159.
Nemrég eljuttatták hozzám egy neves intézmény projektjének A jelentudatosság és a szerhasználati szokások kapcsolatának vizsgálata felnőttek körében című kérdőívét, ha már itt volt, hozzá is fogtam a kitöltéséhez. Az első kérdést még megválaszoltam (Milyen gyakran iszik alkoholtartalmú italt? Havonta vagy kevesebbszer? Kevesebbszer), de a válaszomból az következett, hogy ezzel ki is zártam magamat a lehetséges kérdezettek köréből, hiszen a folytatásban feltett kérdések egyáltalán nem vonatkoztak az amúgy szerintem dicséretes „szerhasználati” szokásaimra. Arra nem volt magyarázat, hogy mi is az a tudományosan hangzó jelentudatosság, de nyilván nem az én tisztem eldönteni, hogy én „jelentudatos” vagyok-e. Sokféle kérdőívet láttam, volt olyan, ami a politikai pártpreferenciám után tapogatózott, másik a vásárlási szokásaimra volt kíváncsi stb., egy dologban valamennyi megegyezett: a névtelenségem garantált. Végül is rájöttem, hogy a kérdőívek kitöltése nem az én műfajom. A világ egészként és az ember egyénként sokkal bonyolultabb annál, minthogy rubrikák ikszelésével és néhány számjegy összevetésével lehetne meghatározni. Úgyhogy spongyát rá, felejtsük el! Spongyát rá a szó szivacs értelmében is, ami magába szívja a felesleges vizet, ha már túllocsoltunk valamit. Kedves Olvasóm! Te tudod, hogy ma már van túlturizmus is, ami annak a jelenségnek a neve, amikor egy adott földrajzi térséget olyannyira elözönlik a turisták, hogy az már rontja a helyi lakosok életminőségét vagy veszélyezteti a természet és az épített örökség értékeit? Vajon van ma túlkérdőív is, ami összezavarja a kérdezettet anonim énje feltérképezésében? Maradjunk a torok túllocsolásánál! Ez nagy közösségi és egyéni ünnepek alkalmával az általános közvélekedés szerint elfogadható, megbocsátható például a termékenységünnep (húsvét) szép locsolkodó népszokásának teret adva és arra hivatkozva. Sokakat elér ilyenkor a „részegségnek veszedelmes undoksága” amint Pázmány Péter (1570–1637) prédikálá egykoron: „Látod-e, hogy egy pórázra fűzi, egyaránt pokolra ítíli és mennyből kirekeszti a részegséget, a több cégéres, rút vétkekkel? Látod-e, hogy a részegesek kétszer fizetik a bor árát; pénzekkel a korcsmárosnak, lelkekkel az ördögnek.” Baróti Szabó Dávid Kisded Szótárában (Kassa, 1792) az ittas ember jellemzője, hogy jól felhörpentett, aztán a fokozatai szerint lehet pikós, füstös, kotyogós, gajdos, Dés környékén itkányos, aki megittasodik, megkotyogósodik, gajdul, gajdosodik és örömében tombolni, kiáltani, énekelni kezd. Az asszonynép részegeskedése mindig elítélendőbb volt, a népköltészetben gyakran nevetség tárgya. A középkori angol népi vízözön-játékok kedvenc figurája Noé felesége, aki az asszonyokkal iszik, egyáltalán nem érdekli a vízözön történelmi katasztrófája, nincs szándékában megmenteni a világot, még önmagát sem, Noé az utolsó pillanatban ráncigálja be őt a bárkába. (Nyilván nem lenne alkalmas kérdőív-ikszelgetésre sem.) Az iszákosság elleni küzdelem erdélyi, székelyföldi történetéhez kapcsolódik, hogy a két világháború között Gyergyószentmiklóson Alkoholellenes Szövetség működött, amelyet Szabó György plébános alapított. Ő olyannyira elkötelezettje volt e küzdelemnek, hogy tíz évig (1907–1917) saját költségén adta ki az Alkohol Ellen című lapot és beszélő című mellékleteit: Magyar Absztinens Nő, Absztinens Pap, A Jövőért. Az igazi iszákosokat viszont biztosan nem térítették jó útra sem az egészségügyi látleletek, sem az erkölcsi intelmek, miközben a háború borzalmai is fölülírták ezek fontosságát. A részegesek nemigen fogadnák meg Kriza János tréfásan komoly, egyben a divatos horoszkópokat is kicsúfoló intelmeit sem (Mentor, 1842): „Nincs széles e világon jobb ital szép tiszta víznél, úgy kiált a Hal… nagy méltósággal bőgi a Bika, víz minden kortyaink legjobbika… Nyilas jól tudja, célt csak úgy talál; ha vízivásnál rendületlen áll, ha mámor fogja el szemét s eszit; bármely ügyes kezével célt veszít… vad szirteken vígan szökell a Bak; s erőt s rugalmat ad hűvös patak. Az ép erő teljében vígan zeng és lejt; vizet ki móddal inni nem felejt; S ha olykor habzik is bor kelyhében, nem árt; csak mértéktelenség okoz mindenben kárt.” Kedves Olvasóm! Téged is ikszelnek és számon (!) tartanak? Vajon túlfecsegés azt hinni, hogy az egyedi emberből lassan nevenincset fabrikálnak?