Ámbár Romániában a magyarság kisebbségben él, Székelyföld viszonylatában épp a fordítottja igaz, ezért alkalomadtán még nehezebb elsajátítani a román nyelvet, ráadásul hivatali ügyintézéskor vagy az állami szerveknél – tűzoltóság, rendőrség – való érvényesüléshez lenne szükség rá, sőt, amint úgymond kilépünk az úgynevezett Székelyföld-buborékból, azonnal szükségünk van a román nyelvre. 

Nem az előítélet akadályozza a tanulást 

Dr. Gergely Orsolya szociológusnak, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán oktató egyetemi adjunktusnak ugyan nincsenek erre vonatkozó kutatásai, nem szakavatottja a témának, viszont ez olyan kérdéskör, amivel minden erdélyi magyar társadalomkutató szakmai szemmel is találkozik.

 
– Nem gondolom azt, hogy az előítéletesség, a zsigeri elutasítás akadályozná ezt. Nincsenek olyan kutatási eredmények, amelyek tényszerűen azt bizonyítanák, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek azért nem tanulnának meg románul, mert a családokban erős elutasítás létezik a román nyelv és kultúra iránt, melyet magába szív a gyermek, és ösztönösen nem akarna románul megtanulni – szögezte le az egyetemi adjunktus.

Hozzáfűzte: sokkal több olyan kutatási elemzést olvasott, amelyek arra világítanak rá, hogy egyrészt a szülők és a román nyelv szakos tanárok azt mondják, hogy el lehet érni a kívánt szintet, de a módszereken, a tankönyveken, a megközelítésen, a tananyagon, a vizsgákon kellene módosítani. Nem a gyermekekben van a hiba. A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy bár folyamatos az oktatás reformálását célzó kormányzati erőfeszítés és kísérlet, mégis a magyar anyanyelvű iskolások számára változatlanul a román nyelv elsajátítása és az abból való sikeres vizsgák nyolcadik, illetve tizenkettedik osztály végén jelentik a legnagyobb nehézséget (az ErdélyStat legfrissebb 2022-es felmérése szerint).

– Sőt, mintha nem könnyebb, hanem nehezebb lenne átmenniük a székelyföldi gyermekeknek, tanulóknak ezeken a vizsgákon. De ezt a szakértők nem a sztereotipikus, előítéleteken alapuló gondolkodásmódra vezetik vissza, hanem többféle tényezőre. Most ezeket nem részletezném, de például a tananyagot csak látszólag csökkentették, a reformok csak formálisan működnek, az idegen nyelvként való kezelés a vizsgákon nem látszik – mondta dr. Gergely Orsolya. 

– Amit én tudok mondani, az abban gyökerezik, hogy többféle női és szülői közösségi csoportban jelen vagyok évek óta, amely egyrészt magánemberként hasznos, másrészt pedig szakmailag is sok aktuális társadalmi problémára nyit páratlan rálátást. Az a tapasztalatom, hogy a szülők – elsősorban az édesanyák – nagyon sok időt, energiát és nem kevés pénzt is áldoznak gyermekeik románnyelv-ismeretének fejlesztésére – hívta fel a figyelmet a szociológus.

Hozzátette, szerinte ez az egyik legjelentősebb stresszforrás a szülőknek (is), elsőtől 12. osztályig. És ez az, amire a legtöbb figyelmet fordítják gyermekeik iskolai pályafutása során. Nem a matematika, nem a magyar nyelv, hanem a román. „A románt tanulni kell, oda melléje kell üljek.” „Jaj, a románra oda kell figyeljek, ne maradjon le, ismételjük el a szavakat!” „Hova lehet menni romántáborba? Tudtok javasolni egy jó romántanárt korrepetálni?” Ezek állandó kérdések, kijelentések, megfogalmazások szülői körökben, mutatott rá a szakember.

– Nemcsak azért, hogy majd nyolcadikban, vagy érettségi előtt ne legyen probléma. A középosztálybeli szülők erre nagy hangsúlyt helyeznek. A gyermekek otthon azt hallják, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Ismerjük azt a jelenséget is, hogy sokan a gyermekeiket román óvodába és/vagy iskolába íratják, még Székelyföldön is, hogy a gyermek tanuljon meg jól románul. Ez komoly döntés és jelentős áldozat. Mert nem könnyű egy magyarul magát még nehezen kifejező gyermeknek olyan közösségbe beilleszkednie, ahol csak románul beszélnek. De a szülők egy része ezt az áldozatot is vállalja – részletezte az egyetemi oktató.

A szülők másik része pedig már második, harmadik osztálytól romántáborba járatja a gyermekét vakációkban, vagy románnyelv-iskolába íratja. Ennek a generációnak a szülei voltak az elsők, akik számára a felsőoktatás kinyílt, akik a 90-es évektől kezdődően egyetemeken tudtak tanulni, de sokan román nyelven (mérnöki szakok, jogi szakok stb.) Tehát a szülők jó része Székelyföldön is ismeri és beszéli a nyelvet. És a románnyelv-ismeretet értéknek tartja, számolt be a szociológus.

Trendváltás a társadalomban

Az egyetemi oktató kiemelte: a mostani iskolás gyermekeket nevelő szülők főként román médiát néztek gyermekkorukban, mert az volt. Román könyveket olvastak, mert abból volt több. Ma magyar vagy angol médiát követnek a legfiatalabbak, ha külföldön járnak, angol nyelven boldogulnak. Viszont ez a generáció sem ügyetlenebb vagy butább, nem elutasítóbb, nem előítéletesebb, nem lustább. Csak másabb, mert nagyon más társadalmi környezetben szocializálódott. Viszont akkor feltevődik a kérdés: miért nem tanulnak meg mégis a gyermekek románul.

– Ha a gyermekek zsigerből nem utálják a román nyelvet, a szülők jó része sok mindent megtesz, hogy segítsenek ebben a gyermekeiknek, az értelmiségi szülők (és nem csak) támogatják is, és pozitív értéknek tartják egy idegen nyelv megtanulását. Akkor mi a baj? Miért megy könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben például az angol? Valószínűleg az a feszültség lecsorog a gyermekek felé is, hogy mi, felnőttek görcsösen igyekszünk a románt kipipálni, angolból viszont nincs nyomás, és az megy negyedgőzzel. Ugyanakkor ha az oktatási rendszer jutalmazná a románnyelv-tudást, például speciális ösztöndíjak nem román anyanyelvű gyermekeknek, a „város, iskola, évfolyam legjobb romántudora” címek ösztönző díjakkal járnának, akkor nem a félelem és a vizsgától való rettegés taníttatná a románt, vagyis nem negatív, hanem pozitív motiváció lenne, akkor talán másabb lenne a hozzáállás. Még nehezebbet mondok: ha a vizsga nem a hiányosságok számbavételére koncentrálna, és nem azokért szankcionálna, hanem nyelvvizsga szintjén mérne, és aszerint jutalmazna, akkor megint más lenne a helyzet  – hívta fel a figyelmet a szociológus néhány lehetőségre a nyelvtanításra vonatkozóan. 

Kétnyelvűek-e a székelyek?

Kétnyelvűnek nevezzük azt, aki az anyanyelvén kívül másik nyelvet is ismer, és mindennapjaiban vagy akár meghatározott kommunikációs helyzetekben használja azt, mondta dr. Tódor Erika-Mária, a Sapientia – EMTE Humántudományok tanszékének professzora, akinek szakterülete a (két)nyelvűség pedagógiai, alkalmazott nyelvészeti kutatása.

– A nyelvi és kulturális másság, a két- és többnyelvű lét megértését kutattam. A kérdéskört a többség-kisebbség viszonyának szemszögéből tanulmányoztam, így kulcsszerepet kapott az államnyelv oktatásának kérdése, nevezetesen a román nyelv hatékony elsajátításának feltételei a romániai kisebbségek, főként magyar anyanyelvű egyének esetén – mondta a professzor. Kiemelte: a kétnyelvűség egyáltalán nem pejoratív jelző, sőt: a kutatások azt igazolták, hogy általában a kétnyelvűek kommunikációs és kognitív képességei jobbak, ráadásul minél korábban kerül a gyermek ismeretségbe egy másik nyelvvel, annál jobbak az eredmények, hisz fokozza a memória teljesítményét – mutatott rá Tódor.

– Sőt, jelenlegi kutatások szerint a kétnyelvűeknél kitolódik a demencia kialakulása, és ritkább az Alzheimer-kór megjelenése. A mai székely fiatalok sok esetben háromnyelvűek már, hiszen az angol egyre inkább meghatározóvá válik. Sokan azt gondolják, hogy a kétnyelvűség, háromnyelvűség hiba, és szembeállítják az egynyelvűséggel, ami mintha tisztább lenne. Ez azonban tudományosan nem értelmezhető, hiszen minden nyelv rengeteg jövevény-, illetve átvett szót tartalmaz – így különösen a török, latin és szláv szavak emelhetők ki a magyar nyelv esetében, vagy a latin és szláv szavak a román esetében. Tiszta nyelv ilyen összefüggésben eleve nincs, a nyelvek mindig kölcsönhatásban állnak egymással, ahol érintkeznek – részletezte Tódor Erika-Mária. 

Miért alakul ki a szorongás?

Frusztráció akkor alakul ki igazából, amikor a beszédszándékunkat a célnyelven nem tudjuk úgy megvalósítani, ahogy azt elvárnánk, mondta a Humántudományok tanszéken oktató professzor.

– Ez azonban anyanyelvünkön is megélhető, nemcsak a második nyelv használatára jellemző – mindannyian éreztük már, hogy valamit másképp, szebben, pontosabban is mondhattunk volna. Ez a frusztráció persze kiemelten erős lehet egy nyelvi kisebbség esetében, amelynek tagjai egyrészt megbélyegzettek ebből a szempontból, másrészt sokszor gúny tárgyai – vagy legalábbis sok beszélő így véli – mondta Tódor Erika-Mária.

Hozzátette: a szorongás akkor alakul ki, amikor a frusztrációk miatt nem vállaljuk már az önkifejezést egy adott nyelven, hanem elkerüljük a lehetséges beszédhelyzeteket, lemondunk arról, hogy közöljük, amit egyébként elmondani szeretnénk. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk megértetni magunkat a másik nyelven, vagy a többségi nyelvű beszélő ne lenne nyitott a közlés befogadására, de a szorongás magába zár, ilyenkor tovább korlátozzuk magunkat.

Az egyetemi professzor adott néhány hasznos tippet is, mivel kezdhetjük a szorongás leküzdését.

– A kommunikációs szorongás igazán ördögi kör, de ki tudunk belőle törni. Magánbeszélgetésekben elsősorban érdemes tudatosan egy biztonságos, elfogadó közeget keresnünk, ahol kipróbálhatjuk magunkat, és így nyelvi készségeink is fejleszthetők. Ezzel magabiztosságra teszünk szert, és egy idő után elhagyhatjuk a komfortzónánkat is. De ebben sokat segíthet az olvasás is – mondta Tódor.

Kiemelte: a gyerekek esetében a legfontosabb az lenne, hogy a románt ne anyanyelvként oktassák a magyar gyerekek számára, hogy ne okozzon frusztrációt. A frusztrációra alapuló büntető oktatás, a túl magas mérce értelemszerűen csak szorongáshoz vezet, és legjobb esetben is csak ahhoz vezet, hogy valaki hatékonyan beszéljen, de ne örömmel. Itt pedig a közlés és a megértés öröme lenne a lényeg, a jelentésalkotás élménye, és ebben az osztálytermi párbeszédek meghatározók lehetnek.

Identitáskérdés a nyelvtanulásban

Nagy Renáta-Diana, a csíkszeredai Spektrum Oktatási Központ nyelvtanára a felnőttképzésben részt vevők általános nyelvi hiányossága mellett beavatott saját családi hátterébe is, ami a nyelvi fürdőt illeti.

– Székelyudvarhelyen születtem, egy olyan színes családban, ahol mindenkinek más volt az anyanyelve. Édesanyám aradi román, makedón gyökerekkel, édesapám olasz–német családból jött. Az olasz–német–román kombináció már megkönnyítette számomra a nyitottságot más nyelvek és kultúrák ismeretében és tanulásában egyaránt. Én ezt előnynek tartom, számomra nincsen jobb vagy rosszabb nemzetiség, csak más, mindegyik küszködik valamilyen múltból hozott traumákkal – mondta Nagy Renáta-Diana.

Kiemelte: házassága révén a székely kultúrát is éli. 36 éve magyarul beszél otthon, de azt megelőzően 24 éves korig románul és olaszul beszéltek a családban egymás között. 
Amit a nyelvoktató családi hátteréül felvázolt, nem ritka országos szinten, hogy valaki két különböző anyanyelvű szülő gyerekeként születik, a székely családokban felnövő gyerekekkel azonban kissé más a helyzet, és hogyha nem tudnak gyermekkorukban – iskoláséveik alatt – megtanulni románul, akkor a továbbiakban munkavállalóként vagy akár vállalkozóként is nehézzé válik a megélhetésük és a papírmunka is akár.

Nagy Renáta-Diana húsz éve tanítja felnőtteknek az olasz és a román nyelvet. Mint mondta, a sanyarú valóság csak akkor derül ki a székely számára, amikor elkezd dolgozni, és fel kell hívjon vagy fogadnia kell egy román céget, illetve ügyfelet. Az első nagy hiba otthonról jön. Ha a gyerek csak negatív dolgokat hall a családban a román nyelvűekről, nem fog szimpatizálni a nyelvvel sem – nyomatékosított az oktató. Továbbá elmondta: a második a tananyag, amire úgy kellene tekinteni, mint idegen nyelvre, és olyan vonzó románnyelv-tankönyveket kellene kiadni, amelyekből legalább olyan kedvvel tanul, mint az angol esetében.

– A harmadik tényező, amin a felnőtteknek változtatni lehetne, a filmnézés, ami magyar szinkronnal történik. Értem, hogy jó a magyar szinkron, de ebben az esetben nem segít. Hogyha valaki reggeltől estig frusztrált, hogy beszélnie kell román ügyféllel, ami pénzt hozna a házhoz, ha úgy tudna beszélni románul, mint ahogy magyarul, akkor tenni kell valamit az ügyért. Ahogy telik az idő, a frusztráltság egyre nagyobb, mivel még nem szólalt meg románul, vagy már nem mer megszólalni – mutatott rá a nyelvtanulás közben fennálló káros mechanizmus egyikére Nagy Renáta-Diána.

Bartolf Hedwig nyugalmazott nyelvpedagógus, illetve egykori tanfelügyelő szerint lényeges a kommunikáción alapuló nyelvtanulás.

 
– Minden a gyermek motivációjával kezdődik, majd – mint a matematikában – az alapoktól kezdve egymásra épülnek az elemek. Egyszerűtől kezdve egészen a bonyolultig, fontos követni a lépéseket és következetesen tanulni, akkor nem lesznek gondok a nyelv elsajátításában. Sőt most már a pedagógusok rendelkezésére is több metodikai módszer áll kommunikációs szempontból is, amivel könnyedén taníthatják a nyelvet – mondta a pedagógus.

Pályakezdő nyelvtanárként számára addig ismeretlen helyzettel találkozott Csíkszeredában, ugyanis sem a diákok, sem a felnőtt lakosság nem igazán beszélt románul, szemben az aradi és később a kolozsvári közeggel, ahol felnőtt és tanult.

– A félsz is jelen volt, amikor beszélniük kellett volna románul. Mindenki merjen megszólalni, hiszen érvényesülni kell, és ne mondjon le az érvényesülés lehetőségéről, kell az élethez bátorság – nyomatékosított a nyugalmazott pedagógus. Személyesen a nyelvtanulás nehézségeibe akkor ütközött, amikor gyermeke iskolás lett. 
– Óvodáig egész jól ment a tanulás, de az iskolában szembesültem azzal, mennyire nehéz is az iskolai tanulás. Később magam is írtam tankönyveket és munkafüzeteket, amelyek segítették a diákokat, persze a követelményeknek, törvényeknek meg kellett felelni, de a gyermekek élettani sajátosságait és fejlődését is igyekeztem szem előtt tartani – mondta Bartolf. Hozzátette: a munkafüzetek alkalmasak egyéni tanulásra is, ugyanis a fiatalok önmagukat tudják ellenőrizni a feladatok elvégzését követően. Szerinte a jelenlegi tanterven is kellene még egyszerűsíteni a nyelvtanulás hatékonysága érdekében. A politikumot gyakran szidják, de ebben a kérdésben támogató. A diákok egyéni motivációja is fontos, és a pedagógusok is hozzá kell tegyék a maguk részét, modern, de egyszerű leckék révén kell megtanítani a nyelvet, összegezte Bartolf Hedwig. Hozzátette: a nyelvfürdő is fontos, egy-két hétig egy adott közegben kellene éljen a fiatal, hogy szembesüljön az adott idegen nyelv fontosságával. Nem engedhetjük meg, hogy a nyelvismeret hiánya miatt kimarad­junk egy másik kultúra megismeréséből – zárta beszélgetésünket a tanfelügyelő.

Dr. Balázs Lajos néprajzkutató, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán működő Humántudományok tanszékének alapítója és csapata 2007-ben székelyföldi magyar gyermekekre vonatkozóan a románnyelv-tanulásra törvénytervezetet dolgozott ki és nyújtott be, ezt elutasították. 

– Különböző, inkább úgy mondanám, hogy gáncsoskodás következtében csak részben sikerült eredményeket elérnünk ezen a téren. Egyszerűen nem értették, vagy inkább nem akarták megérteni az itteni magyarság nyelvtanulásra vonatkozó nehézségeit. Szerintük olyan dologról beszélek, ami nem is létezik, és ellentéteket akarok szítani.

 
A nyugalmazott tanár megosztotta tapasztalatait is, illetve hasznos tippet adott a nyelvtanulásra.

 
– A következetesség mellett jól bevált módszer lehet az adott helyszínek, útvonalak kifejezéseinek, megnevezéseinek megtanulása, aminek a mindennapokban ki vagyunk téve – mondta dr. Balázs Lajos.