Két dátum: 1993. május 28-a és 1994. szep­tember 15-e jó mélyen vésődött be Gyimesfelsőlok jelenkori történelmébe. Az első az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium alapkőletételének időpontja, a második a gyimesi középiskolai keresztény oktatás kezdete. Igaz, a patakok országában ennél régebbi a katolikus oktatás-nevelés: még a kommunista diktatúrában is gyermekek sokasága vett részt Berszán Lajos atya hittanóráin – az sem számított, hogy a hosszú patakokon kilométereket kellett gyalogolniuk a hittanteremig. 

Az iskola jött a diákokhoz

A rendszerváltás után Ber­szán atya, látva a gyimesi élet nehézségeit és a diákok csekély továbbtanulási lehetőségeit, arra a következtetésre jutott, hogy helyben kell iskolát alapítani. Tervét anyagilag is kiemelten támogatta a Debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, de számos hazai, illetve magyarországi jó szándékú adakozó szervezet és magánszemély is.
– Hirtelen annyi becsületes, jóakaratú ember vett körül jó szándékával, hogy isteni segítségnek könyveltem el. Közöltem az első iskolaigazgatónkkal, Bálint Gergellyel, hogy szeretnénk katolikus iskolát létesíteni, és amikor megkérdeztem, segítene-e – mert ő akkor az általános iskola igazgatójaként belelátott az adminisztrációba –, egyetlen szóra, tétovázás nélkül segített. Először ilyenformán toboroztunk tanerőt is. Az első évfolyamot 30-as létszámmal indítottuk, akkor a völgyekben tanító igazgatókat, pedagógusokat kértem, hogy a szakjuknak megfelelően vállaljanak oktatást nálam is. A már meglévő óráik mellé mindegyik pluszban vállalta az új iskolában is az órákat. Lelkesedéssel és hozzáértéssel segítették az iskola létrehívását – részletezte Berszán atya, akihez azért kopogtunk be, hogy felidézzük a gimnázium kezdeti pillanatait, jelenéről és jövőjéről kérdezzük.

Névadás sugallatra

– A nevet nem mi választottuk, Szent Erzsébet jelentkezett pártfogónak – tette hozzá az atya: az alapkő ünnepélyes letételére készültek, amikor Bálint Lajos, a Gyulafehérvári Főegyházmegye első érseke megkérdezte, kiről nevezik el. – A lótás-futásban megfeledkeztem erről. Az érsek úrnak mondtam, nagyon szégyellem, de elfelejtettem. Azt mondta: ne pánikolj, van egy prédikációm Szent Erzsébetről, a misén azt mondanám el. Erre nagy boldogan jeleztem, akkor legyen az iskola védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet – elevenítette fel emlékeit az iskolaalapító. Egyébként egy későbbi alkalommal felkereste Árpád-házi Szent Erzsébet szülővárosának, Sá­rospatak­nak a plébánosa, akinek közbenjárására Bécsből latin nyelvű bizonyítvány kíséretében Szent Erzsébet-csontereklyét hoztak a gimnázium kápolnájába.

Helytálló büszkeségek

Ahogy az 1994-ben született gyermek napjainkra érett nővé, illetve férfivá lett, úgy fejlődött az iskola is. Jelenleg általános és középiskolai oktatásban 340 diák vesz részt. Fiatal, szakképzett tanerő gondoskodik oktatásukról, nevelésükről, és látszik is az eredmény: sok diák ér el különböző versenyeken jó eredményeket. Az iskolának korszerű bentlakása és sportcsarnoka is van. 
Egyébként az elmúlt 30 évben 1166 diák végzett a gimnáziumban, s közülük sokan egyetemi diplomát is szereztek. Mások mellett hét orvos, három pap, színész és számos egészségügyi alkalmazott is ebben az iskolában érettségizett. 

Megpróbálni a lehetetlent

Berszán atyát arról kérdeztük, három évtized távlatából mi jelent számára elégtételt az iskolaalapításért. Azt mondta, legfőképpen annak örül, hogy az iskola egykori diákjai megállták a helyüket az életben, de mindig jóleső érzés számára az is, hogy születésnapján kedves üzeneteket kap tőlük, illetve hogy amikor valamelyiküknek éppen útja van a Gyimesek felé, akkor felkeresi őt. 
– Szent Erzsébetről fennmaradt a legenda, miszerint kenyeret vitt a szegényeknek, de amikor édesapja, II. András magyar király megkérdezte, mit visz a kötényében, ijedtében azt válaszolta, rózsákat. Amikor meg kellett mutatnia, a kötényben valóban rózsák voltak. A Jóisten megsegítette, hogy ne tűnjön hazugnak. Szent Erzsébet napjainkban talán a gyermekeknek azt üzenné, hogy bízzanak Istenben, akarják a szépet és a jót, ahogy ő akart jót cselekedni. Meggyőződésem, hogy a jó szándékú tervet – ami a közösségnek használ, lelkileg építi, gazdagítja – a Jóisten felkarolja, és ahhoz a segítséget is megadja. Amikor az iskola létesítésén gondolkodtunk, sem területünk, sem épületünk nem volt, de szépet akartunk, és a Jóisten megáldotta. Minden helyzetben a lehetetlent is meg kell próbálni – fogalmazta meg Berszán atya, miközben végigkalauzolt a rendezett és tiszta iskolában. A folyosókon mindenütt felhangzott a „pap bácsinak” címzett vidám hangú köszöntés: Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Három évtizedes kötelékek

Ottjártunkkor éppen órára sietett, de szívesen válaszolt kérdéseinkre Bálint Gergely matematikatanár, az iskola alapító-igazgatója.  
– Ötvenkét éve tanítok. Az általános iskolában voltam igazgató, onnan jöttem át harminc évvel ezelőtt. Az elején sok nehézséggel szembesültünk, nem voltak rendes osztálytermeink, bentlakásszobáink, tanerő sem nagyon, aztán lassan minden kialakult. Jelenleg 20 fős tanerőnk van, a pedagógusok mindegyike szakképzett, és legtöbbjük egyes fokozattal rendelkezik – mondta. 
A folyosón összetalálkoztunk Bodor Etelka nevelőnővel is, aki az első évfolyamon érettségizett az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban. 
– Élmény és nagy lehetőség volt számomra ez az iskola, mert ha nem lett volna, nem tudtam volna továbbtanulni, és több társam is volt ilyen helyzetben. Harmincan voltunk az első évfolyamon, Csíkszeredában felvételiztünk, elég nehézkes volt, de sikerült, és bejutottunk, hál’ istennek, le is érettségiztünk mindannyian. Azóta is többen itt dolgozunk, én immár több mint 25 éve vagyok az iskola alkalmazottja. Azóta a lányom is itt végzett, ő jelenleg hatodéves egyetemista orvosin – mondta csillogó szemmel a nevelőnő.
Ambrus István történelemtanár érdeklődésünkre elmondta, számára nagyszerű lehetőség, hogy szülőfalujában taníthat, ahol a falu lakói még ismerik egymást és ahol még él a közösség.
– Hozzánk mindig lassabban ér el a modernizáció, de nálunk is van Facebook, TikTok, s minden ilyesmi, ellenben – tekintve, hogy a városhoz képest mégiscsak kisebb közösségről beszélünk – az a tapasztalat, hogy itt még bensőséges a hangulat. Ha bejön az iskolába egy idegen, akkor nem lepődik meg azon, ha köszönnek neki. Tehát azért itt még egy-két jó dolog megmaradt a régi falusi szokásvilágból, és én ezt jónak tartom – részletezte. 

Templomot s az iskolát

Amíg a folyosón a tanárral beszélgettünk, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik lány Reményik Sándor versének idézett sorait szavalja: „A koldusnak, a párjának / A jöttmentnek is van joga / Istenéhez apái módján és nyelvén fohászkodnia. / Csak nektek ajánlották az út szélét s az égbolt sátorát? / Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát.” 
Mint kiderült, Jánó Janka hatodik osztályos tanuló gyakorolt az iskola fennállásának 30. évfordulójára szervezett ünnepségre. 
– Azért szeretek ebbe az iskolába járni, mert nagyon jó a közösség – mondta kérdésünkre a lány. 
Diáktársa, Bálint Benedek is azt emelte ki, hogy családias a hangulat az iskolában.
– Az nagyon jó, hogy itt vannak a barátaim. Szeretem a magyar nyelv- és irodalomórákat, mert szeretek fogalmazást írni, és kedvelem a történelmet is, mert az érdekes – osztotta meg velünk a hatodik osztályos tanuló. 
Antal Tibor zenetanár 25 éve tanít az iskolában. Azt mondja, szinte nem is munkába jár, hanem egy nagy családba. A diákok szívesen énekelnek, és tudnak is, s mindemellett az a tapasztalata, még vannak olyan szülők, nagyszülők, akik otthon is igyekeznek továbbadni a gyimesi népdalkincset. És hogy valóban tudnak énekelni, azt lapunknak is bizonyították: rögtönzött bemutatóként büszkén énekelték a Vigadj, boldog Pannónia kezdetű éneket, Szent Erzsébet himnuszát.