Február 4-én a Csíkszéki EKE farsangi túrájára esett a választásunk, amelynek útvonala CsEKE-ház – Kígyós-gödör – Kis-Haram – Macskalik – Nagy-Haram – Hosszú-mező – Mohos-tőzegláp – Szent Anna-tó és vissza. Túravezetők Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália voltak, a helyismertetőket Péterffy Ágnes tartotta, tőle megszokott alapossággal, szakértelemmel. Kézdivásárhelyről öten érkeztünk a megbeszélt időre a CsEKE-házhoz. 25-en gyűltünk össze, a legfiatalabb Gergő volt, kb. 8 éves, és a nem éppen könnyű túrát zokszó nélkül, mondhatni vidáman, közben énekelve tette meg. Tehát megtörtént a szokásos bemutatkozás, számolódás, a farsangi szokások felelevenítése és a hármasszabály ismertetése. Aki nem tudná mit jelent: 1. A túravezetőt senki nem kerülheti el; 2. A sepregető (az a személy, aki leghátul megy) mögé senki nem kerülhet; 3. Aki valamelyik szabályt, ne adj’ isten mindkettőt megszegi, egy láda sört fizet a csapatnak a túra végén.
Kellemes, enyhén havazós idő volt, 5–10 centis hóval, az időjósok által beharangozott 35 km/óránkénti szélnek sem reggel, sem később híre sem volt. Utunk eleje egy patakon vezetett át, ami nem volt befagyva, és elég mély is volt ahhoz, hogy csak úgy átsétáljuk rajta. A férfiak vastag faágakat kerítettek, és azokon keresztül, illetve a botokra támaszkodva sikerült mindenkinek nagyjából szárazon átkelnie a patakon. Ahogy egyre feljebb és beljebb mentünk az erdőbe, annál nagyobb lett a hó, néhol akár 30 centis hóban törtük az utat a puha, omlós terepen. Egyszer csak Kocsis György halkan figyelmeztetett, hogy szarvasok. Azonnal előkaptam a fényképezőgépet, és sikerült lefotózzam őket, mielőtt a sűrű erdőben eltűntek. Néhány kilométer után, a Hosszú-mező részen, megláttunk két őzet, amelyek, miután eléggé távol szaladtak tőlünk, a tisztáson megálltak és vártak. Mi is úgy tettünk, és akkor megláttuk, hogy három őz ugrálva közeledik feléjük, majd együtt hatalmasakat ugrálva, boldogságtáncot lejtve a találkozásra, eltűntek a szemünk elől. Eddig soha nem sikerült túrázás közben őzet, szarvast lencsevégre kapni, mindig eltűntek a szemem elől, amíg elővettem a fényképezőgépet. Nagyon boldog voltam, főleg hogy reggel, Lázárfalva határában is sikerült lencsevégre kapjak egy csorda őzet. Egy rövid tízórai szünet után keresztülvergődtünk egy bokros, áfonyás részen, amely a Tusnádfürdő felől érkező erdei útra vitt rá. Itt balra vettük utunkat, és a Mohos-tőzeglápig meg sem álltunk, Ágnes szakszerűen bemutatta a láp élővilágát, beszélt a felújítási munkáról, amelynek végeztével áprilisban újra megnyitják a Mohost. Közben teljesen beborított a köd, csak reménykedtünk, hogy lent a tónál nemcsak egymást fogjuk látni. A tetőn teljes üzemmódban folyt a szánkózás, de a gyalogosok biztonságáért és a szánkózókéért is kialakítottak egy lépcsős, kanyargós rövidítőt, amely egészen a Szent Anna-kápolnához vezetett. Itt Ágnes elmondta a tó legendáját, imádkoztunk, elkészítettük a csoportképet, és kaptunk fél óra ebédszünetet. Szerencsére csak a kráter felső peremét borította be a köd, így látványban nem volt hiány. Mikor elindultunk visszafelé, elkezdett havazni, ezért felfelé a kanyargós lépcsőn dalra fakadt a társaság, próbáltuk feleleveníteni Micimackó havazós dalát. Hogy sötétedésig visszaérjünk a CsEKE-házhoz, jó tempósan haladtunk, egy 5 perces pihenőt tartottunk, de amikor a Kis-Haram alá értünk, egy szép tisztásra, a túravezető javaslatára a nők angyalost játszottak a szűz hóban, egy kicsit felvillanyozva a társaságot, és kibillentve a már érezhető fáradtságból. Többünk lépésszámlálója a 25 kilométert mutatta, amit éreztünk is a lábunkban, mintegy 450 méter szintkülönbséget tettünk meg felfelé, és ugyanannyit lefelé. Amikor megérkeztünk a CsEKE-házhoz, meleg tea, meleg ház fogadott, és mindenki kapott ajándékba egy 2023-as székely rovásírásos naptárt! Jelen farsangi túrán nem öltöztünk maskarába, de a jókedv, éneklés mindvégig éreztette a farsangi időszakot.
Vántsa Judit,
Kézdivásárhely