Nemcsak gazdaságosabbá, hanem kiszámíthatóbbá is teszi a tenyésztést a mesterséges termékenyítés megfelelő alkalmazás mellett – hangsúlyozta érdeklődésünkre dr. Gyökér Erzsébet. A magyarországi kutató állatorvos 1983 óta foglalkozik a kiskérődzők szaporodásbiológiájával, és nemcsak a mesterséges termékenyítés területén szerzett tapasztalatokat, hanem pályája során embrióátültetéssel is foglalkozott, illetve kutatócsoportjával Közép-Európában az elsők között hoztak létre monozigótikus – egypetéjű – ikreket juhoknál.

A mesterséges termékenyítés lényege, hogy egy-egy kiemelkedő genetikai értékű apaállat tulajdonságait jóval szélesebb körben lehet érvényesíteni, mint természetes fedeztetéssel – foglalta össze kérdésünkre a szakértő.

– Egy jó tulajdonságokkal bíró apaállatot ezzel a módszerrel sokkal jobban tudunk hasznosítani, és nem használódik el olyan gyorsan. A spermagyűjtéssel tehát nemcsak kíméljük az állatot, hanem egyetlen mintából több napon keresztül is dolgozhatunk, így egy kos vagy bakkecske akár egy teljes állomány genetikai előrehaladásában szerepet kaphat. A mesterséges termékenyítés ráadásul nem csupán a nagyüzemek eszköze: már egy 50–100 anyás állomány esetében is indokolt lehet az alkalmazása, hiszen így a gazdának nem kell több értékes apaállatot fenntartania. Egyetlen kiváló genetikai adottságú kos spermája akár egy teljes ciklusra elegendő lehet, ami jelentős költségmegtakarítást eredményez

– mutatott rá dr. Gyökér Erzsébet.

Takarmányban az egészség

A kutató azonban felhívta a figyelmet, hogy a siker nem kizárólag a technológián múlik. Legalább ilyen fontos az állatok megfelelő előkészítése.

„Kettőn áll a vásár” – mondta, arra utalva, hogy a jó minőségű sperma önmagában nem elegendő, az apaállat egészségi állapota mellett az anyaállatok kondíciója és azok takarmányozása is döntő szerepet játszik a vemhesülés sikerében. A termékenyítés előtti időszakban különösen fontos a megfelelő vitamin- és ásványianyag-ellátás, valamint a parazitamentesítés. A gyakorlatban jól bevált módszer az úgynevezett flushing, vagyis a termékenyítés előtti intenzívebb takarmányozás. Ez azt jelenti, hogy a megelőző hetekben jobb minőségű takarmányt, több vitamint és ásványi anyagot kapnak az állatok, ami jelentősen növeli a fogamzás esélyét. Legelőn tartott állomány esetében érdemes a termékenyítés előtt körülbelül egy hónappal istállózni az anyaállatokat, és tudatosan felkészíteni őket a szaporítási időszakra.

Világos célok kellenek

A tenyésztési célok meghatározása a gazda számára szintén kulcskérdés. A gazdának tudnia kell, mit szeretne elérni, és ehhez kell igazítania a fajtaválasztást is. Ha a cél elsősorban a bárányhús értékesítése, akkor célszerű olyan fajtákat választani, amelyek jó húsformákkal rendelkeznek, ugyanakkor megfelelő tejtermeléssel is bírnak, hiszen ez a bárányok fejlődését is segíti. A kettős hasznosítású fajták ezért egyre nagyobb teret nyernek. Jó példa erre a francia lacaune fajta, amely kiváló keresztezési alapnak bizonyult. A szakember szerint utódai gyorsan fejlődnek, és jól alkalmazkodnak a ridegtartáshoz, valamint az istállózást is jól viselik, ezért a tenyésztők számára megbízható választást jelenthetnek.

A helyi fajták szerepe ugyanakkor továbbra is meghatározó. A gyimesi racka vagy a vöröspofájú berke nemcsak hagyományt képvisel, hanem kiváló az alkalmazkodóképessége is. Nem lecserélni kell a helyi fajtákat, hanem javítani őket. A tudatos keresztezés lehetőséget ad arra, hogy megőrizzék ellenálló képességüket, miközben javul a termelési teljesítményük – tanácsolja Gyökér Erzsébet, rávilágítva, hogy a modern juhászat fejlődését ugyanakkor nemcsak a genetika, hanem a piaci környezet is alakítja. A gyapjú iránti kereslet világszerte visszaesett, ami új fajták elterjedését hozta magával. A vedlőgyapjas, rövid szőrű fajták – mint például a dorper – elsősorban húsirányú hasznosításra alkalmasak, ugyanakkor alkalmazásuk sok helyen még kísérleti fázisban van.

Mínusz 196 Celsius-fok és a magyar szál

A jövő egyik legizgalmasabb iránya a mélyhűtött sperma alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy „a tenyésztés függetlenedjen az időtől és a tértől”. Az eljárás során a spermamintákat mínusz 196 Celsius-fokon, folyékony nitrogénben tárolják, így akár évtizedekig is megőrizhetők. Ha egy kiemelkedő apaállattól időben mintát vesznek, annak genetikai értéke még az állat elhullása után is hasznosítható. A szarvasmarha-ágazatban ez a módszer már bevett gyakorlat, a juhok és kecskék esetében azonban még további kutatások szükségesek. Ausztráliában és Új-Zélandon már jelentős eredményeket értek el, de a széles körű gyakorlati alkalmazás még várat magára. Ugyanakkor a módszer működőképességét már bizonyították: előfordult, hogy évtizedekkel korábban lefagyasztott mintából született egészséges bárány.

Az ilyen irányú kutatás történetéhez magyar szál is kapcsolódik. Dr. Salamon István, avagy Steven Salamon, aki 1918-ban született Marosvásárhelyen, a második világháború végén szovjet hadifogságba került, majd onnan szabadulva, az 1956-os forradalom után emigrált Ausztráliába, ahol a Sydney-i Egyetem állattenyésztési osztályán kapott munkát, és mint szaporodásbiológus vált nemzetközileg is elismert kutatóvá, elkötelezett híve volt a mesterséges termékenyítésnek, kidolgozva a mélyhűtött kossperma technológiájának alapjait. Munkássága ma is meghatározó. Érdekesség, hogy 2017-ben bekövetkezett halálakor kollégái a temetésén találták ki, hogy kiolvasztják a magyar kutató által 1968-ban, egyfajta időkapszula-projektként lefagyasztott spermamintákat. A Sydney-i Egyetem kutatói így kiolvasztották az 1959-ben született, Sir Freddie névre hallgató kos és három fajtársa 1968-ban lefagyasztott spermáját, aztán nekiálltak 56 nőstény merinó juh mesterséges megtermékenyítésének, és közülük 34 meg is termékenyült. A -196 Celsius-fokon tárolt spermák fél évszázad elteltével is életképesek maradtak.

Csodák csodájára született belőlük egészséges bárány, ami bizonyítja a módszer időtállóságát, mondta Gyökér Erzsébet.