Siklódy Fruzsina, a fiatal képzőművész jelenleg mesteris hallgató a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakán, és ez az első tárlata itthon. A Belső terek című tárlat nagy részét a diplomamunkája képezi, amelyet a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakán készített el. 

Belső terek

Kányádi Iréne művészettörténész leírása szerint különböző reflexiókra alkalmas tereket ábrázol linómetszeteken és digitális grafikákon. Az alkotások központi témája az ember által létrehozott terek és funkcióik, illetve a térben elhelyezkedő tárgyak és azok jelentései. A sorozatot a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé felhívására készítette, egy krízishelyzetre várt választ, és a világjárvány által generált „új normalitást” kérdőjelezte meg. Ugyanakkor Siklódy Fruzsina elmondása szerint a téma – vagyis a belső terek – nem feltétlenül köthető össze a világjárvány miatti bezártsággal, már korábban foglalkoztatta őt a terek személyessége, és az, hogy mit nevez az egyén otthonnak, hogyan lakja be a saját tereit. A színházi világ felépített terei, a díszletkészítés is foglalkoztatja és inspirálónak találja. Hozzátette, hogy Kolozsváron évekig ugyanott élt, és egy idő után elmosódott az otthon fogalma, mert úgy érezte, hogy otthonról jön haza, amikor Kolozsvárról Csíkszeredába indult. 
– Ez a téma valóban a karantén idején erősödött fel bennem, de már korábban foglalkoztatott a gondolat, hogy mindezt vizuálisan is megjelenítsem – mutatott rá.
Megszemélyesített terekké váltak a munkái, amelyeknek egy részén csak székek és bútorok láthatók, amelyek emberek helyét jelölik ki. Érdekesnek találta, hogy az ilyen elhagyatott vagy fiktív helyekhez mégis hozzátartozik az emberi jelenlét, hiszen ember alkotta környezetről van szó, amelyen az egyén csak hiányával van jelen.
Fruzsina linómetszeteken ábrázolja mindezt, mert az eredeti elképzeléséhez ez a technika volt a legmegfelelőbb. A grafikáit térben is megjeleníti, makettekkel ábrázol szobákat, így a metszetek térben is érvényesülnek, és Fruzsina elmondása szerint egyik ötlet hozza maga után a másikat. A kiállításon digitális grafikák is láthatók, ugyanis a fiatal képzőművész az utóbbi időben sokat kísérletezett digitális munkákkal. Hozzátette, hogy valószínűleg ez is a világjárvány egyik hozadéka, mert a karantén ideje alatt nem mehettek be a műterembe, de alkotni akkor is kellett.
– Tény, hogy egy képzőművésznek nagy elégtétel az, amikor a két kezével készít el valamit. Sok munkával jár, amíg egy metszet elkészül, és amikor sikerül elkészíteni egy olyant, ami megfelel az eredeti elképzelésnek, az teljesen más érzés, mint amikor digitális térben dolgozik az ember. Ettől függetlenül mind a kettőt szeretem – tette hozzá.

Ismerősök előtt debütál

Nagyváradon volt korábban még egy kiállítása, miután a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálén a Partium Díjat nyerte el a Partiumi Keresztény Egyetem részéről a Belső 2. című digitális nyomatával, de Csíkszeredában, szülővárosában most először nyílik tárlat a munkáiból. Mint mondta, egyrészt jó érzés, hogy itthon is láthatják az érdeklődők a munkáit, másrészt viszont „izgulósabb”, mint máshol, mert a család, barátok, közeli és távoli ismerősök is látni fogják a munkáit, és nemcsak az alkotásokat látják, hanem azt is, aki készítette őket. Ugyanakkor gondolatban sokan édesapjához, Siklódy Ferenc képzőművészhez kapcsolják őt, de ahogyan Fruzsina mondta, számára ez eddig csak áldás volt, nem átok, mert inspirációforrás az, hogy a vizuális művészetek világában nőtt fel.
– Sok mindent apától hozok pici korom óta, ami nem tudatos. Kiskoromban is sokszor jártunk kiállításokra, és azt is megtanultam tőle, hogy mi a grafikus habitusa a műteremben. Otthonos közeg ez nekem. Apának nincsenek elvárásai tőlem, nekem vannak sajátjaim – mondta Fruzsina.

Apa, tanár és szakmai munkatárs egyben

Siklódy Ferenc érdeklődésünkre elmondta, hogy nem várta el lányától, hogy ő is képzőművész legyen. Mint minden más gyermek, ő is sokat rajzolt, leginkább zsírkrétával, de a többséggel ellentétben neki lehetősége volt, hogy az olajfestéket is kipróbálja. Később, mikor már lánya eldöntötte, hogy rajzolni akar tanulni, nemcsak apaként, hanem az iskolában tanárként is nevelte, tanította lányát.
– Három éven át három tantárgyból én voltam a tanára. Nem a leghálásabb helyzet volt, de őt is úgy tanítottam, mint mást. Nem kérdeztem, nem segítettem anélkül, hogy szólt volna, hanem megvártam, hogy jelezzen, hogy segítségre van szüksége. A szülőnek nem kell okosabbnak lennie, mint a gyermeknek. A munka egyébként is annyira lekötötte a figyelmét, hogy nem zavarta, hogy az apja tanítja az iskolában – közölte Siklódy Ferenc.
Úgy véli, lánya megtalálta a saját útját, mert a digitális munkái­ba úgysem tud beleszólni. Elvi kérdéseket megbeszélnek, és ha hagyományos technikákról van szó, mindig segít.
– Jóleső érzés, hogy olyan szakmai kérdéseket tesz fel Fruzsi, mint amilyenekről bármelyik képzőművész-kollégámmal szoktunk beszélni. Elvekről, hogyanokról és a jövendőről beszélünk. Nincs elvárásom vele szemben, és most azt látom, hogy ezzel a kiállítással jó úton van. Nagyon szurkolok neki, hogy teljesüljenek az álmai – fogalmazott végül Siklódy Ferenc.

Fruzsina érdeklődésünkre elmondta, hogy úgy érzi, kimerítette ezt a témát, és ha mégis fog dolgozni vele a jövőben, akkor inkább térbeli megjelenítésen gondolkodik, nem sík felületen.
– Most úgy érzem, hogy ezt meg kell pihentetnem, de azt még nem tudom, hogy mi lesz a következő munkám. Csütörtökön még felrakjuk az utolsó képeket, és várom, hogy legyen hat óra – tette hozzá végül, ugyanis a kiállítást csütörtök délután hat órakor nyitják meg Csíkszeredában, az Új Kriterion Galériában.