A feketegyöngy-vásárlás azért vált különlegessé, mert nem egyszerűen ráböktem a kiválasztottra. Nagy szemű feketegyöngy nyakéket nem engedhettem meg magamnak. Ellentétben az egyik útitárs házaspárral, akik a menyüknek vásároltak ilyet ajándékba. Én nagyon örültem, hogy ebben az üzletben apró szemű gyöngyökből készített ékszerek voltak nagy választékban. Egy hosszú gyöngysort szerettem volna, de ilyen nem volt. Nekiálltam keresni két azonos árnyalatú rövidet, gondolván, hogy majd itthon egymás meghosszabbításába akasztva viselem őket. Az ott tüsténkedő, ezúttal nem túl kedves eladóhölgyek nem igazán segítettek, ám rajtuk kívül volt ott egy férfiú is, aki, mikor megértette, mit szeretnék, azonnal megoldotta a helyzetet. Mindenkit mozgósított a megfelelő eszközökért, többek között egy tál igazgyöngyért, és egy elkezdett gyöngysort ott előttem fűzött tovább boszorkányos gyorsasággal, míg a megfelelő méretű lett. Két végére gyakorlottan szerelte rá az ezüst kapcsot, és ideje meg figyelme volt közben arra is, hogy azonos színű, könnycsepp formájú gyönggyel készített fülbevalót is kerestessen nekem. A végső ár az eredetileg kiszámítottból levont, általuk falajánlott kedvezmény és egy pici alkudozás eredményeképp alakult ki. Nagyon örülök azóta is a szerzeményemnek.

Mint annak is, hogy ott megkóstolhattam a híres pho (ejtsd fő, vagy még inkább: fă) levest. Némelyek szerint ez a nemzeti eledelük, minden kifőzdében és természetesen vendéglőben megtalálható. Állítólag világszerte nagy népszerűségnek örvend. Otthon azonban nem annyira fontos, mint kívülről látszik. Talán az első húsz kedvenc között van. Az pedig azért nem olyan nagy szám! Az alapja marhahúslé – hangsúly a lén, mert nem mindig ezzel a hússal tálalják –, amelyben csili- és halszósz, szerecsendió, csillagánizs, gyömbér, kínai fahéj, édeskömény, kardamom, hagyma, fokhagyma, koriander illatozik, tetején rendszerint ezek friss zöldje, csírák, ropogós zöldségek. Persze mindegyik nagyon diszkréten és harmonikusan érződik. Ebbe kerül a rizstészta, tetejére pedig mindenki ízlése – és a lehetőségek – szerint nagyon vékonyra szeletelt marhahúst vagy tépdelt csirkehúst, máskor tengergyümölcsét tesz. Én ez utóbbival kértem, és méretes garnélákkal hozták. Finom volt. Bármikor szívesen fogyasztom, de nem első számú kedvenc. Nem is második.
Utunkon a szomorú esőt, amely kisebb-nagyobb kihagyásokkal, hol erősebben, hol csak szemerkélve elkísért, még egy látványosság igyekezett feledtetni. Danang közelében a Han folyó felett a 666 méter hosszú Sárkány-hidat építették 2009–2013 között, az építményt amerikai mérnöki bravúrnak tartják, díjazták is őket érte. A hosszan elnyúló sárkány valóban látványos, még úgy is, hogy nem láthattuk a hétvégi programját. Olyankor ugyanis este 9-kor lezárják a forgalmat, és a sárkány előbb tüzet, majd vizet okád magasra a szájából. Mi így is elégedettek voltunk, hogy egyáltalán láthattuk…
Késő délután érkeztünk Huéba, a császári Vietnám utolsó fővárosába. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd kisautókkal vittek vacsorázni: nagy járművekkel tilos behajtani a(z állítólag) szépen restaurált óvárosba. A vacsora ezúttal is egy városi étteremben volt. Így biztosították, hogy mindig a helyi különlegességeket fogyaszthassuk, mert – elmondásuk szerint – a szállodai vendéglők hajlamosak a nemzetközi konyhát előnyben részesíteni, úgy gondolván, hogy ezzel járnak a vendégeik kedvébe. A választás helyes volt, mert igen különleges fogásokban volt részünk.