Boros Misi pályáját még a közmédia újságírójaként követhettem. 2014-ben a Virtuózok vetélkedősorozatban ismerte meg a nagyérdemű. A fiatal tehetség a döntnököket is lenyűgözte, Batta András számára reveláció volt a fellépése, Miklósa Erika operaénekes könnyek között mondott véleményt játékáról, s Misi egy csapásra sztárrá vált. Pedig a csodagyerekek élete, későbbi sorsa bizonytalan, a zeneszerető közönségnek van egy hibája, ha valakit felkap, az hamar ki is eshet a rostán.  
Az ifjú zseniket hosszasan lehetne sorolni. Ki lehet térni Yehudi Menuhinra, aki tizenegy évesen mutatkozott be New Yorkban, és Arthur Rubinsteinre, aki tizenhat évesen hódította meg a berlini publikumot. A magyar Fischer Annie tízéves korában ért el fergeteges sikert Budapesten Beethoven C-dúr zongoraversenyével, s említhetjük a világhírű Liszt-játékost, Cziffra Györgyöt, aki ötéves korában cirkuszi zongoristaként mutatta meg oroszlánkörmeit.
Ezek a gondolatok foglalkoztattak, mikor Boros Misi koncerttel egybekötött Hungaroton lemezbemutató-sajtótájékoztatójára siettem a Magyar Zene Házába. A tájékoztatót az intézmény igazgatója, Batta András vezette fel, aki zsűrielnökként ismerhette meg a Virtuózok felfedezettjét. Az ifjú karrierjét felidézve, a zenei szakember hangsúlyozta a családi hátteret, a tudatos karrierépítést, s a fiatal művész kapcsolatteremtő képességét, valamint nyelvismeretét.
A sajtóesemény után magam is beszélhettem Boros Misivel, nagy magyar elődeiről, s a már említett két legendás magyar csodagyerekről is kérdeztem. „Nagyon fontos a nagy elődökből meríteni. Anda Gézát említeném, számos felvétele példa számomra – kezdte a beszélgetést Boros Misi. – Ha nem is értek a kiváló zongoristával mindenben egyet, de játéka nagyon tetszik. Félelmetes az a minőség, amit képvisel, legyen az Bach vagy Bartók. Cziffra Györgyhöz s Fischer Annie-hoz is nagyon szorosan kötődöm, mindkettőjük művészete korszakalkotó volt. Hallgatom felvételeiket, nem másolni, inkább megérteni kívánom őket.”
A Hungaroton-kiadvány igazi nóvum. Már a címe, Inspiráció is kifejezi az ifjú művész ars poeticáját, hiszen, mint fogalmazott: „A zene a legmélyebb inspirációforrás számomra: a zenében, a zene által, a zenének élek.” A lemez az esti koncerten életre kelt. A fellépő megfordította a lemez sorrendjét, az első részben Chopin-művek szerepeltek. Boros szinte játékosan adta elő az igényes darabokat. Az elhangzottakat kommentálta is, agyonmagyarázás nélkül. A második részt vártam leginkább, Brahms Variációk és fúga egy Händel témára című műve hangzott el. A darabot még soha nem hallottam koncerten: sokat mulasztottam. Boros Misi a súlyos művet is játékossá tette, s a variációra helyezte a hangsúlyt. Az előadót figyeltem, a mosoly a markáns, keményebb részeknél is ott ragyogott arcán. A közönség vastapssal köszönte meg a zenei élményt, amit az ifjú művész ráadásokkal viszonzott.