A gyer­gyó­szent­mik­lósi temetőt 2005-ben helyezték vissza a római katolikus egyház tulajdonába; a végső nyughelyet biztosító területen azonban más felekezetűek is temetkeznek, nemcsak katolikusok. Amennyiben nincs családi sírhely, tíz, illetve húsz évre lehet sírhelyet váltani a római katolikus plébánián, emellett minden sírhely után évente 15 lejes temetődíjat kell fizetni, amelyből a szemét- és vízdíjat, valamint az áramszolgáltatás és a temetőkert rendbetartásának költségeit fedezik – közölte érdeklődésünkre Puskás Emil kántor.

A temető szabályzata szerint a gondozatlan sírhelyek bizonyos türelmi idő után visszakerülnek az egyház tulajdonába.

– Elég kevés példa van rá, de megtörténik, hogy hosszabb ideig gondozatlan marad egy sírhely, ilyenkor figyelmeztető táblát helyezünk el, ezt követően – legtöbb két év után – továbbadjuk egy másik igénylőnek a területet

– mondta Puskás Emil, hozzátéve, hogy sokan a mindenszentek ünnepe előtti időszakban látogatnak a temetőbe, teszik rendbe a sírhelyeket és fizetik ki a temetődíjat is.

Rohamosan fogyó közösség

A katolikus temető szomszédságában találjuk az 1839-ben létesült örmény temetőt: ez a terület az államosítás után is az örmény egyház tulajdonában maradt. Megközelítőleg 440 sírhely van benne, ennek csak húsz százalékát gondozzák, aminek a legfőbb oka a közösség rohamos fogyása az utóbbi évtizedekben.

– Kilencedik éve vagyok a gyergyói örmény közösség szolgálatában, háromszáz személy volt akkor a nyilvántartásunkban, jelenleg alig vannak többen kétszáznál. A temető fenntartása anyagi terhet jelent a kicsi egyházközségünknek, hiszen a költségek évente mintegy tízezer lejre rúgnak

– fogalmazott érdeklődésünkre Gál Hunor plébános. 

Ennek ellenére a közösség aktív tagjai temetőfenntartási díjat fizetnek, közmunkában is részt vesznek, és idén elkészült a temető leltára is, hogy felmérjék, melyik sírhelyeket nem látogatják hosszú évek óta: ezeket hamarosan akár más felekezetűek számára is használatba adják. 

– Közel négyszáz sírhely szerepel a leltárban, hiszen a kegyeleti idő leteltével, ami 7-10 évet jelent, újra lehet váltani a sírhelyeket. Azokat a sírokat, amelyekben történelmi személyiségek, művészek, írók és a közösség papjai nyugszanak, az egyház gondozza

– tudtuk meg Gál Hunortól.

Új köztemető

A székelyudvarhelyi Belvárosi Református Egyházközségben a temetkezési helyek hiánya okoz leginkább nehézséget. A belvárosi református temető gyakorlatilag annyira betelt, hogy már a sírhantok közötti ösvényeket is szükséges volt egy időben temetkezési felületként kezelni, így új sírhelyet – amelyben még nem nyugszik elhunyt – egyik hívének sem tud biztosítani ott a református egyház. Pitó Zsolt lelkipásztor szerint mikor valaki meghal a gyülekezetből, megnézik, akad‑e olyan sír, amibe rég nem temetkeztek, és ha lejárt a bérlési idő és nincs a síremléket gondozó leszármazott, e sírok közül kaphatnak egyet. 
A temető létesítése óta ugyan vásároltak és ajándékba is kaptak mellé további területeket, az elmúlt évtizedekben a temető mérete nem nagyon változott, így akadnak olyan kettős sírok is, amelyekben akár öt elhunyt is nyugodhat egymáson – hívta fel a figyelmet Pitó Zsolt. 

A lelkipásztor közölte, felmérést végeztek egy új temetőkert létrehozásáról, ám mint mondta, hatékonyabb és megfelelőbb lenne köztemető létesítése, ahová felekezettől függetlenül bárki temetkezhetne. 

– Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a református nagyszülő sírját igényelje a más felekezetű leszármazott

– fejtette ki.
A székelyudvarhelyi köztemető helyzetéről és létesítéséről a városháza álláspontját is kikértük, mint kiderült, jelenleg a Csereháton működik egy köztemető, és már egyeztettek két egyház képviselőivel egy újabb létrehozásáról.

– Volt ajánlás a város részéről arra vonatkozóan, hogy hol lehet a szabályoknak megfelelő területet biztosítani egy ilyen köztemetőnek, azt azonban az egyházak nem fogadták el

– közölte lapunk megkeresésére Zörgő Noémi hivatali szóvivő.
Mint részletezte, az Ugron Gábor utcai ökumenikus temető körül még vannak fenntartott területek, amelyek az általános rendezési terv szerint köztemető létrehozására hagytak meg, illetve a bethlenfalvi övezetben lenne még egy alkalmas terület, amit nem fogadtak el az egyházak. Arra a kérdésünkre, hogy ki temeti el a hozzátartozók nélküli elhunytat, elmondta: az az önkormányzat kell eltemesse, ahol az illető elhalálozott.

Családi sírkertek

A Székelykeresztúri Unitárius Egyházkörben a temetők az egyházközségek gondozásában állnak, kivétel csupán Székelykeresztúr városa, ahol nincs egyházi temető. A települések nagy részében két vagy akár több temető is van, az egykori családi temetőknek köszönhetően, ahová a tehetősebb családok temetkeztek, és volt egy köztemető, ahová mindenki más a településről – tudtuk meg Csáki Leventétől, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör esperesétől.

– Vannak falvak, ahol a temetők az egyházközség tulajdonát képezik, de olyan települések is vannak a térségünkben, ahol nem az egyházközségek tulajdona, de egyházi adminisztrálás alatt állnak, így tisztításuk, rendben tartásuk az egyházközségek dolga

– hangsúlyozta az esperes.
Hozzáfűzte, a legtöbb helyen ezt közmunkával valósítják meg.  

Nagyobb ravatalozót építenének

A csíkszeredai temetők közül az egyetlen a Kalász negyedi, ahol még van hely – tudtuk meg Darvas-Kozma József címzetes esperestől, a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia plébánosától. Mint mondta, a Szentlélek és a Mérleg utcai temetőben már nincs hely új sírok ásására. Ezekben már csak a családi sírokba lehet temetkezni.
Taplocán és Zsögödben, illetve Csíksomlyón is van lehetőség új sírok létesítésére. A plébános rámutatott, a Kalász negyedi köztemetőben új ravatalozót kellene építeni, hiszen a mostani eléggé szűkös. 

– A járvány után az lett a szokás, hogy ha sokan vannak a temetésen, a ravatalt a ravatalozókápolna előtti lefedés alatt állítják fel, ott a huzatban kell végezni a szentmisét, illetve ott kell imádkozzanak a hozzátartozók az elhunytért

– mondta Darvas-Kozma József, aki szerint akár a nagyobb városok temetőinek mintájára a csíkszeredaiban is lehetne építeni még egy nagyobb ravatalozót az újabb sírok környékén.

Gond a temető takarítása

A farkaslaki temető az egyházközség tulajdonában van, s bár hivatalos temetőgondnok nincs, van egy megbízott személy az egyháztanács részéről, aki figyel arra, hogy ki hová temetkezzen, és nyilvántartást vezet erről. Oláh Dénes plébános elmondta, a temető takarítása nagy gondot jelent, az elmúlt egy év során több alkalommal a közbirtokosság, az egyik temetkezési vállalkozás, illetve az egyházközség kaszáltatta. Mint mondta, hatalmas összegeket fizettek az elmúlt évben a szemét elszállítására.

– Nagyon könnyen lehetne ezen változtatni, ha a műanyagot és az egyéb dolgokat hazavinnék az emberek, és otthon tennék bele a szelektíven gyűjtő zsákokba

– fogalmazott a plébános.

Mint mondta, a temetéseket szentmisével végzik, a végén perselyeznek, és az így összegyűlt összeget a temető takarítására, gondozására fordítják. 
A temető az egyházközség tulajdona, ezért alanyi jogon tagjainak jár díjmentesen a temetkezési hely, amennyiben rendben vannak az egyházi hozzájárulásai.

– Aki ide szeretne temetkezni, de nem az egyházközség tagja, azonban meg kell váltania a sírhelyet, ez kb. 800-1000 lej között mozog, ám ez örökös sírhelyet jelent, nem kell többet újraváltani

– hívta fel a figyelmet Oláh Dénes.
Hozzátette, igyekezett bevezetni a koszorúk korlátozását, hiszen rengeteg pénzbe kerül azok szemétként való elszállíttatása. Amennyiben semmilyen felekezethez nem tartozott az elhunyt, és családtagjai sincsenek, a keresztényi irgalom jegyében temetik el. Ilyenre azonban nagyon ritkán kerül sor.

Változtak a szokások

A temetkezési szokások változásáról Darvas-Kozma József elmondta, a járvány óta a temetkezések alkalmával már nem ölelkeznek a gyászolók úgy, mint korábban.

– Együttérzésünket és tiszteletünket ki lehet fejezni akár egy őszinte fejhajtással is

– tette hozzá a plébános, aki arról is beszélt, hogy Felcsíkon és Alcsíkon vannak helyek, ahol megszabják, hány koszorút lehet vinni a temetésre.
Többnyire 4-5-nél többet nem javasolnak, hiszen majd a szemét eltakarítása a hozzátartozók és a temetőgondnokság dolgát is nehezíti.

– A csíki falvakban sok helyen szokás, hogy koszorúmegváltásként pénzösszeget adományoznak a plébániának vagy a hozzátartozóknak. Csíkszeredában ez nem szokás, de a temetési misén összegyűlt perselyadományból a rászoruló gyermekeket segítjük

– jegyezte meg Darvas-Kozma.
Hozzáfűzte: mindenszentek és halottak napján sokan felkeresik elhunyt szeretteik sírját, ilyenkor virágot és gyertyát visznek. Mint mondta, fontos tudatosítani, hogy elég mindössze néhány szál virág és gyertya, hiszen majd az elszáradt növények és az elhasznált mécsesek eltakarítása szintén gondot jelent.

– Mindenszentek napján déltől nyolc napon át teljes búcsú nyerhető elhunyt hozzátartozóink számára: aki meglátogatja a temetőt vagy a templomot, imádkozik a halottakért és szentségekhez járul, az teljes búcsút nyerhet hozzátartozójának

– mutatott rá.

Csáki Levente esperes szerint a temetkezési szokások a ravatalozók megépülésével változtak igazán meg.

– Falvakon háztól temették a halottakat, s annak megvolt a forgatókönyve, hogy mi történik a háznál, az úton, a templomban és a temetőben. Ez az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott, a virrasztás, a részvétnyilvánítás is leszűkült egy-két órára

– fogalmazott. 
A halotti tor a legtöbb faluban kikopott a szokásrendből, és már csak a távolról érkezett vendégek megvendégelésére szűkült le a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkörhöz tartozó falvakban. 
A temetkezés módjai, szokásai a faluközösségekben különböznek a városiaktól: több gyergyószéki községben él még a szokás, hogy minden hozzátartozó, ismerős, barát és rokon jelképes összeget pótol, ezek összeadva fedezik a temetés költségeit.

– A temetést megelőző két estén a közelebbi hozzátartozók imádkoznak a koporsó mellett, ilyenkor van a részvétnyilvánítási lehetőség; a temetés végén kaláccsal kínálják az egybegyűlteket, több esetben tort is szerveznek az elhunyt tiszteletére. A temetés után a hozzátartozók mindig juttatnak az egyházközségnek egy bizonyos összeget, amit nyugtával bevételezünk és a következő vasárnapon a szentmisék hirdetésében megköszönünk

– ismertetett néhány ma is élő szokást Borka Ernő gyergyóalfalvi plébános. 

Polgári temetések

Ha az elhunytnak nincs hozzátartozója, és nem is tartozik egyik egyházhoz sem, akkor a helyi polgármesteri hivatalnak kötelessége eltemettetnie, gondoskodni a temetésről és a szertartásról egyaránt.

– Ezt nevezzük polgári temetésnek, bár ez Nyugaton elég népszerű, nálunk még idegen, de történt már ilyen eset itt a községben is

– hangsúlyozta Csáki Levente esperes. – Természetesen más felekezetű elhunytnak is helye van a helyi temetőben.

Az életigenlésen a hangsúly

– Az öngyilkosságot elkövetők eltemetésére vonatkozóan még Márton Áron püspök adott ki rendeletet, majd azt megerősítették, az új törvénykönyv 1983-ban jelent meg, amelynek előírásai szerint az öngyilkosságot elkövetőkért egyszerűbb formában végzik a temetést

– közölte Darvas-Kozma József. – Mindennek célja az is, hogy érzékeltesse, az életet értékeljük és becsüljük meg, mert a tisztességben leélt életnek a jutalma a tisztességes temetés. Minden értelmes ember ragaszkodik az élethez, még a kutya is menti az életét, ha vízbe dobják, és megpróbál kiúszni a partra – hangsúlyozta a címzetes esperes-plébános.
Pitó Zsolt református lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy a belvárosi egyházközségben a másokéhoz hasonló temetésben részesülnek az öngyilkosok is.

– Az öngyilkosságot elkövetők esetében a szertartás jellegében nincs semmiféle változás, a beszédben azonban a lelkészek az életigenlésről szólnak, abban erősítik meg a hátramaradottakat, hogy hívő keresztények legyenek a továbbiakban is

– emelte ki Csáki Levente unitárius esperes.
Hasonló véleményen volt az öngyilkossággal kapcsolatosan Oláh Dénes farkaslaki plébános is. Mint mondta, régen az öngyilkosokat a temető sarkában temették el, ám mostanra ez megváltozott. A szertartás során az élet értékét hangsúlyozzák és nem elrettentő példaként használják az elhunytat.

 

Tudósított: Bíró István, Boncina-Székely Szidónia, Hadnagy Éva, Pál Emil