– Hogyan kapcsolódik össze a nemzetpolitika és az agrárium? Miként segítheti a határokon átívelő agrárkapcsolatokat?

– A 15 millió magyar egy nemzet, a Kárpát-medence pedig kiemelten alkalmas arra, hogy az itt élő magyarságot összefogja. A mezőgazdaság olyan terület, ahol ez az összefogás gyakorlati eredményeket is hozhat: tudásmegosztásban, technológiában, termelésben, piacra jutásban. Ezért hoztuk létre a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumát (KEF), amely szoros kapcsolatot tart fenn a határon túli magyar gazdaszervezetekkel. Mára egy olyan erős, szervezett és tudásalapú gazdaközösség alakult ki a Kárpát-medencében, amely nemcsak hagyományait ápolja, hanem új utakat is keres. Fontos, hogy az irányítás a saját kezünkben van, és az agráriumban tapasztalattal, tudással és egymásra figyeléssel képesek vagyunk a nemzeti ügyeket szolgálni. Tudást, kapcsolatokat, információkat – akár brüsszeli szinten is – megosztunk egymással, így támogatva nemcsak a gazdákat, hanem a nemzetpolitika célkitűzéseit is.

– A Magyarok Kenyere program is a nemzeti összetartozás szimbóluma. Milyen eredményei vannak ennek a kezdeményezésnek?
– A Magyarok Kenyere program az egyik legszebb példája a nemzeti összefogásnak, amely mára a Kárpát-medence valamennyi magyar gazdaszervezetének részvételével valósul meg. A program indulása óta folyamatosan bővült, és mára valóban a teljes magyarság közös ügyévé vált. A cél, hogy a határokon átívelő magyar gazdák együtt adakozzanak, és ezzel közösen segítsenek a rászorulóknak. Ez azt jelenti, hogy a 15 millió magyar közösségként gondolkodik, érez és cselekszik. Együtt ünnepeljük a búzaszentelést, majd közösen öntjük össze a gabonát, amiből megszületik a nemzet kenyere. Az így összegyűlt adományokat minden évben ünnepélyesen adjuk át a rászorulóknak. Ez úgy alakult most, hogy tízezer adományozó gazda, ötszáz szervezeten keresztül, százezer rászorulóhoz juttatja el a felajánlásokat. A múlt esztendőben kizárólag búzából 101 tonna gyűlt össze. A program ugyanakkor nemcsak a kenyérről szól. A Magyarok Kenyere Alapítványon keresztül ösztöndíjprogram is működik. Ennek célja, hogy a nehéz sorsú vagy váratlanul nehéz helyzetbe került fiatalok folytatni tudják tanulmányaikat. Különösen fontos ez a Kárpátalján élő családoknak, akik a háborús helyzet miatt elvesztették a családfenntartót. Ott, ahol az édesapa elesett a fronton, egyedül maradt a család, a program a megmaradást és a jövőbe vetett hitet jelenti. Mindez a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával együttműködésben történik, amely a program szakmai és szervezeti hátterét is biztosítja. Az adományok egy részét így célzottan juttatjuk el azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Úgy érezzük, hogy a Kárpát-medencei magyarság nemcsak lélekben, hanem cselekedeteiben is egységet alkot. Ez az összefogás pedig megmaradásunk egyik legfontosabb pillére és záloga.

– Milyen kihívásokkal néz szembe a Kárpát-medencei magyar agrárium?

– Számtalan olyan kihívás áll előttünk, amelyeket nem tudunk befolyásolni, ilyen például a klímaváltozás és annak minden súlyos következménye. Ezekhez az egyre szélsőségesebb körülményekhez alkalmazkodnunk kell, és szakmailag fel kell készülnünk. Emellett meg kell találnunk azokat a megoldásokat is, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben is versenyképesen tudjunk gazdálkodni. Ez az első, és talán legnehezebb feladatunk – olyasmi, amit nem mi választottunk, de meg kell vele birkóznunk. Van azonban egy másik kihívás is, amit ránk erőltettek, de ebben legalább van lehetőségünk cselekedni: ez pedig az 
Európai Unió közös agrárpolitikájának tervezett átalakítása. Az a folyamat, amit Brüsszel jelenleg ebben a kérdésben képvisel, számunkra tarthatatlan. Mi ezt a döntést nem támogattuk, és azon dolgozunk, hogy megpróbáljuk befolyásolni. Reméljük, hogy az Unió többi tagállamának gazdaszervezetei is csatlakoznak ehhez a törekvéshez, mert ez már nemcsak magyar ügy – hanem egész Európa mezőgazdaságának jövője múlik rajta. 

– E téren miben látja a legnagyobb veszélyt? 

– 2028-tól az Európai Bizottság egy teljesen új rendszer bevezetését tervezi, amely gyakorlatilag felszámolná a jelenlegi közös agrárpolitikát a közel 30 százalékos forráselvonásával. Nemcsak az a gond, hogy kevesebb támogatást kapnánk, hanem az is, hogy Ukrajna csatlakozását erőltetik. A versenyfeltételek pedig igazságtalanok. Ukrajna csatlakozásának támogatása mögött nem az ukrán kisgazdák állnak, hanem nemzetközi befektetők, akik már most több százezer hektár ukrán földet birtokolnak. Az egyik legnagyobb szereplő például a Kernel Holding, amely jelenleg 520 ezer hektár mezőgazdasági területet kezel, és korábbi ígéretei szerint ezt 700 ezer hektárra kívánja növelni. Ilyen birtokméretek és iparszerű gazdálkodás mellett az ukrán termékek árban letörik a piacot, miközben sem környezetvédelmi, sem élelmiszer-biztonsági előírásokat nem kell betartaniuk. Ez komoly versenyhátrányt jelent a szabályozott uniós mezőgazdasággal szemben, így a magyar vagy a székelyföldi gazdákat is súlyosan érinti.

– Van lehetőség ennek a folyamatnak a befolyásolására?

– Igen, de ehhez összefogás kell. Mi Magyarországon időben felismertük a veszélyeket. A külföldi partnereinkkel folytatott egyeztetéseken egyre több ország agrárszervezete csatlakozik a tiltakozáshoz. Fontos, hogy a jövő agrárpolitikáját ne politikai, hanem szakmai alapon alakítsák. Ha Ukrajna csatlakozik, az egyet fog jelenteni a jelenlegi támogatási rendszer teljes felforgatásával. Brüsszel már most is feltételekhez köti a kifizetéseket, jogállamisági elvekre hivatkozva. Ez valójában politikai zsarolás, amely kiszámíthatatlanná teszi a gazdálkodást.

– És mi adhat okot az optimizmusra? Milyen lehetőségek állnak a Kárpát-medencei magyar agrárium előtt?

– Az agráriumban hatalmas tudás halmozódott fel. Az egyetemeink, kutatóintézeteink, gyakorlati szakembereink kiválóan teljesítenek. A precíziós gazdálkodás már jelen van, a mesterséges intelligencia alkalmazása pedig nem a jövő, hanem a jelen. Az energiaönellátás, a napelemek, elektromos traktorok és digitális eszközök mind hozzájárulnak a fenntartható termeléshez. A generációváltás megindult, a fiatalok felkészültek, de szükség van hosszú távú, kedvezményes hitellehetősé­gekre, hogy megerősödjenek.

– Van-e különösen nagy növekedési potenciállal bíró ágazat a régióban?

– A fehérjenövények, különösen a szója termesztése kiemelten fontos. A klímaváltozás miatt olyan fajtákra van szükség, amelyek jobban tűrik a hőstresszt és a szárazságot. Ugyanez igaz az állattenyésztésre is, ahol klimatizált istállókra van szükség. A tudásmegosztás kulcsfontosságú. Elengedhetetlen, hogy az adott körülmények között a legjobb tudással, az erőforrásainkat a legoptimálisabban kihasználjuk. Például ma már több mint 700 fős falugazdász-hálózat segíti a termelőket. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai hátteret biztosít, és az a célunk, hogy minden gazda hozzáférjen a legfrissebb tudáshoz és technológiához. Ahogy Széchenyi István is mondta: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Ez az összefogás a legnagyobb erőnk. Az agrártársadalom összefogása nemcsak lehetőség, hanem feltétele a megmaradásunknak is.