Arra voltunk kíváncsiak, hogyan telik el egy átlagos napja egy olyan esztergályosnak, aki egy vidéki, kis műhelyben egyedi alkatrészeket készít. Csík­szent­mártonban jártunk, egy fémmegmunkáló műhelyben, ahol tapasztalt esztergályos – akit a műhelyben Lajos bácsinak szólítanak – és egy fiatal gépészmérnök – György Zoltán, aki egyben a műhely tulajdonosa is – dolgozik. Miután beléptünk a vasszagú műhelybe, körbevezettek bennünket. A műhelyben még a kommunizmus idején használt régi, robusztus, de jó állapotban levő gépek találhatók. Van egy esztergapad, szögletes formákhoz egy marógép, többféle köszörű, hajlítógép, szalagfűrész, védőgázas hegesztőgépek, saját gyártmányú plazmavágó és hidraulikus prés – amely nyolcvantonnás erőt képes kifejteni –, illetve kis és nagy fúrógép, lakatosmunka-asztal, sok-sok vasdarab és annyi fémforgács, hogy kár is lenne megpróbálni összeseperni az összeset, mert úgysem sikerülne. Szóval mind olyan gépek, amelyeket egy női újságírónak feltétlenül ki kell próbálnia.

Ritka, aki hagyományos gépen dolgozik

A gépek közül az esztergapad érdekelt bennünket a leginkább, mivel Lajos bácsi, az esztergályos, ezen dolgozik a legtöbbet. Nem véletlenül írjuk, hogy a legtöbbet, mert a többi gép kezeléséhez is jól ért, hiszen az egyedi alkatrészek elkészítéséhez szükséges ez a fajta sokoldalúság. Kicsit olyan ez, mint a viccben a székely bácsi, aki nemcsak mindenhez, hanem mindenhez is ért. 
No de térjünk vissza az esz­ter­ga­padhoz, amelyet ki­pró­bál­tunk. Ez egy hagyomá­nyos, régi fajta, kézzel működtethető, német gyártmányú gép, 1963-ból. Manapság ritka az ilyen esztergagép, hiszen a szériagyártásban CNC, vagyis számvezérlésű gépeket használnak, de ahogyan a szakemberek mondták, az egyedi alkatrészek elkészítéséhez ez a legmegfelelőbb. 

– A szakember tudásán múlik, hogy mennyire jól tudja legyártani az adott alkatrészt. A számvezérlésű gép esetében egy szoftver irányítja a gépet, de a hagyományos gépeknél, mint ez, szükség van egy jó szakemberre. Kevés szakmunkás van, de szerencsére Lajos bácsiék jó képzésben részesültek a szebeni szakiskolában. Utánpótlás viszont nincs, pedig jó lenne, ha képeznének szakembereket, mert nagyon nagy szükség volna rájuk. Mi nyitottak lennénk arra, hogy betanítsunk egy-két fiatalt, aki szeretne fémmegmunkálással dolgozni

– részletezte György Zoltán, majd hozzátette, hogy a lakatosmunkát ő maga végzi, illetve a kliensekkel is ő tartja a kapcsolatot, így osztják meg ketten a munkát.

Precizitás mindenekelőtt

Az esztergályos napja a műhelyben az aznap használandó gépek előkészítésével kezdődik. Az esztergagépet használat előtt le kell olajozni, és amíg ez megtörtént, addig mi is munkaruhát, vagyis salopétát, kalapot, vé­dő­szemüveget és kesztyűt vettünk fel. Mivel egyedi alkatrészeket készítenek, ezért rendszerint a nap a megrendelt darab tervezésével kezdődik. Mint megtudtuk, a jó esztergályos egyik legfontosabb tulajdonsága a precizitás, hiszen a tized-, század- és ezredmilliméterek is számítanak. Nem is csoda, hogy háromféle subler és több mikrométer is van az esztergályos asztalán. A kisebb, nagyobb, hagyományos és digitális tolómércék közül kiválasztottunk egyet, hogy lemérjük a készítendő alkatrész külső átmérőjét. Mint kiderült, ami az újságírónak négy centinek tűnik, az az esztergályos szemében 41,88 milliméter.
Menetvágást próbáltunk ki, amelyhez előbb kiválasztottunk egy megmunkálható acéldarabot, amelyet be­fogtunk a tokmányba. Az esztergakéseket – amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a hétköznapokban használt késekhez – behelyeztük a késtartóba, amelyet megfelelő magasságra kellett állítani. A megmunkálandó darab anyagától függően be kellett állítani a fordulatszámot, majd a késeknek kellett beállítani az előtoló mozgást, amelyet a szánszerkezettel lehet megvalósítani, az előtolómű segítségével.
A gépágy, orsóház, előto­lómű, szánszerkezet és nyereg, forgócsúcs és esztergaszív működését részletező magyarázat után már kevésbé tűnt titokzatosnak, hogy miképp kell dolgozni az esztergagépen, viszont még mindig egy hatalmas, nagy tömegű fém gépnek tűnt, kiálló karokkal, forgatható tárcsákkal, zúgó motorral. Nem kellett sok idő, hogy világossá váljon: ahhoz, hogy valaki jól tudjon dolgozni egy ilyen gépen és el tudjon készíteni bármilyen alkatrészt, precíznek kell lennie, jól kell ismernie a különböző fémeket, és elengedhetetlen a technikairajz-ismeret, műszaki tudás, illetve a több évtizedes tapasztalat. 

– Olyan alkatrészeket gyártunk, amelyeket a kereskedelemben már nem lehet kapni, és külföldről túl körülményes, túl drága beszerezni. Mezőgazdasági, élelmiszeripari gépekhez készítünk egyedi alkatrészeket

– közölte György Zoltán.

Egyedi alkatrészeket készítenek 

Jelenleg egy borvízpalackozónak készítenek egy alkatrészt, amelyet külföldről több ezer euróért lehetne beszerezni. Ezzel szemben Csík­szent­már­tonban két nap alatt, jóval olcsóbban el tudják készíteni ezt a darabot. A 2020 óta működő műhelyt ehhez hasonló megrendelésekkel keresik fel, de szériagyártásban is tudnak dolgozni. Szelektív szemeteskukákat, padokat és biciklitartókat is készítettek, amelyek Székelyudvarhelyen láthatók.

– Hosszú távon saját tervezésű termékekben gondolkozunk, mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket akarunk készíteni

– tette hozzá a gépészmérnök.
A környéken vannak még hasonló műhelyek, de György Zoltán szerint mindenkinek jut munka. Több mint két éve működik a szentmártoni műhely, de a szakember elmondása szerint még nem volt olyan napjuk, hogy ne legyen munkájuk.

– Ha valamit kézzel készítünk el, az jó érzéssel tölt el minket. Ezt a munka örömének mondanám, mert nemcsak szolgáltatást nyújtunk, hanem valami hasznosat, értékeset készítünk. Pluszértéket adunk valaminek azzal, hogy megmunkáljuk, és mindig szükség lesz ilyen rugalmas, kisebb műhelyekre, ahol egyedi alkatrészek, munkadarabok készülnek.