Életveszélyben legrosszabb a tétlenség
„Bármit teszel, az sokkal jobb, mintha nem tennél semmit” – ezt a gondolatot viszem magammal, amióta elsősegélyképzésen voltam. Bárki, bármikor lehet életmentő, és ez alól nem kivétel az a személy sem, aki mozgáskorlátozott hozzátartozója ápolójává vált. Mire kell figyelni? Mit lehet tenni? Milyen segítségre lehet számítani? – ezekre a kérdésekre ad választ Sebestyén Lázár szakápoló, pszichológus, felnőttképző.
Életveszélyes állapot előfordulhat más betegség miatt ágyban fekvő betegeknél is – bekövetkezhet villámcsapásként, rá utaló előjelek nélkül, de a már meglévő betegségek valamelyike is vezethet ilyen krízishelyzetbe. Például a trombózisos lábbal ágyban fekvő személy ki van téve annak a kockázatnak, hogy egy leszakadó vérrög elér a tüdőig, ödémát okozva, eléri a szívet, és infarktus jelentkezik, vagy az agyba kerülve sztrókot vált ki.
Újraélesztés: a keringés fenntartása
– Ha ápolóként azt látom, hogy a beteg eszméletlenül fekszik az ágyban, ha megszólítom, hozzáérek, és nem reagál, akkor nagyon szűk idő alatt nagyon sok teendőt kell végrehajtanom. Leghamarabb arra kell keresnem a választ, hogy lélegzik-e? Több érzékszervem segít ebben. Ha egyik fülemet az orrnyílás közelébe helyezem, úgy, hogy arcom a beteg mellkasa felé fordítom, hallhatom a szuszogás hangját, fülem bőrével érzékelhetem a levegő áramlását, ugyanakkor megfigyelhetem, hogy emelkedik-e a mellkasa. Ha nincs légzés, akkor több mint valószínű, hogy szívmegállás van, és ugyanazt a protokollt kell követnem, mint minden más elsősegélyhelyzetben, amikor mellettem valaki összeesett – mondja Sebestyén Lázár.
– Tíz másodpercem van arra, hogy kiderítsem, lélegzik-e. Ha nincs légzés, akkor megállt a szív, és el kell kezdeni az újraélesztést, amelyben szívkompresszió és befújásos levegőpótlás van. Mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt egy elsősegélyképzésen, vagy legalább nézzen oktatóvideót erről, mert a legnagyobb hibát akkor követi el, ha nem kezd hozzá az újraélesztéshez.
A jelenlegi protokoll szerint 30 mellkaskompresszió után két befújás kell következzen, majd elölről kezdődik a kompresszió–fújás–kompresszió folyamata – ennyi a teendő. A szakember szerint ugyanakkor az újraélesztés kifejezés terhet tesz a segítő vállára, olybá tűnik, mintha rajta múlna a társa élete.
– Márpedig egy elsősegélynyújtónak a fő dolga a keringés és légzés fenntartása az említett módon, melynek következményeként az agy megkapja azt az oxigén- és glükózmennyiséget, ami a túléléséhez, a maradandó károsodások elkerüléséhez szükséges. Ha nem, öt perc után az agy visszafordíthatatlan károsodásokat szenved. Elsősegélynyújtóként a fő feladat fenntartani a keringést a szaksegítség megérkezéséig vagy a szív újraindulásáig – teszi egyértelművé a szakápoló.
A segítség akkor érkezik, ha hívjuk. Tehát a tíz másodpercnyi légzésmegfigyelés mellé még be kell iktatni a sürgősségi hívószám tárcsázását is.
– Manapság nemcsak telefonhívással lehet ezt megtenni, létezik egy applikáció is, az Apel112, melynek nagy előnye, hogy helymeghatározó rendszert is tartalmaz, a diszpécser látja, honnan hívják a segítséget
– így kisebb a kockázata, hogy telefonbetyárkodás legyen –, és miközben küldi a mentőt, állandó kapcsolatot tart fenn az elsősegélyt nyújtóval. Ez nagy segítség, hisz a krízishelyzetben a diszpécser szaksegítséget, bátorítást, útmutatást ad, amíg a mentő megérkezik.
A telefonon kapcsolatot tartó szakember valószínűleg arra is rá fog kérdezni, hogy hol fekszik a beteg, mert ha ágyban van, a matrac puhasága miatt a szívkompresszió kevésbé hatékony. A mellkast 5-6 centire kellene benyomni, ezért ajánlott a beteg alá a szilárd felület. Ha nem megoldható, hogy a padlóra kerüljön, akkor is kell szerezni a háta alá valamilyen merev felületet: egy deszkát vagy akár egy nagy lapítót.
Félrenyelés, fuldoklás
Lélekjelenlétet, azonnali cselekvést igényel az is, ha a beteg félrenyel. Ha a légúti elzáródás részleges, akkor még hangokat ad ki, köhög. Ha köhög, akkor hagyni, sőt biztatni kell, nincs szükség fizikai beavatkozásra. Ha nem tud köhögni, jó eséllyel segítheti a fulladás elkerülését öt nagyon határozott ütés a két lapocka közé. Még hatékonyabb ez a beavatkozás, ha egyik kezünkkel közben a mellkast elölről megtámasztjuk. Ha nem sikerül az ütéssorozattal elérni a légútba került akadály elmozdulását, a Heimlich-manővert ajánlott alkalmazni. Ezt is érdemes megtanulni elsősegélyképzésen vagy oktatóvideók által, mert életet menthet ismerete. Ha öt manőver után nem szűnt meg a fuldoklás, vissza kell térni a lapocka közötti ütögetésekhez. Ez a másfajta behatás, lehet, hatékony lesz – annál mindenképp, mintha nem tennénk semmit. Ha sikertelen a próbálkozás, megáll a szív, el kell kezdeni az újraélesztési protokollt.
– Mikor hívjunk mentőt? Az első sikertelen lapockaközi ütések után már érdemes tárcsázni, hogy tudjanak haladni, útközben tudjanak telefonos szaksegítséget nyújtani.
Sztrókgyanú
– Ha ápolóként megérkezve a beteghez azt látom, hogy arcának egyik oldala deformált, merevebb, és nehezen formálja a szavakat, sztrókra gyanakszom. De nem ez a sztrók egyetlen jellemzője. Az is előfordulhat, hogy nem tud tájékozódni időben, térben, illetve gyanúra adhat okot, ha a kezéből kiejt valamit, mondjuk a poharat, mert ez a féloldali bénulásnak a kezdeti jele lehet. Mivel az agy különböző területei másért felelősek, szerteágazó lehet a tünetegyüttes is, ezért fontos arra figyelni, hogy mi változott. A legfontosabb: merjünk arra gondolni, hogy nagyobb a baj, és tudjuk, hogy van egy ötórás időablak, amin belül hatékonyan lehet orvosilag beavatkozni. Feladatunk, hogy minél előbb ismerjük fel: lehet sztrók, és hívjunk mentőt – javasolja Sebestyén Lázár.
Higgadtan gondolkodni és cselekedni
Bármilyen krízishelyzet adódjon, a legfőbb feladatok közül is a legelső, hogy segítőként ne pánikoljunk, mert az ideges, kapkodó ember nem hatékony a logikus gondolkodásban, a segítségnyújtásban.
Próbáljunk higgadtan gondolkodni, összefüggéseket látni, és cselekedni, mert így tudjuk a beteget megnyugtatni, a szaksegítséget értesíteni. A legkritikusabb helyzetben is van pár másodperc megtervezni, mi a következő feladat, és azt elvégezni.
– Bízzunk abban, hogy minden, amit teszek, jó irányba segíti a helyzetet. Ha semmit sem teszek, sorsára hagyom azt a beteget, aki csak tőlem várhat segítséget – mutat rá a szakember.
Ahhoz, hogy legyen bátorságunk elkezdeni az életmentést, érdemes részt venni egy elsősegélyképzésen.
– Kevés ember birtokosa ennek a könnyen elsajátítható tudásnak, ezért hallhatjuk a hírekben gyakran, hogy úgy halnak meg emberek, hogy sokan veszik körül, még sincs, aki segítsen rajtuk.
