Sokágú kötődésem a könyvhöz – szenvedélyes könyvolvasó, író, könyvkiadói irodalmi szerkesztő, könyvtáros és egy neves könyvkereskedő (Tőzsér József) felesége, ma özvegye – sokféle könyves szerepet tett lehetővé számomra, olykor csupán hallgatag résztvevőként. Hogyha a saját emlékeimre hivatkozva akár „csak” feleségként, akár munkatársként írnám az alábbi jegyzeteket, könnyen elfogultsággal vádolhatnának, ám könyvtárosként fellapozhatok egy képzeletbeli tematikus katalógust, hogy valós dokumentumokat keressek benne, hiszen ezek biztosítják a lábjegyzetek hitelességét. A főszereplőket sajnos már nem lehet élőben faggatni, de élőnek marad a valamikor leírt szó. 
Lábjegyzetek A könyvcsinálás egy szakma című interjúhoz: Dávid Gyulát Gálfalvi Ágnes kérdezte 2021. július 8-án, majd 2022. április 4-én (Megjelent: ÚjVárad, 2023. január 10.)

Dávid Gyula a jelen interjúban: „Aztán történt egy roppant kellemetlen dolog, ami hosszú időre megrontotta a viszonyunkat a Kriterionnal. Domokos Géza megírta Kriterion-emlékeit (az Igevárat), amivel az volt az elképzelése, hogy milyen szép lesz, ha ezt a könyvet azok csinálják meg, akik hozzá lelkileg közel állnak. (Közben neki H. Szabó Gyulával voltak más természetű konfliktusai, Gyulát tehát ebbe a körbe már nem számította bele.) Kitalálta, hogy a könyv legyen a Polis meg a Pallas-Akadémia közös kiadása, Bálint Lajos és Deák Feri tervezzék meg, Egyed Péter és én szerkesszük (akkor már Péter sem volt a Kriterionnál, de ő írt a könyvhöz utószót). Mivel a könyvet Deák Feri tervezte, természetes volt, hogy belekerül díszítő motívumnak a Kriterion emblémája, a lovacska, amelyet különben a Kriterion számára annak idején ő tervezett. Miután a könyv megjelent, H. Szabó Gyula beperelte a Pallas-Akadémiát és a Polist kiadója emblémájának jogosulatlan felhasználásáért. Bíróság elé került a dolog, s bár kétszer megnyertük a pert, hiszen a felhasználás nem kereskedelmi céllal történt, a harmadik menetben a legfelsőbb bíróság az ő javára döntött.”
Lábjegyzet 1. A Dávid Gyula vezette Polis és a Tőzsér József vezette Pallas-Akadémia közös kiadványa, az Igevár körüli pereskedés ma nem több érdekes adaléknál a nevezett könyv kiadásának történetéhez. Százával található hasonló viszály a könyvek világtörténetében.
Lábjegyzet 2. 2000-ben a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár díjnyertes könyve, a legszebb és legnépszerűbb könyv Domokos Géza Igevára – a látogatók szavazatai alapján 770 szavazatból a legtöbbet kapta. Ugyanebben az évben a könyv elnyerte a Romániai Írók Szövetségének díját is (együtt a Pallas-Akadémia gondozásában megjelent Dávid Gyula Erdélyi irodalom – világirodalom című könyvével).
Összefoglaló helyett: Domokos Géza és Tőzsér József emlékét és tiszteletét ma a Kriterion Alapítvány csíkszeredai Petőfi utcai épületének bejárata melletti külső falán egy-egy plakett őrzi.

Végezetül megjegyzés egy képzeletbeli könyvmargóra: a könyvkiadónak, könyvnyomdának, könyvtárnak legfontosabb jellemzője és életfeladata (kellene hogy legyen!) a mindenkori közvetítő szerep az alkotó szerző, valamint a befogadó olvasóközönség között. Szerepükhöz sokszor hírnév társul, ám legtöbbször mégis névtelenül vagy alig ismerten – olvasószerkesztők, korrektorok, nyomdászok, műszaki szerkesztők, könyvkötők, könyvesbolti eladók, könyvtárosok – „csak” végzik a munkájukat, pedig saját helyén mindenki fontos építő az „igevárak” téglarakói között. Mindenkit tisztelet illet, hiszen a közös munka eredménye a megvalósult, majd olvasásban kiteljesedett KÖNYV. Ezen a margón talán elfér egy családi anekdota is, amin sokat nevettünk, ma inkább üzenet. A 80-as években Jóskának szokása volt, hogy Oltcit autójába beültette és a tömbház körül megsétáltatta a csapatba verődött óvodáskorú kisgyerekeket. Egy alkalommal mondta nekik, hogy mindjárt-mindjárt, de előbb hazajön néhány percre. Beszállt a liftbe. A gyerekek a lépcsőn követték, de ő beszorult a liftbe. Szólni kellett egy szomszédnak, aki tudta, hogy egy csavarhúzóval hogyan lehet kívülről kinyitni az ajtót. A gyerekek közben kórusban biztatták: Ne félj, Jóska bácsi, itt vagyunk.