Panama – hivatalosan Panamai Köztársaság – Közép-Amerika legdélibb állama, és nekünk, hála nyelvünk és gondolkodásunk szóalkotó képességének, egy új szót adott: a panamázást, amiről majd lesz szó még bővebben. Elnöki rendszerű köztársaság, amelyben az elnök egyben állam- és kormányfő is.
Ha a térképen nézzük, akkor az ország azt a földnyelvet jelenti, amely összeköti az amerikai kontinens két, északi és déli részét. Kicsi államról van szó – mindössze 4,1 millió lakossal, ennek mintegy fele a fővárosban lakik –, ám partjait két óceán is mossa.
Panamában nagy a gyerekvállalási kedv, vagy csak nincs módszeres védekezés – erről nem találtam adatot –, ám tény, hogy nagyon fiatal a népesség, hiszen szűk egyharmada még kiskorú, azaz 14 éven aluli.
Harmadik világbeli ország, de ugyanakkor – ezen belül – Latin-Amerika egyik legfejlettebb állama, részben a csatornájának, részben az Egyesült Államok hosszas jelenlétének köszönhetően. Fejlettségét azzal szokták illusztrálni, hogy 16 000 dollár az egy főre eső bruttó hazai termék. Igen ám, de a valóságban, 2016-os adat szerint, a népesség 22 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, és mindössze egy szűk réteg rendelkezik jelentős jövedelemmel. Jelenleg Latin-Amerika országai között a harmadik helyen van a társadalmi különbségek nagysága szempontjából. Érdekes módon, ennek ellenére, kifejezett favelarendszere nincs, nyomornegyedei nincsenek.
Van még néhány érdekessége gazdasági szempontból. A hivatalos munkanélküliség 2017-ben kb. 6% volt, ami csak alig rosszabb, mint a mi hazai 5,4 százalékunk tavaly (2022-ben). Panamában ezzel együtt kevés a szakképzett munkaerő.
Megjegyzendő az is, hogy az ország jövedelmének 14 százaléka turizmusból származik. Ennek jelentőségét csak akkor értjük igazán, ha, mondjuk, Olaszországgal hasonlítjuk össze, amely bevételének valamivel több mint 13 százalékát szerzi ebből az ágazatból, vagy Spanyolországgal, amely világviszonylatban valahol a második és negyedik hely között mozog – attól függően, épp mikori statisztikát nézünk –, és amely GDP-je 16 százalékát valósítja meg az ide látogatók pénzéből. Azt csak nagyon csendesen teszem hozzá, hogy számomra érthetetlen, miért, mitől van Panama ezen nagy látogatottsága, de tudjuk: ízlések és pofonok…
Éghajlata trópusi, egyenlítői, ami azt jelenti, hogy december végétől május elejéig száraz, a többiben pedig sok eső esik. A levegő rendkívül párás, elérheti a 70 százalékot is, amit mi is megtapasztaltunk, bár még mindig kellemesebb volt, mint a magaslati levegő fullasztó oxigénhiánya.
Panama hegyes, dombos, esőerdő borította ország. És való igaz, bármerre mentünk – bár nagyon sokat nem csatangoltunk az országban –, erdőben jártunk, vagy legalábbis ott volt a belátható közelünkben. Azt is tudni kell, hogy itt található az amerikai trópusok legváltozatosabb ökoszisztémájával rendelkező erdősége, a keleti részén, Darién tartományban, amely a világörökség része – de ahol mi nem jártunk. Ott 9000 növényi faj él. Mangrovéval ellenben mi is találkoztunk mindenfelé: ez talán a leghasznosabb, legsokoldalúbban felhasznált fája.
A csöpp országot több mint 150 folyó hálózza be, és három nagy kiterjedésű tava van, köztük mesterséges is, ezek különleges jelentőségét a híres-hírhedt csatorna adja, hisz – mint majd látni fogjuk – ezek segítségével valósulhatott meg ez a földrészeket szétválasztó, tengereket összekötő építkezés.