Turbó macska és barátai fogadtak bennünket néhány nappal ezelőtt a Szent Anna-tó parkolójában. Hívogatásunkra játékosan válaszoltak. Fotós kollégámmal az egyik vendéglátóegységnél foglaltunk helyet egy kávé elfogyasztására. Ott találkoztunk Dósa Elek-Leventével, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetőjével. Kávézás közben hamar kiderült, még a nyári napokon is ajánlott egy melegebb felső viselése a tó környékén, és akkor sem árt erre figyelni, ha nagyon sietünk. Szóval így kaptam „szentannás” kölcsönkabátot riportutunk idejére. A vendéglátóegységtől indultunk bejárni a vulkáni kráter látványosságait, az első néhány méteren megtudtuk, hol lakik Turbó macska, akinek szomszédságában néhány juh és kecske is otthonra talált. Mindez nem véletlen. A jövőben Turbónak, a juhoknak és a kecskéknek új szomszédai is lesznek, hiszen a területet felügyelő egyesület egy kis mintafarmot létesít. A tervek szerint a kis állatok mellett szürkemarhát és szamarat is lehet majd simogatni a jövőben. 

Csak a tőzegláp mohos

Riportutunk első nagyobb állomása a Mohos-tőzegláp volt, ahol az idei szezonban a korábbinál korszerűbb új stég szolgálja a turistákat. 

– Az építés nagy kihívás volt, már csak a megszervezése is úgy, hogy közben szinte végig fogadtuk a turistákat. Fontos szempont volt, hogy ne építőtelepre hívjuk őket és teljes legyen az élményük, de közben a kollégák is haladjanak az építéssel

– részletezte Dósa Elek-Levente, aki arra is rámutatott, a szezon elején szakaszosan építették az új stéget. Látogatásunkkor is több tucat csoport volt kíváncsi a két tószemre, a Mohos-tőzeglápra, a húsevő kereklevelű harmatfűre, de a ritkaságnak számító tőzeg­áfonyára és a jégkorszakból maradt tőzegrozmaringra is.

A Mohos kijáratától néhány méterre az út menti bokrokról néhány málnaszemet szedegettünk, miközben vulkáni üvegre bukkantunk. 

– Ugyanúgy készül, mint az üveg. Az üvegkészítéskor a szilikátokat megolvasztják, ugyanez történt a vulkán kitörésekor is. A szilikátok megolvadtak, így lettek ezek a szép kövek. Amikor rendbe tettük itt az utat, akkor számos ilyen vulkáni üveg került elő

– részletezte az egyesület ügyvezetője. 

A csodás égszínű darabot ki is kapirgáltuk a földből. A Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője ekkor mondta el, hogy ugyancsak a jövőbeni terveik között szerepel a gyermekfoglalkozások biztosítása is, amelyeknek egy része a hasonló kavicsok „bányászata” lenne. 

Tisztább a tó vize

A Szent Anna-tóhoz az erdő között kialakított szerpentines hegyi ösvényen mentünk le. Előttünk és utánunk magyar és román turisták igyekeztek a tóhoz, illetve onnan vissza. Útközben mindössze két eldobott szemetet találtunk, azt is összegyűjtötte vendéglátónk, illetve illedelmesen megszólította azokat, akik nem a kijelölt ösvényen haladtak. Mint megtudtuk és láttuk, a kijelölt ösvény felfogja a földszínen lévő hordalék egy részét, nem azon haladva gyorsabb az erózió, ezért is fontos az ösvények használata. A kráterbe leérve szemmel látható, hogy a tó vize tisztább, mint az elmúlt hónapokban. Ezt erősítette meg Dósa Elek-Levente is. 

– A vízminőségi mutatók kettővel javultak. Azaz a tó vizének foszfát- és a nitrátmutatója alacsonyabb. Az említett anyagok tulajdonképpen az algák táplálékai, amelyektől zöldes színű a tó vize. A mutatók javulása annak is köszönhető, hogy a tó környékén megszüntettük az emberi „hatást”, például mobil illemhelyeket helyeztünk el. Az egy dolog, hogy még mindig nem sikerült előbbre haladni az ezüstkárász és az algák lehalászásával, de ez sajnos nem rajtunk, azaz egyesületünkön múlik. Ez a folyamat egy hosszadalmas bürokrácia része

– mondta az egyesület vezetője. Hozzátette: minden bürokratikus folyamat ellenére igyekeznek mindent megtenni a tó állapotának megőrzéséért. 

– Július 18-án itt voltak a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halászati Kutatóközpontjának kutatói, akik ismételten elvégezték a halállomány felmérését, októberben lesz még egy mérésismétlés. Biztos vagyok abban, hogy megoldódik ez a probléma is – mondta Dósa.

Kikötés ellenszélben

A parton felállított teljesen ökobüfénél papírba csomagolt kürtőskalácsot és kizárólag üvegben árusított ásványvizet, illetve üdítőket lehet vásárolni. Az év kürtőskalácsát mi magunk is megkóstoltuk. A falatozás után vendéglátónk a MATE – tavon lebegő – mérőműszereinek ellenőrzését kellett elvégezze. Csatlakoztunk hozzá, és mi is csónakba ültünk. A mérőműszerek ellenőrzése után megtapasztalhattuk, milyen a szeles időjárás közepette a kikötés. Különösebb gond nem akadt, viszont sokkal lassúbb a folyamat, mint szélcsendben. 

A parkolóhoz visszafelé immár nem gyalog mentünk, hiszen a mérőműszereket és egy kompresszort is magunkkal kellett vinnünk, így felszálltunk arra a mikrobuszra, amely a kismamákat, az időseket és a mozgáskorlátozottakat fuvarozza a tó és a parkoló, illetve a parkoló és a tó közötti útszakaszon. Az egyesület vezetőjétől megtudtuk, igény van erre a szállítási szolgáltatásra, naponta többször lejár a mikrobusz a tóhoz, amelynek látogatottsága a sokszor bírált környezetkímélő szabályok ellenére sem csökkent. Egyaránt felkeresik a hazai és külföldi turisták. Ugyancsak a tudatos turizmus népszerűsítését szolgálja majd az a látogatóközpont is, amelynek építkezési munkálatai jelenleg zajlanak. 

Mint minden egyes alkalommal, így ezúttal is akadt újdonság és csodálnivaló a tó környékén. Vigyázzunk rá! Néhány éve egyik kollégámmal utaztam szülővárosa környékén, addig nem jártam azon a vidéken. Mondtam, felétek is szép a táj, mire rávágta: időnként kár, hogy „emberek” lakják. Szóval vigyázzunk természeti kincseinkre is! És még valami, a tó környékén még igazabb a mondás, a medve nem játék, még az út szélén kolduló sem!