A csángórózsa színes, díszes virágmotívum, amely többnyire a gyimesi népviselet egyik darabján, a csángós bundán látható. Róla kapta nevét az iskolásoknak szóló kézműves program, amely Gyimesközéplokon működik, és amelynek ötletgazdája Mihók Edit, a középloki könyvtáros.

Nem őrzik, hanem éltetik

A Csángórózsa kézműves gyer­mekfoglalkozás a gyimesi nép­mű­vészet továbbörökíté­sé­re jött létre: nem őrzik a ha­gyo­mányokat, hanem éltetik, mond­ja Mihók Edit, a program­felelős, aki már évekkel ezelőtt tenni akart azért, hogy a kézimunka, a hagyományos gyimesi öltési technikák, a csipkehorgolás, a csángós bunda hímzésének a tudása és a használt minták ismerete – röviden az a népviselet-készítő tudás, amely régen generációról generációra öröklődött, de ma már kiveszni látszik – ne tűnjön el. Ötletével felkereste a gyimesközéploki községházát, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetőségét is, amelyek támogatták kezdeményezését; így helyi hímző-, szövő- és varróasszonyokat kért fel, hogy adják át örökölt tudásukat a gyermekeknek.
– Nagy reményekkel fogtam neki, de gondoltam a buktatókra is. Időközben viszont megtanultam, hogy a szép dolgokért áldozatot kell hozni – mondja a községi könyvtáros, aki nemcsak ötletgazdája a Csángórózsa programnak, hanem továbbra is főszervezője annak.
Miután támogatókat talált, és felkereste a kézműves asszonyokat, illetve beszélt a helyi iskolák vezetőivel és tanulókat toborzott, 2021-ben elkezdődött a Csángórózsa kézműves gyermekfoglalkozás. A gyimesközéploki Majláth Gusztáv Károly és a hidegségi általános iskolák jó néhány tanulója vesz részt a foglalkozásokon, jelenleg harmincnál is többen tanulnak kézimunkázni. S bár általános iskolás gyermekeknek szól a program, Mihók Edit szerint vannak olyan középiskolások is, akik vissza-visszajárnak, annak ellenére, hogy már nem a községben folytatják tanulmányaikat. A tanulóknak ez ingyenes lehetőség, és aszerint, hogy melyik iskolába járnak, két csoportra vannak osztva. A csoportok havonta kétszer gyűlnek össze két-két órára, többnyire a tanórák után egy osztályteremben, de ha jó idő van, akkor a tájházban találkoznak. Az egyik foglalkozásra mi is ellátogattunk.

Öltések között 

A Majláth Gusztáv Károly Általános Iskola egyik tantermében vagyunk, ahol az iskolások bunda- és vászonhímzést tanulnak, különböző öltéstechnikákkal: a keresztszemes és – a gyimesi, helyi sajátosságnak is tekinthető – fonáján varrottas öltéseket gyakorolják. Előbb vásznon dolgoznak, csak később fognak hozzá a csángós bunda hímzéséhez, mert a bundás bőrt nehezebb kihímezni, és tévedni sem szabad, hiszen a bőrön minden tűszúrásnak nyoma marad, közli Antal Edit varrónő, az egyik oktató. Idén több mint harminc darab bőrt kaptak a kulturális központtól, amelyből a tanulók díszesen hímzett csángós bundát tudnak készíteni, teszi hozzá Mihók Edit. Ezenkívül a Hargita Megyei Kulturális Központ biztosítja a szükséges eszközöket is: vásznat, cérnákat, különböző tűket. Mindent takarékosan használnak, és párnákat, szatyrokat készítenek a maradék anyagokból.

Fiúk és lányok egyedül vagy három-négy fős csoportokban dolgoznak, mindannyian készítenek valamit. A fiúk egy része az öltéseket gyakorolja, egy másik csoport harsogtató ostort készít, a lányok hímeznek és csipkét horgolnak. Antal Edit varrónő mellett Tankó Róza és Bukuri Julianna, két helybéli, nyugdíjas asszony tanítják a gyermekeket. Tankó Róza szívesen adja tovább tudását: 
– Ha csak megtartjuk magunknak, abból nem lesz hagyomány – mondja hímzés közben, mikor arról kérdezem, miért vállalta el a tanítást.
Bukuri Julianna is hasonlóan vélekedik, csipkehorgolás közben hozzáteszi: örül, hogy sok tehetséges gyermek jár a kézműves gyermekfoglalkozásra. 
A tanulók eredményei magukért beszélnek: Nyika Bettina hetedikes osztályos, és már a harmadik csángós bundáját hímezi.
– Már készítettem egyet magamnak, egyet az egyik testvéremnek, és most készítem a harmadikat a másik tesómnak. Ezeket többnyire mi használjuk, akkor vesszük fel, ha valamilyen ünnepre megyünk, de van, hogy kölcsönadjuk valakinek, ha kérik – mondja Bettina, akinek feltett szándéka, hogy felnőttként a hímzés, varrás legyen a foglalkozása.
Mintegy kétezer lejbe kerül egy csángós bunda, válaszolja a lány, amikor a népviseletük e díszes darabjának az értékéről érdeklődöm. Reneszánszát éli a népviselet, vallják a helyiek, hisz egyre többen öltik magukra keresztelőn, elsőáldozáson, iskolai ballagásokon, esküvőn és más ünnepeken.
Jánó Johanna is hetedik osztályos, most épp negyedik csángós bundáját hímezi. Mint mondja, szeret mindent, ami népi hagyományos világukhoz kötődik, és bár azelőtt a tűbe is ritkán fokozott be, most rutinosan hímzi a csángós bundát. Berszánzsinór, sulyokvirág, keresztszemes öltések és különböző geometrikus minták díszítik azt a darabot, amelyen épp dolgozik, magyarázza. Speciális tűt használ, amelynek nemcsak a hegye éles, hanem a széle is meg van fenve: ha nem látnám, akkor lehet, hogy nem is hinném, milyen könnyedén szúrja át vele a bundás bőrt.

Kártyajátékot is ihletett a tanfolyam

A Csángórózsa kártyajáték – amelyről lapunkban korábban már írtunk – részben ebből a hagyományokat éltető és értéket mentő szellemiségből jött létre. Nem véletlenül használták ugyanezt a nevet, mondja Ambrus Róbert, az önkormányzat munkatársa és a játék ötletgazdája, hiszen a társasjáték és a tanfolyam is a gyimesi csángó népi kultúrára, illetve annak értékeire hívja fel a figyelmet. A kártyajáték bemutatása óta oly népszerűnek bizonyult, hogy készítői a jövőben azon fognak dolgozni, hogy tökéletesítsék és megtalálják a módját, hogyan tudnák piacra dobni. A Csángórózsa – legyen az a díszes népi motívum, a kézműves tanfolyam vagy a kártyajáték – méltán lehet büszkesége a Gyimes-völgye kicsi, de különleges értékekkel bíró népcsoportjának, véli Mihók Edit.