Amikor a beteg kórházban van, és minden jel arra mutat, hogy hazaérkezve mozgásában korlátozott lesz, sok hozzátartozó megiramodik, és mindenféle segédeszközt be akar szerezni. Megfontoltabban kell elindulni, egyeztetve orvossal, otthoni beteggondozókkal, mert az eszközkínálatból bizonyos helyzetekben az egyik jó, a másik felesleges, a harmadik pedig egyenesen ellenjavallott. Egyre nagyobb a bérelhető készlet, akár a Caritas csíksomlyói raktárában is, de érdemes célirányosan választani és azt szakszerűen használni. 
 
Az ápolási ágytól a vízálló matracvédőig

Bár sorozatunk korábbi részében már volt szó az ápolási ágy előnyeiről, itt is érdemes megjegyezni, hogy a kerekes, állítható magasságú és háttámlájú ágy a beteg és ápoló mindennapjait jelentősen megkönnyíti. A fekvőbeteg egészségét és helyváltoztatását szolgálja a keményebb matrac, a felfekvésmegelőző külön matrac használata szintén közös döntéssel és használatának ismeretében kell történjen.

Mindenképp kérjék ki szakápolóink véleményét, ugyanis a dekubituszmatrac, azáltal, hogy a légkamráiban differenciáltan pumpálja a levegőt, váltakoztatni tudja az egyes testrészek alatt a felület keménységét. Elmozdulásra, elfordulásra képtelen személyeknél hasznos eszköz a felfekvések megelőzésében. Bizonyos nagyobb mozgásokra képes beteg esetén e matrac megnehezíti a letámasztást, és így korlátozza az elmozdulás lehetőségeit, ugyanakkor a gondozó dolgát is. 

A vízálló matracvédőnek a folyadékok felfogásában van szerepe, hogy a matrac ne váljon kórokozók táptalajává, biztosítani lehessen a higiénikus környezetet. Az ágy széli korlát behatárolhatja a beteg mozgásterét, érdemes leengedni és csak szükség esetén felemelni – például kapaszkodásra –, hogy amikor nem muszáj, a beteg ne érezze magát bezárva, korlátozva.

Kapaszkodók nehéz helyzetekben

Ismerős lehet az ágy fölé szerelt kapaszkodó. Ez olyan irányba, az ég felé segítené a beteget, amerre ő nincs, amiért haladjon, ha kiülni akar az ágy szélére, ha lennebb-fennebb helyezné magát az ágyban. Helyváltoztatáshoz nem alkalmas, viszont az izmok fejlesztésére, húzódzkodásra jó lehet. Egyébként erre is volt kitalálva a világháborúban megsérült katonák erőnlétének megtartáshoz.

A kerekesszék vagy tolószék egy másik praktikus eszköz, főleg olyan betegeknek, akik nem tudják használni a lábukat. Ennek segítségével el tudnak jutni egyik pontból a másikba. Van lehetőség, hogy az ápoló tolja, de arra is, hogy ha a beteg karjai elég erősek, egyedül forgassa a kereket, önállóan közlekedjen. A cél, hogy a beteg ne legyen ágyhoz kötött, tudjon helyet változtatni akár a szobán vagy házon belül is. Önállóságra kell törekedni minden helyzetben: amit a beteg meg tud tenni magáért, azt ne vállalja át az ápoló.

Előfordul, hogy a beteg családja szívesen beruházna egy elektromos kerekesszékbe is, ám annak megvásárlása csak akkor indokolt, ha kint a természetben nagyobb távolságot tud bejárni a beteg. Az elektromos kerekesszék viszont kevésbé szolgálja a fejlesztést: két ujjal irányítható, nem kell a betegnek felsőtestével erőt kifejtenie a haladás, irányítás során.

Az autonómiára való törekvés elsődleges

Ha a beteg ki tud ülni az ágy szélére, és akár egy-két lépést is megtenne, biztonságot jelenthet számára a járókeret. Javallott abban az esetben, ha a beteg szédül, vagy gyengék a lábai, mert ilyenkor a kezek erejét is használhatja a helyváltoztatáshoz. Fontos a magassága, melyet érdemes úgy beállítani, hogy a felkar és alkar tompaszöget zárjon be, a tenyereken tudjon támaszkodni. Semmiképp se legyen olyan alacsony, hogy nyújtott karral támaszkodjon rá a beteg, mert az az előrehajlást és -esést kockáztatja. A járókeret magassága szabályozható, a használójához kell igazítani. Van kerekes járókeret is. Az akkor ajánlott, amikor van erő a lábban, de a kézben is, hogy a guruló eszközön a féket be tudja húzni. Egyébként praktikus az ülőkével ellátott járókeret akkor, ha a beteg hosszabb gyaloglásra is képes, de időnként leülne megpihenni.

Lehet, hogy csak egy vagy két mankóra van szükség a járáshoz. Van ezekből hónalj- és alkartámaszos is, és akár a járókeretnél, a magasság beállítása itt is szükségszerű. A legjobb a beteg kezébe adni, hogy ő tanulmányozza ki, hogyan jelenti számára a legnagyobb támaszt. Embere válogatja, kinek milyen magasság a jó, érdemes a betegre bízni, elvégre neki kell használnia.

Egyre több segédeszköz jelenik meg a kínálatban, ma már nálunk sem ritka a csúszódeszka vagy csúszólepedő, előbbi például ágyból kerekesszékbe való átülésnél hasznos, utóbbi az ágyban való helyváltoztatás segítéséhez alkalmas – például nagy testű emberek esetén. Mindennek lehet előnye, ha hozzáértéssel és célszerűen használják, ehhez érdemes segítséget kérni szakemberektől.