A Hargita Megyei Állat­e­gész­ség­ügyi és Élel­mi­szer­biz­tonsági Igaz­gatóság adatai alapján a megye birkaállománya nagyjából 220 ezer példányra tehető: ezeket, mielőtt kihajtanák a legelőre, megnyírják. A nyersgyapjúval viszont nem tudnak mit kezdeni a gazdák, és nemcsak a háztáji gazdaságban néhány juhot nevelők, hanem a nagyállattartók sem. Jelenleg senki sem tud megoldást a helyzetre, csak távlati tervek vannak.

Nyersanyagprobléma: az a gond, hogy van

Egy-két évtized leforgása alatt a megyei juhtartó ágazat egyik nagy problémájává a lenyírt gyapjú kezelése lépett elő. A gazdák már nem igazán remélik, hogy értékesíteni tudnák, örülnének, ha legalább elszállíttathatnák.
Pál Jakab juhtartó gazda szerint a tavalyi gyapjú egy részét elvitték Csík­karc­fal­vá­ra, az ottani feldolgozó műhelybe, de nem kellett az egész, így a tavalyiból is maradt, illetve Szent György napja környékén elkezdik a birkanyírást, és az idei juhgyapjúval sem tudja, mihez kezd. 

– Ingyen se kell senkinek. Helyszűkében vagyok, és a gyapjú egyre csak gyűl. Korábban jött egy cég és elvitte a nagyobb mennyiségben összegyűlt gyapjút, némi csekély pénzt is adtak érte, de mostanra már ez sem működik, nem tudjuk, mi történt a céggel

– mondta az állattenyésztő.
Pál Tamás, az Eco-Csík tér­sé­gi hulladékgazdálkodási vállalat igazgatója hangsúlyozta, a gyapjút nem szállítják el, mivel az veszélyes hulladéknak minősül, és annak szállítására nekik nincs engedélyük, illetve a lakosság figyelmét is felhívják, hogy nem szabad a háztartási hulladék közé dobni a gyapjút. 

– Falun időnként tapasztaltuk, hogy a háztartási szemét közé bedobták a gyapjút, de ez szigorúan tilos. Nem tervezzük, hogy veszélyes hulladék elszállítása terén bővítenénk a szolgáltatásunkat

– szögezte le. 

Becze István, a Székely Gaz­da­szer­ve­ze­tek Egyesületének vezetője napirenden van az ágazatot érintő problémával, de ő is azt mondja, hosszú és lassú folyamat, amire megoldást találnak a gyapjúkérdésre. Becze a megoldást egy helyi feldolgozó­ü­zem­ben látja, ami révén feldolgozott formában, szigetelőanyagként tudnák majd értékesíteni a gyapjút. 

– A gyapjú feldolgozása terén nagy hagyományokkal rendelkező országokkal nehéz felvenni a versenyt, mivel tech­ni­ka és minőség tekintetében Szé­kely­föld nagy hátrányból indul. Idő kell hozzá és türelem, hogy ezt a hátrányt ledolgozzuk, de mindezek tudatában is állítom, hogy egy saját feldolgozó beindítása jelentheti a nyersgyapjúra vonatkozó egyetlen hosszú távú jó megoldást

– jelentette ki.
Mózes Annamária, a csík­karcfalvi Mózes Manufak­tú­ra gyapjúfeldolgozó vezetője meg­jegyezte: senkitől nem vá­sárolnak gyapjút, de aki szeret­né, annak a megmunkálási díj el­le­nében elkészítik fonalként vagy szigetelőanyagként. 

– Az utóbbi tíz évben kilencven százalékban csökkent a gyapjúfeldolgozás, a lakosság körében már kevésbé népszerű a gyapjúból készült termékek használata. A gyapjúfonál értéke a feldolgozást követően 75 lej, míg szigetelőanyagént hasznosítva 50 lej négyzetmétere, egy négyzetméterhez pedig egy kilogramm nyersanyagra van szükség

– közölte érdeklődésünkre.

Nincs ára, pénzbe kerül a megsemmisítése

A problémára több éve keresi a megoldást a gyergyóalfalvi önkormányzat is: ott idéntől veszélyes hulladékokat megsemmisítő cég fogja elszállítani a gazdáktól a gyapjút.

– Tanácshatározatban rög­zítettük egy új illeték beveze­tését a településen, mivel évek óta gondot okoz az összegyűlt gyap­jú tárolása, törvényi szabá­lyok szerint való megsemmisítése. Egy Maros megyei hulla­dék­meg­sem­mi­sí­tő cég­gel léptünk kapcsolatba, amely állategészségügyi hulladékként kezeli a gyapjút, és el fogja szállítani. A gazdákat értesíteni fogjuk arról, melyik időszakban lesz lehetőségük rá, hogy az önkormányzattól vásárolt zsákokban tárolva kitegyék a gyapjút a kapu elé, ahonnan az illetékesek elszállítják, hogy végül megsemmisítsék

– tájékoztatott az önkormányzat döntéséről Bege László Balázs alpolgármester. Hozzátette: a piros színű zsákok darabonként 15 lejért vásárolhatók meg az önkormányzatnál. 
Bár a gyapjú elszállítása a község költségvetését is terheli – a megvásárolt zsákok ára nem fedezi majd az elszállítási költségeket –, úgy gondolják, fontos volt megoldást találni, visszaszorítva ezáltal az illegális szemetelést is. 

Lenne mire használni

A báránygyapjú, amit ma veszélyes hulladéknak minősítenek, valójában egy sokoldalúan felhasználható nyersanyag, amelyből nemcsak használati tárgyak, ruhadarabok készülhetnének, de épületek szigetelésére is megfelel, sőt a veteményeskertben komposztként vagy ágyást takaró mulcsként is felhasználható.
A gyapjú mosása és fésülése faluhelyen egykor igazi közösségi tevékenység volt: a Gyer­gyó­re­me­té­hez tartozó Eszenyő-patak mentén több ványoló is működött, ahol tisztára mosták a lenyírt gyapjút, majd különböző módon feldol­goz­ták azt. Pár évvel ezelőtt még három gyapjúmosó működött itt, ma már csak egy van használatban: ez is jelzi, hogy egyre kevesebben foglalkoznak a gyapjú megmunkálásával.
A gyergyószárhegyi Gál Kinga nemezeléssel foglalkozó kézművesként a felhasznált nyersanyag egy részét ide, az Eszenyő patakában lévő mosóhoz hozza.

– Évente körülbelül 200 kiló gyapjút dolgozok fel, ennek csak húsz százalékát teszi ki a helyi alapanyag: ismerősök szokták ideadni a lenyírt báránygyapjút, amelyet tisztítani és fésülni kell. Ez hosszú és időigényes feladat, egyedül nem is lehet végezni, ilyenkor mindig többen megyünk, akár turistákat is viszünk, akik szeretnének bepillantani ebbe a letűnt világba. Az általam feldolgozott gyapjú többi részét egy Nagyvárad melletti vállalkozástól rendelem, ahol egy család nemezgyapjút készít, ezt vásárolom meg

– közölte érdeklődésünkre Gál Kinga. Elmondása szerint az általa készített tárgyak – nemezpapucsok, táskák, könyvborítók – iránt van kereslet, mert vannak még, akik értékelik a jó minőségű természetes alapanyagot és a kézzel készített darabokat.

Boncina-Székely Szidónia, Vlaicu Lajos