Egyszer a kétéves unokám nagy örömmel szaladt be a házba. 
– Kaptam, kaptam – lelkesedett hangos örömével. A kezében egy apró fehér kövecskét szorongatott. A keresgélő, kutató történész is egy hasonló örömről számolhat be, amikor egy újabb utalást, iratot talál dédelgetett témájával kapcsolatban. Most, amikor arra készülők, hogy újra kiadassam Bodor Ferenc, a csíki Gábor Áron című könyvemnek egy bővített, átdolgozott változatát, örömmel mondhatom, hogy én is kaptam egy fehér kövecskét a jelentősebbek mellett.

Tudjuk azt, hogy Bodor Ferenc Emma nevű lánya, Kolozsvári Béla honvédhadnagy felesége öt gyereket szült, a második Aladár volt, aki 1863. no­vember 13-án Szentmargitán (Szolnok-Doboka vm.), a Kolozsvári család ősi birtokán látta meg a napvilágot. Elemi osztályait szülőfalujában kezdte, majd a kolozsvári evangélikus–református kollégiumban folytatta. Az 1877–78-as iskolai értesítőben a IV. középosztály tanulóinak névsorában szerepel. A VIII. osztályos Kolozsvári Aladár korai, irodalom iránti érdeklődéséről értesít a kollégium 1881-ben kiadott évkönyve, amikor a lírai versenyen egy dallal pályázott. Kolozsvári egyetemi tanulmányai elvégzése után (1885) Székelyudvarhelyen (1886–87) segédtanárként, 1877-től a szalontai algimnáziumban rendes tanárként német és magyar nyelvet tanított. Kapcsolatba került több olyan idős személlyel, akik ismerték Arany Jánost. Hozzálátott nagy költőnk életrajzának megírásához. Közben tanít, és verseket ír. Német és magyar nyelvet, történelmet és szépírást tanít. Heti 20 tanítási órát tart. 1889-ben megjelenteti Nagyszalontán a Költemények című kötetét. Az 1890–92-es tanévben a hajdúnánási református gimnázium tanára, ahol retorikát, német és latin nyelvet tanított. Cikkeket és költeményeket írt a kolozsvári Élet és Irodalomba, a Kolozsvárba, az Ellenzékbe, a Képes Családi Lapokba, a Nagy-Szalonta és Vidékébe (melynek szerkesztője 1890. január 6-tól 1891. augusztus 30-ig) a Nagyváradba, a Szabadságba, a Mezőtúr és Vidékébe, melynek 1893-tól főmunkatársa volt. Ebben az évben már a neves, 1530-ban alapított mezőtúri ev. ref. főgimnázium tanára. Az igazgatói tanács egyik tagja, az önképzőkör elnöke. 

Mezőtúron adatta ki az Arany János életéből című életrajzot (1897). Arany János fia, László az apjáról készült monográfiáról, megköszönő levelének zá­ró­soraiban, a következőképpen nyilatkozott: „Az Ön könyvét sokra becsülöm. Mondanom sem kell, hogy reám nézve az ilyen olvasmányok annál nagyobb érdekűek, mert legtöbbnyire egyszersmind az én saját emlékeimet is fölelevenítik. Fogadja tisztelt tanár úr üdvözletem kifejezését. Budapest, 1898. jan. 10. Arany László.” Ezt a könyvet tíz év múlva, ugyancsak Mezőtúron, ismét megjelentette. A szakmai értékelések, hiányosságai ellenére, elismeréssel írtak róla. 
Hasonlóképpen vélekedett a szakirodalom Arany János fiának, Lászlónak az életéről, írói tevékenységéről készült monográfiájáról is. „Az ifjúság ezt is, mint Arany Jánosét, haszonnal forgathatja.” A XX. század első évtizedeiben is számos lapban, folyóiratban találkozhat nevével az érdeklődő kutató. 

Könyvet lehetne írni életéről, tevékenységéről. Leginkább akkor figyeltek fel Kolozsvári Aladár nevére, amikor 1914-ben az Akadémiának ajándékozott Nádasdy-díjat, amelyet gróf Nádasdy Ferenc 1858-ban, fiatalon elhunyt testvére tiszteletére alapított, Kolozsvári Aladár kapta a Csaba királyfi eposzáért. Ez a kitüntetés nagy öröm lehetett a szerző számára, mert Kolozsvári művét Arany János Buda halála című eposza folytatásának tartotta. Már azért is nagy lehetett az öröme, mert 1864-ben Arany is Nádasdy-díjat kapott említett eposzáért. A mezőtúri református gimnázium 1913–14-es évkönyvében az iskolaigazgató örömmel értesíti kollégáit, a várost: „Kolozsvári Aladár kartársunk a Magy. Tud. Akadémia Nádasdy-díját nyerte el Csaba királyfi című 8 énekes elbeszélő költeményével, dicsőséget szerezve magának, intézetünknek és városunknak”. A költői honorárium jelentős volt: 100 arany korona.
Talán lett volna annyi pénze dr. Kolozsvári Aladár professzornak – aki 1921-ben vonult nyugalomba és költözött Budapestre –, hogy saját költségén jelentesse meg az eposzát. Tudjuk azt, hogy áldozott az irodalomért, hiszen egyik diákjának, a később ismertté vált Szép Ernő költő első verskötetének kiadása Kolozsvári pénztárcájának köszönhető. 
 

Pénzt gyűjtött a költő külföldi tanulmányútjára is.14 Talán a költészetben fújdogáló új szelek, a Nyugat folyóirat irodalma, az Ady-korszak lehetett a levéltári temetésnek az oka. 1993-ban Kolozsvári unokája, Lochné Kolosváry Ildikó kikerestette a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából az eposz kéziratát, és ugyancsak az unokának köszönhető, hogy teljes terjedelmében 2003-ban megjelenhetett az Édes Hazánkért Kiadó jóvoltából.5 A Csaba királyfiról szóló legenda költői feldolgozását észre sem vették az újabb költői, írói próbálkozók, a hírlapi beszámolók. Igaz, a levéltárba temetett nyolc énekből álló eposzról, annak megvalósításáról nem mondhattak véleményt. Műve egyik legfőbb érdemét napjainkban egyik újságíró, Mrena Julianna a következőképpen fogalmazta meg: „a magyarok és a székelyek közös kulturális örökségét énekelte meg, és hagyományozta az utókorra.”16, amit eléggé kifejezően szemléltetnek az alábbi verssorok.

„A bércek tövén még most is ott él, remél e nép,
Munkálva, ami rászállt, földét, örökjeképp;
Mi akkor ábránd volt, mit titkos jövő takar,
Ezer év óta együtt a székely és magyar.”17

Nem azt tűztem ki célul, hogy 1945-ig, Kolozsvári haláláig kövessem Bodor unokájának életútját, tevékenységét, hanem csupán csak azt, hogy említést tegyek arról a maroknyi fehér kövecskéről, arról az örömígérő levélről, amelyet Szabó Károly, az egyetem könyvtárosa, kiváló történészünk küldött a Hajdúnánáson tanárkodó (1892) Kolozsvári Aladárnak, megerősítve azt, hogy Bodor Ferenc, a csíkszentdomokosi rézbánya és a bodvaji öntöde igazgatója, a csíkmadarasi lőporgyár építője és üzemeltetője 1868-ban, mielőtt Budapestre költözött családjával, az iratai egy részét átadta az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának.18 Többek között ezt a levelet is keresem a Kolozsvári Aladár hagyatékában, ezt a levelet, amelyet a Történelmi Lapok egyik 1892-es, sehol nem található száma közölt, és azokat a Bodor-féle iratokat, amelyeket a kolozsvári levéltárosok úgy rejtettek el, hogy felejtse el – talán sejthető hogy miért – a feledékenységre hajlamos emlékezet.
Azt gondoltam, hogy a kolozsvári állami levéltár Bodor fondja – melyhez 2015-től szerettem volna hozzájutni, de csak kilenc év elteltével, többszöri kérés és írásbeli kérvényezés után, 2024 augusztusától vált lehetségessé tanulmányozása – Bodor Ferenc értékes iratait is tartalmazni fogja. Tévedtem. Az iratokat feldolgozó levéltáros arról értesített, hogy az említett iratcsomók lécfalvi Bodor Pálnak (1773–1828), az erdélyi főkormányszéki pénztár főtárnokának hagyatékát tartalmazza. Hol lehetnek az ágyúöntő és lőporgyártó Bodor Ferenc mérnök iratai?

1 Komán János: Bodor Ferenc, a csíki Gábor Áron. Gyergyószentmiklós, 2022, 124. o.
2 Kolozsvári Evang. Reform. KOLLEGIUM Értesítője az 1887/8-ik iskolai évről. Kolozsvárt, 1878, 44. o.
3 Református Kollégium. Iskolai értesítő. Kolozsvár, 1881, 82.o.
4 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 6. k., 786. o.
5 Nagyszalonta. Állami polgári gimnázium. Nagyszalonta, 1888, 14. o.
6 Szinnyei. i. m.
7 Hajdúnánási Református Gimnázium értesítője. Hajdúnánás, 1891. 25.o.
8 Szinnyei. uo.
9 Az államilag segélyezett mezőtúri ev. ref. főgymnázium értesítője az 1896–97. iskolai évről. Mezőtúr, 1897, 2. o.
10 vö. Pesti Hírlap, 1993. július 20., 167. sz.
11 Egyetemes Filológiai Közlöny, XXII. évf., 1898, 603. o.; Egyetemes Filológiai Közlöny, XXXII. évf., 1908, 52–53. o.
12 Századok, 1909, 688. o.; Egyetemes Filológiai Közlöny, XXXIV. évf., 1910. 226. o.
13 A mezőtúri ev. ref. főgymnázium értesítője. Mezőtúr, 1913, XIII.
14 Esti Kurir, 1930. márc. 20. 9.o.; Pesti Hírlap, 1993. július 20./167. sz.
15 Magyar Nemzet, 2003. szept. 29./ 227. sz.
16 uo.
17 uo.
18 Komán. i. m. 119. o.