Szentegyháza központi részéhez közel, az újonnan épülő sportkomplexum szomszédságá­ban, a József Attila utca közepén áll egy rossz hírű tömbház: a szomszédság sze­rint lakói fittyet hánynak az együttélés szabályaira, például rendszeresen szemetelnek a környéken. A vízszolgáltatóval is összerúgták a port: nem fizették a számlákat, s végül nagy összegű tartozást halmoztak fel.

A senkié, ami az övék

A tömbház valamikor a helyi vasüzem tulajdonában volt: az állami vállalatnál hajdanán dolgozó közel 2500 alkalmazottnak ilyen és ehhez hasonló tömbházakban biztosítottak lakhatást. A szóban forgó ingatlanban közel 90 lakrész található, kis alapterületű, ún. alacsony komfortú lakások, amelyekben nincs se konyha, se fürdőszoba. Ezekből a helyiségekből minden emeleten egy van, és közösen használják a lakók. A vasgyár hanyatlása idején a tömbházban lakók egyenként megvásárolták a lakásokat a gyártól, így annak megszűnése után is a tömbházban maradtak. De nemcsak az ingatlanban nincs rend. 
Lőrincz Csaba polgármester, akinél a helyzetről érdeklődtünk, azt mondja: mivel a tulajdonjogok nem voltak tisztázva, a tömbház hivatalosan ma is a már nem létező vasgyár tulajdonát képezi, így az ott lakók nem tudtak tiszta telekkönyveket felmutatni, emiatt aztán hivatalos adásvételekre sem volt lehetőségük. Ennek az lett a következménye, hogy zsebszerződésekkel, nem hivatalos úton cseréltek gazdát a lakások. Mára már teljesen kicserélődtek a korábbi lakók, a vasgyár egykori alkalmazottai korábban sorra eladták a lakásokat, s most romák élnek a tömbházban. Mivel ezek nem szociális lakások, s nem teljesen hivatalos módon ugyan, de magántulajdonban vannak, a polgármesteri hivatal nem illetékes a tömbház javításában. olott ráférne: az ingatlan kívülről is málladozó, leromlott állapotban van, a közös terek, fürdőszobák és illemhelyiségek szinte használhatatlanok, és a lakások is felújításra szorulnának: néhol hiányoznak az ablakkeretek, omladoznak a teraszok, úgy tűnik, a lakók sajnálják tőle az időt, pénzük meg nincs a tömbház rendbetételére. 

Emeletes tartozások

Míg a lemállott vakolat lehet, hogy csak esztétikai probléma, ennél súlyosabb gonddal is szembe kell nézzenek a  tömbházlakók. Lányi Kinga, a településen víz- és szennyvízszolgáltatást biztosító Harvíz Rt. sajtószóvivője kérdésünkre lapunkkal azt közölte, hogy a tömbházat fenyegeti a vízszolgáltatás leállításának veszélye. A szolgáltató nem vádolható hirtelen felindulással: a lakók már évek óta nem fizetnek a szolgáltatásért, a fizetési felszólításokat figyelmen kívül hagyták, s bár a szolgáltató végigvitte a hivatalos folyamatot, ami a tartozások behajtását szolgálja, a vízszámla beszedésének ügye zátonyra futott. A tartozások folyamatosan kamatoznak, jelenleg már a szolgáltatás megszüntetése lenne a következő lépés, ám a szóvivő közölte, ezt a szolgáltató sem akarja. Mivel tudják, hogy hátrányos helyzetű közösségről van szó, igyekeznek együttműködni a helyi önkormányzattal, az a céljuk, hogy közösen találjanak megoldást, amely figyelembe veszi a lakók helyzetét, ugyanakkor biztosítja a szolgáltatás fenntarthatóságát is, fogalmazott Lányi Kinga. Lőrincz Csaba, Szentegyháza polgármestere is megerősítette, hogy igyekeznek a Harvízzel közösen megoldást találni a problémára, ám a gond az, hogy ezeket a tartozásokat több éve görgetik maguk előtt a lakástulajdonosok, olyan eset is volt, amikor úgy cserélt gazdát egy lakás, hogy az előző tulajdonos nem szólt az újnak arról, hogy sok ezer lej összegű tartozás terheli a lakást a tulajdonosi társulás felé. 

Arkhimédészi csavar

A lakószövetségnek lenne jó módszerre nagyobb összegű tartozások esetén, hogy törvényszéki úton, akár kilakoltatással és az ingatlan árverés útján való értékesítésével hajtsa fel a kintlévőséget – ám ebben az esetben ez is csütörtököt mond, mivel nem tiszták a tulajdonjogok. A polgármester szerint a közel kilencven lakrészből nagyjából tizenöt esetében rendezett a tulajdonjog, ezek a családok a közüzemi számlákat is rendszeresen fizetik, ezért sem tartják fair megoldásnak, hogy megszüntessék a vízszolgáltatást a teljes tömbházban. Próbálkoztak szankciókkal, többek között csökkentették a víznyomást, ám ennek következtében a harmadik emelet lakóihoz már egyáltalán nem jutott el a víz, vagyis ebben az esetben is előfordult, hogy azok nem részesedtek a szolgáltatásból, akik rendesen fizetnek. Megpróbálták elérni azt is, hogy legalább az aktuális számlákat fizessék ki a fogyasztók, hogy ha már csökkenteni nem is tudják a tartozást, legalább ne növekedjen, ám erre sem mutatkozott hajlandóság. A főcsap elzárása azért sem jó megoldás, mert ezzel közegészségügyi kockázatot vállalna az önkormányzat, ami a környéken lakók életkörülményeit is befolyásolná, fogalmazott Lőrincz Csaba. Hozzátette, ez egy rendkívül bonyolult probléma, aminek az lenne a megoldása, ha törvényes úton ki tudnák lakoltatni azokat, akik nem fizetnek, ám mivel erre nincs lehetőség, a szolgáltatóval együttműködve igyekeznek új, alternatív megoldást találni. 

Nehéz az együttélés

Megpróbáltuk elbeszélgetni a tömbház lakóival is, kíváncsiak voltunk a lakóközösség álláspontjára, de ettől elzárkóztak. Így csak a szomszédos tömbházakban lakókat kérdezhettük: egyikük azt mondta, nehéz az együttélés, ugyanis a körülmények, amelyek kialakultak körülöttük, a környező tömbházban élők mindennapjait is befolyásolják. Gyakoriak a hangoskodások és az agresszív viselkedés a környéken, a szóban forgó tömbház lakói a szemetüket a tömbház környékén szórják szét, ami állandó bosszúságot okoz a negyed lakóinak. A nyilatkozó szerint arra is volt példa, hogy emberi ürüléket öntöttek ki a teraszról, de néha nagyobb tárgyakat, bútorokat is kidobálnak az ablakokon, amelyek azután a tömbház körül maradnak. A környéken lakók bíznak benne, hogy a polgármesteri hivatal talál megoldást arra, hogy élhetőbb legyen a József Attila negyed ezen része, ugyanis mindenkinek kötelessége lenne alkalmazkodni lakókörnyezetéhez, fogalmazott a szomszéd tömbház lakója.