Két éve született a döntés, hogy egészében fel kell térképezni a Csík­csi­csót, Madéfalvát, Csí­rákost, Göröcsfalvát, Szépvízt, Csíkszentmiklóst, Csík­borzsovát és Csík­pál­fal­vát magába foglaló kisrégió vízkészletét, a talaj vízmegtartó képességét és vízgazdálkodás tekintetében a természeti adottságokon alapuló lehetőségeket. Az eddig végzett kutatások – topográfiai munkálatok, geológiai fúrások, vízhozammérések, meteorológiai mutatók rögzítése – eredményeként az ügy most eljutott arra a pontra, hogy a Középcsík Fejlesztési Társulás a Csík LEADER Egyesület támogatásával egy átfogó, fenntartható vízgazdálkodási és energetikai tervet dolgozhasson ki – ami már önmagában előremutató, mivel – az árvízvédelmi intézkedéseket leszámítva, és annak ellenére, hogy a teljes Csíki-medence súlyos vízháztartási válságban van – a székelyföldi települések jellemzően nem rendelkeznek gazdasági és lakossági szempontokat figyelembe vevő vízgazdálkodási stratégiával. 
Nemrég hidrológusok, geológusok és két dél-tiroli ágazati szakember a helyi közösségek vezetőivel terepbejárást tartottak a Hargita-hegységtől a Nagymezőig és Kicsimezőig húzódó területen, hogy kiszámítsák, mely patakokból mekkora vízmennyiséget lehetne kivenni anélkül, hogy ezzel környezeti kárt okoznának. 

A térség mezőgazda-ságának jövője a tét 

A stratégiában elsősorban a Csicsó, Madéfalva, Rákos, Szépvíz, Pálfalva községek közel 2800 hektáros területe, a Nagymező és a Kicsimező nevű határrész érintett, ezek ugyanis a legjobb összefüggő mezőgazdasági területek a gyimesi vasútvonal mentén. Az egyik nagy kérdés az, hogy a jövőben lehetséges lenne-e öntözőberendezéseket telepíteni ezekre a területekre. Ezért számításba vettek olyan paramétereket, mint a termesztett haszonnövények – burgonya, gabonafélék, kukorica – vízigénye vagy a terepadottságok –, a szabadesés szögét, hogy a víz szállításának elektromosenergia-igénye nem legyen magas, ne kelljen költséges pompaházakat építeni. A mestertervet egy székelyudvarhelyi cég készíti el, a dél-tiroli szakemberek külső tanácsadókként vesznek részt a folyamatban. Ha elkészül a tanulmány, a lehetséges opciók ismeretében a résztvevők eldönthetik, hogy vízgazdálkodás terén milyen irányba kívánnak haladni, illetve hogy együtt vagy külön-külön tesznek-e lépéseket. 

– Sokan gondolják távlati, elrugaszkodott tervnek, de látni kell, hogy a világ felgyorsult, olyan helyzetek adódnak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, halogatás nélkül reagálni kell rájuk

– nyilatkozta lapunknak Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere. 

Opciók mérlegen: patakból, folyóból, a mélyből

A térségben három patak, az Olt-folyó és néhány meglévő kút hozamát, illetve a csapadékmennyiség alakulását vizsgálták meg, abból kiindulva, hogy a májustól szep­temberig tartó mezőgazdasági időszakban összesen tízmillió köbméter vízre lenne szükség a 2800 hektáron. A felmérések alapján a jelenleg rendelkezésre álló vízkészlet ezt, de még ennek töredékét sem tudja biztosítani, ezért víztárolókat kellene építeni, amelyek a mezőgazdasági tevékenység idejére biztosítani tudnák a gazdák számára az öntözésre felhasználható vizet. Ezek pragmatikus okokból csak olyan helyekre kerülhetnének, amelyek eleve közbirtokossági tulajdonban vannak, illetve ahol adott a talaj jó vízzáró tulajdonsága, különben a meder kibélelése pénzügyi szempontból felérhetetlen lenne. 
A felszíni folyóvizek hozamáról összegyűjtött adatok alapján a Szeges-patakból nagyjából kétmillió köbméter vizet, a Vár-patakból mintegy 1,2 millió köbméter vizet lehetne egész évben összegyűjteni, majd nyáron öntözésre használni. Perspektívába helyezve a számokat: kétmillió köbméter víz tárolására 16 hektárnyi területre van szükség, és ebből a mennyiségből 600 hektárt tudnának öntözni – összehasonlításképp, a szépvízi tározóban 7 millió köbméter víz van. 
Másik öntözésre használható vízkészlet az Olt-folyóból származhatna, de ez sem erőfeszítések nélküli opció: ez esetben külön víztározó kellene, és a gravitációt sem tudnák kihasználni: mivel a folyó a Felcsíki-medence alacsony területein halad, magasabb pontra kellene pumpálni a vizet, hogy később kevés energiaráfordítással lehessen öntözni. Elméletben két lehetséges megoldás is létezik: víztározót lehetne építeni a Csere-tető nevű helyre, ahonnan később szabadeséssel tudnak öntözni, vagy pumpaház segítségével lehetne direkt módon, jelentősen nagyobb energiaigénnyel a rendszerbe juttatni a vizet. A patakokhoz hasonlóan az Oltból is télen, tavasszal és ősszel kellene kivenni a vizet, mert nyáron ennek a hozama sem elegendő.
Harmadrészt a térségben található kutak hozama sem elegendő öntözésre, ha pedig újabbak fúrását mérlegelnék, számításba kell venni, hogy milyen mélyről, mennyi költséggel lehetne felhozni a vizet – arról nem is beszélve, hogy az esetleges fúrások semmiképp sem árthatnának a térség ásványvízkészletének. 

A növénykultúrát is át kellene gondolni?

A legutóbbi, hó elején tartott madéfalvi találkozón és tanácskozáson az érintett felek egyetértettek abban, hogy a felmérés adataiból részletes és megalapozott képet lehet kapni a kistérség vízháztartási helyzetéről, s hogy a kutatás részletesen tárgyalja a régió kiaknázható vízkészletét és a felhasználási opciókat. Ha majd egyszer a vízkészlet gyakorlati hasznosítása lesz a téma, az érdekeltek szerint az szövetkezeti formában történhetne meg, természetesen a vizet használó gazdák anyagi hozzájárulása mellett. Mint elhangzott, most, hogy kiderült, elméletileg lehetséges lenne öntözőberendezések telepítése, meg kell nézni, hogyan lehetne anyagi forrást találni a kivitelezésre. Ugyanakkor már előre azt is mérlegelni kellene: ha megvalósulna a terv, „az egy lejes krumplit vagy az öt lejbe kerülő almát érné meg jobban öntözni”?

– A mesterterv annyit fog érni, amennyit a későbbiekben megvalósítunk belőle, de mi hiszünk benne, ha nem így lenne, neki sem fogtunk volna a felmérések elkészíttetésének

– fogalmazott Szentes Csaba polgármester.