A szép számú laoszi templomkolostor épületegyüttesek nemcsak gyönyörűen díszítettek, elegánsak és nyugodalmasak, hanem mind hasonlítanak egymásra. Erről mi magunk is meggyőződtünk Luang Prabangban járva, ahol 34 ilyen templomegyüttes található. Ha számításba vesszük, hogy egy nem egészen nyolcvanezer lakosú városról van szó, akkor el kell ismernünk, hogy igen jelentős számú szent helyről beszélhetünk. És valóban, a városban sétálva mindegyre beléjük botlottunk.
Luang Prabang a laoszi birodalom első, történelmi fővárosa volt. 1975-ig itt lakott a királyi család, és ez volt a kormányülések székhelye is. Bár adminisztrációs jelentőségét elveszítette, ma is a hagyományos laoszi kultúra és – mint a templomok száma is mutatja – a buddhizmus központja.

Mindegyik buddhista templomkomplexum fallal határolt és azonos épületeket foglal magában. A megalapítását jelző épület egy hasas sztúpa, mely relikviát vagy egy nagy tanító hamvait zárja magába. A legfontosabb és rendszerint a legnagyobb és legdíszesebb is a gyülekezési csarnok, benne Buddha  szobrával, meg sok kisebb, más tanítókat, mestereket ábrázoló szobrokkal: ez a meditáció, valamint a szerzetesek és hívők találkozási helye. Az együttesben természetesen helyet kapnak a szerzetesek házai is. Abban a kiváltságban volt részünk, hogy az egyik kolostorban két szerzetes is megengedte, hogy benézzünk a lakásába, mely rendkívül egyszerű volt, csak a legszükségesebbekkel felszerelve: asztal, szék, egyszemélyes gyékénymatrac, és kihúzott kötelek, amelyeken a ruháikat, takaróikat tartják, esetleg valamilyen hangszer. Mindegyik együttes része egy, a szent szövegeket tároló könyvtár. A bejáratokat, meg gyakran a tornácok oszlopait is, színes oroszlánok vagy kígyószerű mitológiai lények, a nagák védik. Gyakran van csónakház bennük, az évente megrendezett evezőversenyekért tartott eszközök részére. És van dobpavilon és szellemházikó is, ahol a templom védőszelleme lakik – így él tovább békésen az animizmus, szellemei, lelkei, tündérei és démonai révén összefonódva Buddha tanaival. A sok, gazdagon díszített vallásos épület és tartozékai a szép parkok közepén, no meg a város 443 francia gyarmati stílusú villája 1995-ben felkerült az UNESCO világörökség listájára is.
Az ország jelenlegi fővárosában, Vientianeban is egy kolostor meglátogatása volt a cél. A nagy királyi sztúpát néztük meg, épp az ünnepét ülték. A legenda szerint a That Luangot (királyi sztúpát) a buddhista időszámítás szerinti 236-ban alapították, amikor öt lao szerzetes indiai tanulmányútról hazatérve magával hozta Buddha mellcsontját. E fölé emelték a mon királyság idején az első sztúpát, amelyet aztán bővítettek az idők folyamán. A 16. századra az egész buddhista világ egyik legcsodálatosabb együttesét alakította ki Szetthathirát király, és a 85 x 85 méteres alapterületű aranyló épület mára az ország jelképe lett. Minden novemberben a holdtölte közeledtével fesztivált rendeznek a tiszteletére, ez az egyik legjelentősebb nemzeti ünnep. Korábban a legfontosabb vallási ünnep volt, amelyen a királyi család is megjelent. Szerencsénkre mi is akkor jártunk ott. Így nemcsak a hely tobzódott a rengeteg minden korú látogatótól, különböző viseletekben pompázó népcsoportoktól, hanem a mi lelkünk és szemünk is. Élmény volt.