Mint arról beszámoltunk, az Alkotmánybíróság a múlt héten alkotmányosnak találta a kormány második megszorítócsomagját, ennek eredményeként a törvény most a Hivatalos Közlönyben is megjelent. A jogszabály közvetlenül nem az adókulcsokat emeli, hanem az ingatlanadó számításának alapjául szolgáló referenciaértékeket módosítja. Az intézkedés következményeiről ezért egy ingatlanpiaci szakértőt és egy önkormányzati tapasztalattal rendelkező politikust is megkérdeztünk.

Az elv védhető, az időzítés és módszer nem

Bónis Endre kolozsvári ingatlanszakértő, a Reform ingatlanközvetítő iroda vezetője a Hargita Népének úgy nyilatkozott: az ingatlanadó emelése mögötti elv védhető, azonban az intézkedés időzítése és módszere nem.
A szakértő kifejtette: az ingatlanadó emelése mellett szól, hogy az önkormányzatok végre valós piaci értékekhez próbálják kötni az adóztatást. 

– Elvi szinten ez érthető: aki nagyobb értékű vagyonnal rendelkezik, az arányosan nagyobb közteherviselésre képes. Emellett kiszámíthatóbb bevételt jelenthet a városoknak, ami elvileg jobb közszolgáltatásokat tenne lehetővé

– fogalmazott Bónis Endre.
Ugyanakkor úgy vélte, az adó­emelés ellen szól a jogszabály-módosítás időzítése és módszere. 

– Egy inflációval, kamatemelésekkel, megélhetési költségekkel terhelt időszakban hirtelen és jelentős adóemelést bevezetni társadalmilag érzéketlen lépés. Komoly probléma az is, hogy az adó nem jövedelem-, hanem vagyonalapú: nem veszi figyelembe, hogy az adott ingatlan tulajdonosa milyen élethelyzetben van, mennyit keres, vagy hogy az ingatlanból származik-e bevétele

– mutatott rá a szakértő.

Kérdésünkre, hogy megjelennek-e a megemelkedő helyi adók az albérleti díjakban vagy az ingatlanárakban, illetve lesz-e különbség a nagyvárosok és kisebb települések között, úgy fogalmazott: meg fog jelenni az árakban is az adóemelések hatása, de nem mindenütt egyformán. Kifejtette: a bérleti piacon a tulajdonosok nagy része tovább fogja hárítani a többletköltséget a bérlőkre. A befektetési logika ezt diktálja: ha nő a fenntartási költség, nő a bérleti díj. Kolozsváron, ahol erős az egyetemi kereslet beleértve a székelyföldi diákokat is, ez gyorsabban és fájdalommentesebben megy végbe. A piac elbírja. 
Hozzáfűzte: kisebb településeken más a helyzet. Ott a piac kevésbé rugalmas, a bérlők fizetőképessége alacsonyabb, ezért az adóemelés egy része „bent ragad” a tulajdonosnál. 
Bónis Endre szerint ugyanakkor ebben a formában nem igazságos az ingatlanadó megemelése.

– Egy régi tömbházlakás Kolozsvár belvárosában ma papíron nagy értékű vagyon, de a benne élő nyugdíjas vagy alacsony jövedelmű család ettől nem lett gazdagabb. Az adót emelő állam viszont úgy kezeli, mintha az lenne. Ez torz és szociálisan vak megközelítés. Az igazságos rendszer ott kezdődne, hogy különbséget teszünk befektetési célú és saját használatú ingatlan között, figyelembe vesszük az életkort, a jövedelmet, és fokozatos, nem sokkszerű adóemelést alkalmazunk. Amit most látunk, az inkább fiskális gyorssegély, mint átgondolt társadalompolitika. Ha nagyon leegyszerűsítem: a város értékesebb lett, de nem minden lakója lett tehetősebb. Ezt az adórendszert módosítóknak illene tudniuk

– nyilatkozta a Hargita Népének Bónis Endre.

Ennyit fogunk fizetni

A törvényben szereplő szorzók alapján kiszámoltuk, hogy az új szabályok szerint mennyivel nőhet az ingatlanadó. 
Egy jelenleg évi 100 lejes lakásadó 2026-tól jellemzően 180–230 lej közé emelkedhet, régi, nagy tömbházakban akár 300 lejre is. A most 200 lejt fizető tulajdonosoknál az éves teher 360–460 lejre nőhet, a nagyon régi lakások esetében pedig elérheti a 600 lejt is. A cégek tulajdonában lévő lakóingatlanoknál az adó akár ötszörösére nőhet, míg a mezőgazdasági épületeknél legalább kétszeres, de akár két és félszeres emelés várható. 

Költségvetési kényszerpályán a kormány

Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke a jogszabály módosításával kapcsolatban a Hargita Népének úgy nyilatkozott: a kormánynak nem volt érdemi választási lehetősége. Kifejtette: a jelenlegi súlyos költségvetési válság azt eredményezi, hogy bárkinek is kell kormányoznia az országot, két lehetősége van: vagy radikális közigazgatási reformot vezet be, és felszámolja, azaz összevonja a kisebb önkormányzatokat, vagy növeli az önkormányzatok helyi bevételeit, és ezzel pénzügyi önállóságukat. 
Emlékeztetett: jelenleg a romániai önkormányzatok kevesebb mint egyharmada képes önmagát fenntartani a beszedett helyi adókból. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben a bajba jutott központi költségvetésből kellett évente biztosítani a hiányzó összegeket.
Emlékeztetett arra is, hogy Romániában az ingatlanadókat eddig tíz évvel ezelőtti (2015–2016-os) négyzetméterenként meghatározott referenciaárak alapján számolták ki, ami uniós összevetésben az egyik legalacsonyabb szintet eredményezte. A törvény ezt a referenciaárat az elmúlt tíz év inflációját figyelembe véve aktualizálja, és egyúttal megszünteti a régi, illetve a négy emeletnél magasabb épületekre vonatkozó adókedvezményeket.

– Ennek eredményeként a nagyobb és értékesebb ingatlanok adója nagyobb mértékben nő, mint a kisebbeké, ami – ha az emelés elkerülhetetlen – méltányosabb megoldást jelent, mint egy mindenkit azonos arányban sújtó adóemelés

– mutatott rá Horváth Anna.
Hozzáfűzte: minden kormány igyekszik elkerülni az ilyen intézkedéseket, hiszen politikai szempontból bárkinek jobbat tesz az osztogató, építő kormányzás.

– Méltánytalan, hogy az előző kormány rossz döntései miatt most mindenkinek, keserűbb az év vége, mint tavaly ilyenkor, és a jövő év sem lesz könnyű. De most az a feladatunk, hogy megóvjuk az országot az államcsődtől, és ennek az árát ne csak az emberek fizessék meg – még nagyobb adó- vagy áfaemeléssel –, ne csak a vállalkozásokat nyomorítsuk meg, hanem legyenek olyan intézkedések is, amelyek fogyókúrára fogják az államot, eltörlik a kiváltságokat és visszaéléseket, és az országot a legrövidebb idő alatt visszaállítják a gazdasági fejlődés pályájára

– nyilatkozta lapunknak Horváth Anna.