt a feladathoz, egy új műnek kellett megszületnie. […] Másnap a levelet elvitte a kislánynak, aki már várt rá a parkban. Mivel a kicsi nem tudott még olvasni, ő olvasta fel neki. […] Néhány nap múlva már elfelejtette a kislány, hogy elveszítette játékszerét, és már csak a történetre gondolt, amelyet felajánlottak neki cserébe. […] A játék legalább három hetet tartott. […] Franznak iszonyú félelmet okozott a gondolat, hogy miként sikerül megfelelő befejezést találni a történetnek. […] Hosszú ideig fontolgatta, végül úgy döntött, hogy a baba férjhez megy.”1

Brod is elmeséli ezt a történetet. Az ő változatában azonban a baba nem levelet ír, hanem beszél Kafkával, és mielőtt Kafka elhagyja Berlint, egy új babát ajándékoz a kislánynak. Stach ez utóbbi állítást nem tartja valószínűnek, ekkor már túlságosan messze laktak Steglitztől ahhoz hogy odautazzon, és ismét keresse a kislányt. 1959-ben és 2001-ben is próbálkoztak megtalálni az egykori kislányt, a kezdeményezések nem jártak sikerrel.

Ajánló

Valószínű, sokak örömére szolgálna, ha a trilógia magyar nyelven is elérhető lenne. Talán majd megszületik a fordítás. Ajánlót hozzá a legmagasabb irodalmi körökből kapunk. A harmadik kötet borítóján az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imrének a Kafka-trilógiáról alkotott frappáns véleményét olvashatjuk: „A legjobb, ami ebben a műfajban megszülethet. Maga is egy regény.” És valóban, Stach mindvégig nagyszerűen ötvözi az esszé és a szépirodalom eszköztárát, a trilógiából pedig nemcsak Kafka életét, családját, kapcsolatait és műveinek genezisét ismerjük meg, hanem jól dokumentált, széles körű korképet is nyújt arról a világról, amelyben Kafka élt és alkotott – német anyanyelvű, prágai zsidóként.
 

1 A felismerés évei, 587. oldal
2 Beschreibung eines Kampfes