Mannheimben kezdődött Éva ismerkedése a Janáček-szerepekkel, ahol a 60-as években az Osztrovszkij Vihar című drámája alapján készült Katya Kabanovában az anyós, Ignatyevna Kabanova szerepét énekelte Ursula Rhein társaságában, 1993-ban pedig Kölnben e műben Fekluscha szerepét bízták rá.
1981-ben Harry Kupfer vitte színre Janáček legismertebb operáját, a Jenufát, méghozzá parádés szereposztásban. Lacát René Kollo, Stevát Ilosfalvy Róbert, Jenufát Josephine Barstow, a sekrestyésnét pedig a nagyra becsült Anny Schlemm alakította. A Kölner Stadt-Anzeigerben megjelent kritika elismerően szólt nővéremről, Tamássy Éváról is, aki az öreg Buryát énekelte. A Frankfurter Allgemeinében megjelent kritika kétségbe vonta viszont a rendező koncepciójának helyességét, mivel az egyértelműen falusi környezetben játszódó művet áttette egy ipari miliőbe.
Janáček partitúráit eredeti formájukban gyakran játszhatatlannak tekintik, és némi ’retusálást’ hajtanak végre rajtuk. Gerd Albrecht a kiválóan felkészített Gürzenich-Orchesterrel bebizonyította, hogy ilyenfajta enyhítésekre nincs szükség, és hogy a végletes követelményeknek is megvan az értelme. A kritika hozzátette, hogy habár az operaházak repertoárjában a Janáček-operák nincsenek az előtérben, a kölni előadásokra pillanatok alatt elkeltek a jegyek, és sokan álltak a színház előtt az előadás kezdetéig reménykedve, hogy még tudnak belépőt szerezni.
Meg kell még említenem, hogy a 80-as években A ravasz rókácska című operában testvérem az erdész gonosz feleségét alakította.
Még egy hangversenyre is felhívom a figyelmet, amelyet 1981 márciusában a Kölni Opera előcsarnokában rendeztek. A szokatlan helyszínválasztás célja az volt, hogy Janáček hangzásvilágába vezessék be az érdeklődőket. Ennek illusztrálására, a Szonáta hegedűre és zongorára című művét és a Második vonósnégyest adták elő. Az utóbbinak a szerző az Intim levelek címet adta. Ez azért érdekes, mert amúgy nem hagyta, hogy magánéletéből túl sok minden kiszivárogjon, mondván: ’Nem szükséges, hogy minden tökfej (Dummkopf) tudomást szerezzen az érzéseimről’. Az estén elhangzott Janáček Egy eltűnt férfi naplója című dalciklusa is, amely a szerző intellektuális vonásait mutatja: szenvedélyről, kirekesztésről, identitásról szól. A mezzo szólamot Tamássy Éva énekelte.