Ha az idősödést behatóbban szeretnénk vizsgálni, rögtön két fogalommal találjuk szemben  magunkat: az egyik a gerontológia, a másik a geriátria. A gerontes az öregséget jelenti, a logos a tudományt, az atria a gyógyítás megfelelője. Tehát a gerontológia az öregedés tudománya, a geriátria pedig az idős emberek gyógyászata. Érdekes a két terület kapcsolódása, mert amíg nincs idősgyógyászat idős ember nélkül, addig lehet idősödési folyamat betegségek nélkül is.

Más szemmel nézni a folyamatot

Az öregedés egy természetes folyamat, és nem szükségszerű velejárója a betegség. Az biztos, hogy ha elég időt töltünk az életben, akkor van időnk összeszedni több betegséget is, ezért statisztikailag az idős emberek körében magasabb a betegségek aránya, de az öregség nem egyenlő a betegséggel, mondja Sebestyén László pszichológus, szakápoló.

– Van példa arra, hogy 83 éves személy egészségügyi kártyája még nincs aktiválva, mert sosem volt rá szükség… Nagyszüleink kortársainak többség úgy élte le az életét, hogy nem látta orvos, ha meg is betegedett, otthon kikúrálta magát. Ehhez képest a mai kor embere teljesen másként tekint a betegségekre, s így a saját életére. Hogy ez mennyire eltúlzott, ez esetfüggő. Én azt vallom, hogy például a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel nem a betegségtől való félelem következménye, hanem az egészségtudatos élet jellemzője kell legyen. Amikor felnőttoktatóként gerontológiát, geriátriát tanítok, a szemléletformálásra helyezem a hangsúlyt. Tisztázzuk, kinek mit jelent az öregedés, és ritka kivételtől eltekintve ezt egy negatív előjelű folyamatnak tartják, melynek jellemzője a haj őszülése, a bőr ráncossága, a nyűgösség, a nehezen kezelhetőség, a fájdalom és betegség. Ehhez képest mutatok rá egy másik szemléletre, melyben elismerjük, hogy a felsoroltak mind együtt járhatnak az idősödéssel, de nem kötelezően. Az idős kor nem feltétlenül egy szenvedésekkel, fölöslegességérzéssel, depresszív gondolatokkal teli időszak, hanem egy életszakasz kezdete új kibontakozási, törekvési, élménygyűjtési lehetőségekkel. Én felnőttképzőként az idősgondozókat, ápolókat érem el, így abban járok, hogy legalább ők az idősben ne egy elértéktelenedő, hanem egy kiteljesedő embert lássanak. Ha nem az értéktelenségében sajnálják, hanem a kiteljesedésben támogatják, az mindenki számára élhetőbb szemlélet.

Az öregedés minősége nem mindegy

A beteget ápoló személyek nyomon követik a fizikai leépülést, amelynek a vége a halál. A ápolónak több tudása van erről a folyamatról, így saját öregedéséhez is másként viszonyulhat. Mivel többnyire idős és beteg emberekkel találkozik, az lehet a benyomása, hogy az idős egy segítségre szoruló, tehetetlen ember, aki még beteg is. Érdemes megismerni életútját, mert könnyebb értékesnek ítélni meg az embert, ha belelátunk valamennyire a múltjába. Mert ő ugyanaz az ember, csak egy más életszakaszban – ad tanácsot a szakember.

– Most ápoló vagyok, de lehet, egyszer én kerülök a betegágyba, én szorulok támaszra. Előfordulhat, de nem biztos. A fiatalságnak megvan az az előnye, hogy immunisnak gondoljuk magunkat az öregségre, azt hisszük, mindig ilyenek maradunk, az öregség csak másokra érvényes. Az a szerencsésebb, akit ez a folyamat gondolkodásra sarkall. Ha azt mondja: a saját öregedésem nem a szerencse vagy a sors kérdése, hanem az én építkezésemnek az eredménye, akkor kézben tudja tartani a saját öregedését

– fogalmaz Sebestyén László. 

Test, lélek, kapcsolódás

Az öregedés nem valami sorscsapás, aminek áldozatai leszünk, hanem annak egyenes következménye, hogy korábban, 30–40–50 évesen milyen életet éltünk. Az, hogy mennyire tudatosan készülünk időskorunkra, nagyban befolyásolja, hogy milyen idősek leszünk. Ez a kontrollt is a kezünkbe adja, hogy ne rettegésként éljük meg a közelgő öregedést, hanem tudatos felkészülés tárgyává tegyük.

– Biológiai szinten talán a legegyszerűbb felkészülni: az ember mozgásra volt megalkotva, könnyű tehát megérteni, hogy a mozgást nem szabad abbahagyni. Ha rendszeresen fenntartjuk a tevékenységeinket, a mozgást, akkor már szinte csak a táplálkozást, vízfogyasztást, a káros szenvedélyek kerülését kell figyelembe vegyük. Ezek kellenek, hogy ezt a testet egészségesen megtartsuk, csökkentsük az esélyét, hogy időskorunkra krónikus betegségeink alakuljanak ki. Szellemi szinten pedig az a fontos, hogy céljaink legyenek. Ha az életnek van értelme, akkor azt érdemes élni. Társadalmi szinten a legfontosabb, hogy legyenek jól működő társas kapcsolataink. Időnként szükségünk van a magányra, de az igazi értelme az emberi életnek a társadalomba való ágyazottság, az együttműködés, a hasznosnak maradás. Spirituális szinten kutatások igazolják, hogy azok az emberek, akik hisznek egy magasabb rendű értelemben, annak segítségében, óvó-figyelő-segítő képességében, ritkán magányosak. A magány – amit ne tévesszünk össze az egyedülléttel – időskorban az egyik legpusztítóbb erő. A spirituális kapaszkodóval rendelkező személyek élhetnek egyedül, mégsem magányosak – mutat rá a pszichológus.

Így látja, aki sokszor látta

– Ha én egyszer megöregszem, azt kívánom magamnak, hogy a családom legyen elérhető távolságon belül, hogy megcsodálhassam az ő sikeres, boldog életüket, erőmhöz és igényükhöz mérten tudjam őket támogatni életútjukon, és alkalomadtán én is el tudjam fogadni az ő segítségüket. Szeretném sok-sok kortársamat magam mellett tudni, mint egészséges időseket. Mert miközben mindig azt hangsúlyozom, hogy nincs két egyforma öregedés, azt szeretném, hogy sok-sok egyéni út összeérjen, példa legyen arra, hogy lám, egyre többen élnek meg értelmes, egészséges öregkort. Nem az a kérdés, mennyit élünk, hanem az életünk mennyire nevezhető önálló, boldog, tevékeny életnek

– vallja Sebestyén László.

S hogy mikortól kell elkezdeni készülni az öregségre? Minél hamarabb. 

– Az emberek el sem tudják képzelni, hogy a tizennégy, huszonnégy, harmincnégy éves korukban hozott döntéseik a végén visszaköszönnek. Amíg jó erőben voltam, mehettem volna gyalog bevásárolni, de bepattantam az autóba, mert úgy időt nyertem. Perceket, de a gyaloglással, lehet, a végén éveket nyernék magamnak. A felkészülést minél hamarabb kell elkezdeni, de sohasem késő!