157.
Ki gondolná, hogy a böjtölésről is lehet pletykálni? Igaz, illetlen kérdés valakitől megérdeklődni, hogy böjtöl-e, merthogy valljuk be, bármilyen vallásos lehet valaki, ezt a témát ma mégis óvatosan kikerüli, de mit mondjon az ember arra, ha valakitől, aki másvalakitől hallotta, most azt hallja, hogy egy nevezett személy „ráböjtöl” valakire. Próbálom megfejteni. A ráböjtölő talán titoktartást kérve közölte ezt, vagy viccelt, vagy nem ismeri a ráböjtölés szó jelentését. Arra is lehet gondolni, hogy nagyon is jól ismeri, és egyféle nyilvánosságot akar a pletyka segítségével: azt szeretné elérni, hogy a ráböjtölt személynek is fülébe jusson. A rá- előtag zűrzavara ugyanis emlékeztet arra, hogy van a böjtnek egy olyan formája, amiről hangosan az beszél legkevesebbet, aki gyakorolja, legfeljebb fülbe sutyurál róla. A ráböjtölés mágikus eljárás, célja szerint rontás, fekete mágia, és ebből következően nevezik fekete böjtnek is. Arra való, hogy az ember kikényszerítse a magasabb hatalmaktól, azaz a természetfeletti erőktől, hogy valamilyen egyéni óhaját, leginkább a bosszúját teljesítsék; viszont evilági módszer is, mert fülébe kell juttatni a ráböjtöltnek, hogy aztán őt a saját félelme az „igazságosztástól” valóban megrettentse, el is pusztítsa. Egy kicsit erre hajaz ma a lopakodó, manipulatív kommunikáció, amit gyakran rontó ráolvasásnak is nevezhetnénk és böjtölni sem kell hozzá. Dömötör Tekla néprajzkutató A magyar nép hiedelemvilága című könyvében (Budapest, 1981) többek között egy Szatmár környéki adatot közöl. „Kilenc pénteken kell böjtöt tartani, méghozzá úgy, hogy a böjt napján a ráböjtölő szúette deszkára térdel és mondja: úgy száradjon ki e világból, ahogy e deszka kiszáradt. Háromszor mondja ezt a böjt napján, közben semmit sem eszik, még vizet sem iszik. Érdekes egy erdélyi szász adat is, amely szerint a fekete böjt alatt a böjtölő egy fekete tyúkot is kilencszer megböjtöltet.” Közösségi cselekvésmód viszont az igazság nevében a figyelmeztetés: aki ártatlanra ráböjtöl, rosszat tesz magának, mert megbűnhődik érte. A néprajzkutatók szerint a ráböjtölés egész Európában elterjedt jelenség volt, s bár nem nagyon beszélnek róla, ma is létezik. A böjtöt fogadók nemigen kérkednek vele, hiszen tudják, hogy amit tesznek, az nem dicséretes, de a saját sértettségük vagy bosszúvágyuk arra sarkallja őket, hogy ezzel is próbálkozzanak. Akár sajnálatra méltó, akár csak fura és érdekes, a köztudatban is érzékelni lehet egyféle elfogadását, hiszen a ráböjtölést összeegyeztethetőnek tartják a vallásos érzülettel és imákkal kötik össze. A középkor embere hitt a böjtölés hatásosságában és segítségében jó és rossz irányban is, egyik bizonyítéka, hogy a böjtöt meg is személyesítették, Európában sok helyen nagyböjt idején a templomban egy Böjt nevű bábut helyeztek el, ami figyelte az imádkozókat és számontartotta a vágyaikat. Ez könnyebben érthető volt, mint egy elvont fogalom. Nagyszombaton aztán a bábut eltávolították, raktárba tették a jövő esztendei nagyböjtig. Az imádkozók titkos vágyai viszont figyelő szem nélkül is ottmaradtak a templomban. Nagypéntekhez kapcsolódtak a böjtös étrendek legszigorúbb változatai, amelyek az idők során sokszor módosultak. Egyes vidékeken nagypénteken egyáltalán nem főztek, máshol egész nap csak pattogatott kukoricát, lepénykenyeret, mákos laskát, korpacibere-levest, vízben főtt aszalt gyümölcsöt ettek. Csíkban mind a mai napig, ha elvétve is, de él a mindenpénteki böjtölés mellett a szerdai, mások szerint szombati böjt is. Ennek eredete egy rendkívüli büntetés, amikor a közösség vezekel az egyén bűntettéért. Kollektív bűnösség! Történelmi tény, hogy a Csíkszentdomokos melletti Pásztorbükkön 1599. október 31-én a Mihály vajda által fellázított és ígéretekkel félrevezetett székelyek képviselői, Nagy Kristály András és Ördög Balázs meggyilkolta Báthory Endre bíborost, Erdély fejedelmét, aki életét mentve menekülni próbált. A felbujtott gyilkosok nem kaptak jutalmat, a pápa egyházi átkot mondott a csíkszentdomokosiakra, és száz évig tartó böjtre ítélte őket. Báthory politikai szerepe ma is vitatott a történelemben, alakja azonban mártírként él a székely népmondákban. A ballada így emlékszik és emlékeztet: „Te Pásztorbükk, amely fejemről / Nevezetes lettél nevemről / Itt szakasztád végét éltemnek / S minden földi dicsőségemnek / Magas hegyek rengeteg erdők / Széles bércek sivatag mezők / Hová futék a halál elől / Nem rejthettek el ti az elől / Szentdomokos népe Rómával / Békéljél meg a Szentatyával / Száz esztendőt fenntartó böjttel / Egynek vétke töröltetik el…”