– Honnan indult a vállalkozói pályája és mióta tagja a CsVE-nek?

– 14 éve vagyok aktív vállalkozó, de ha jobban belegondolok, családomban már negyedik generációs vállalkozónak számítok. A szüleim, nagyszüleim, dédszüleim és nagybátyám mind vállalkozók voltak. Gyermekként nagybátyámmal kürtőskalácsot sütöttünk, részt vettem a szüleim boltjának működtetésében is, így elmondhatom, hogy jól ismerem a kiskereskedelem világát. Komolyabban 2011-ben kezdtem el foglalkozni vállalkozással, amikor Kolozsváron nyitottam egy fagyizót. 2018-ban költöztem haza Csíkszentimrére, ahol megalapítottam a Krausz manufaktúra csokiüzemet. Körülbelül öt éve vagyok tagja a CsVE-nek, még startup-vállalkozóként csatlakoztam.

– Mit jelent az Ön számára hogy immár elnökként irányíthatja az egyesületet?

– Nagyon megtisztelő felkérés volt. Természetesen az elnöki jelölést megelőzően voltak egyeztetések, és többen is biztattak, hogy vállaljam el a feladatot, miután az előző elnök már nem kívánta folytatni. Bár vállalkozó vagyok, és voltam rövidebb ideig alkalmazott is, ez számomra új szerepkör, egy újfajta felelősség. Korábban nem töltöttem be ilyen típusú pozíciót. A döntésem mögött az a belső indíttatás is ott volt, hogy szeretnék hozzájárulni a közösség fejlődéséhez. Ez teljesen önkéntes vállalás. Jelenleg egy mentálhigiénés képzést is végzek, annak a szemléletét is szeretném bevinni ebbe a munkába. Hiszem, hogy ott, ahol élünk, tehetünk azért, hogy csendesen, alulról építkezve – jobb legyen a világ.

– Milyen gyakorlati célokat fogalmazott meg a következő időszakra?

– Szeretnénk minőségi tudásmegosztást elindítani a tagok között. Nem az a cél, hogy mindenáron növekedjünk, inkább az, hogy a meglévő tagokkal és partnereinkkel mélyebb, értékesebb közös munkát végezzünk. Nagy hangsúlyt fektetnék a belső tudásmegosztásra, hiszen rengeteg értékes tapasztalat halmozódott fel ebben a közösségben. A vállalkozók között sok az erős karakter, de ha van bennünk egy csepp alázat, akkor közösen csodákra lehetünk képesek. Emellett kiemelten fontosnak tartom az oktatási szféra bevonását is. Szeretnénk esettanulmány-versenyeket, közös projekteket indítani az egyetemmel. Személyesen nagyon fontos számomra, hogy az üzleti világ közelebb kerüljön az egyetemi, akadémiai szférához. Kolozsváron – ahol korábban éltem – jól működtek ezek a kezdeményezések. Olyan programokat szeretnék ide is elhozni, ahol a vállalkozók kihívásai alapján diákokkal és tanárokkal közösen dolgozunk megoldásokon, így a diákok gyakorlati tudást szereznek, a vállalkozások pedig új ötletekkel gazdagodhatnak, és akár tehetséges utánpótlásra is találhatnak.

– Milyen kihívásokat lát a vállalkozók közösségi működésében?

– A vállalkozás gyakran magányos tevékenység. Mindenki a saját problémáival küzd, és azt hiszi, egyedül ő tudja megoldani, ami részben igaz is, a CsVE viszont egy olyan biztonságos tér, ahol megoszthatjuk a nehézségeinket, kihívásainkat, és tanulhatunk egymástól. A személyes találkozások, rendezvények – például az évtizedek óta évente szervezett jótékonysági Katalin-bál – mind erősítik ezt az összetartozást. Ugyanakkor évente megszervezzük a Fiatal Vállalkozók Fórumát, ami fiatalokat megszólító gazdasági és szakmai esemény, illetve a Családi Napot, ami informális, közösségépítő, -formáló és -erősítő rendezvény.

– Vannak-e tervei az egyesület fejlesztésére?

– A vezetőségben nagyon jó csapat dolgozik együtt, így abban bízom, hogy könnyű lesz ehhez csatlakozni. Vorzsák Szabolcs a kezdetektől vállalt vezetői szerepet, titkárként, majd alelnökként megbízhatóan segítette a CsVE-közösség formálását, mindig lehet rá számítani, a gyakorlati feladatok elvégzésében kiemelten. Bakcsy Tünde az egyesület ügyvezetője, amolyan mozgatórugója, az adminisztráció, egyeztetések, szerződések és programok szervezésének terhei leginkább rá hárulnak. A tervekről: például Kozma István mastermind-jellegű képzéseket fog vezetni, ahol kis csoportokban, irányított beszélgetések során osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat. Ezek a programok komoly értéket képviselhetnek, sok nyugati országban jelentős összegeket kérnek értük, mi itthon, helyben, hozzáférhető módon tudjuk megvalósítani őket. A régi, bejáratott eseményeinket is folytatni szeretnénk. 

– Mennyire lehet összeegyeztetni a saját vállalkozás vezetését és az egyesületi munkát?

– Ez egyensúly kérdése. Hiszek abban, hogy amit a vállalkozásomban képviselek – értéket, pozitív légkört, közösségi szemléletet –, azt át tudom hozni az egyesületi munkába is. Sőt, a két terület erősítheti egymást.

– A fiatalok bevonásáról többször is beszélt. Mi a stratégiája ezen a téren?

– Azt szeretném, ha nemcsak mi toboroznánk fiatalokat, hanem ők is éreznék a késztetést, hogy csatlakozzanak. Ennek érdekében azon dolgozunk, hogy láthatóvá váljon az a munka, amit végzünk. Ha egy közösség értéket teremt, az önmagában vonzó, nemcsak a fiataloknak, hanem mindenkinek, aki valami többre vágyik. A jövőben szeretnénk még több fiatalt bevonni – akár a Sapientia egyetemről, akár más közösségekből –, de nem tolakodó módon. Nem ügynöki módszerekre van szükség, hanem olyan programokra, amelyekhez ők maguk akarnak kapcsolódni. Hiszem, hogy ha értéket nyújtunk, az önmagától lesz vonzó. 

– Mitől lehet vonzó, mit ajánl ma egy vállalkozói egyesület?

– Célunk az, hogy ne csak kívülről tűnjön vonzónak az egyesület, hanem belül is valódi értéket adjon. Attól lesz vonzó, hogy nemcsak gazdasági, hanem emberi közösséget is jelent. Egy olyan közeget, ahol tanulunk egymástól, illetve amelyben együtt formáljuk a térséget. Én ezt így fogalmaztam meg: csíkiaktól csíkiaknak.