A brutális építészet – amelynek nevében Ho Si Minh mauzóleuma is épült – eredetileg a modernista irányzatokból nőtt ki Angliában, de egy francia, Le Corbusier művei alapján, és mindössze két évtizedet tartott. Sokszor inkább ennek az időszaknak a jellemző építkezési módjának, mintsem stílusirányzatként emlegetik. A nem szakemberek vagy néha ők is összekeverik, vagy a gyakorlatban valóban keverednek a brutális, modernista, szocreál elemek. Ami tény, hogy jellemző rá a látszó beton alkalmazása, a szigorú, monumentális formák, valamint a technikai és funkcionális részletek építészeti látványelemként való használata. Bár az elnevezés eredete a béton brut, azaz nyersbeton, benne van – én ezt különösen érzem! – a brutális jelentés is, amit valóban sokszor idéz: durvának, néhol fenyegetőnek hatnak ezek az épületek.
A mauzóleum közelében egy egészen más jellegű, a város egyik szimbólumaként emlegetett kecses kis épület, az Egypilléres Pagoda bújik meg, a szó szoros értelmében. A kis épület virágokkal, más épületekkel meg butikokkal körülvéve, egy pici tó közepén csak úgy az utcán áll. Oda is zuhogó esőben érkeztünk. Az egy lábon álló épületecske állítólag lótuszvirág formájú volt, illetve abból nőtt ki. És valóban, aki tudja, hogy arra hajaz, az ma is felfedezni véli a hasonlóságot. Ám aki nem, az ember legyen a talpán, hogy erre magától rájöjjön. Ráadásul ezúttal magyarázat is van rá, hisz nem az eredeti épületet látjuk, amelyet valószínűleg a 11. század közepén építtetett az akkori császár Kvan Am a Kegyelem Istennőjének tiszteletére, akinek szobrocskája a kegyhely oltárán található. Hogy miért, azt kétféle monda különbözőképp magyarázza.

Az egyik szerint az uralkodó örömében és hálája jeléül készíttette, miután hosszú idő után, az istennő vélt segítségével, az egyik felesége végre fiúnak adott életet. A másik szerint inkább félelemből született a szép kis komplexum, mert a császár egyik álma után épült meg, amelyben az istennő őt magához szólította a mennyei palotájába. Ezt a tanácsadók és jósok rossz ómennek tartották, és javaslatukra állították fel a szentélyt, amely a beszédes Meghosszabbított Élet Pagodája nevet kapta. A vele szemben elhelyezkedő sokkal nagyobb és rendkívül szépen és gazdagon díszített helyiség az étel- és virágáldozatok helye, ahol akkoriban állandóan szerzetesek imádkoztak, hogy a császár elnyerje az istennő kegyét és sokáig éljen. A kis pagoda az idők és felújítások során nem tudni, mi okból, de többször formát váltott. A franciák kivonulásukkor – érthetetlen bosszúként – felrobbantották, de sikerült helyreállítani.
A csendes kis együttes még ilyen mostoha körülmények között nézve is kedves, hatásosan szép képet nyújtott. Szép időben valószínűleg sokszorosan jobban érvényesül. Mi sajnos esőben láttuk, majd caplattunk innen is tovább. Azaz folytatása következik nemcsak az útnak, hanem az esőnek és a vízi élményeknek is.