– Hogy látja a Székely termék mozgalmat, nagyobb kitekintésben a helyi termékek jövőjét?

– Gratulálok ehhez a fan­tasz­ti­kus tel­je­sít­mény­hez, amely­re méltán lehetnek büsz­kék, ugyanis ezek a ter­mé­kek egész Kárpát-meden­cé­ben nagykövetei a szé­kely­ség­nek. Minőség szempontjá­ból az elmúlt években nagy előre­lépés könyvelhető el. Látva azt, hogy a gazdák milyen nehézségekkel küzdenek – sokan panaszkodnak a ver­seny­ké­pes­ség csökkenésére, a nehéz gazdasági helyzetre –, pontosan a Szé­kely termék mutatja meg, hogy van kiút. A kézműves termék forradalmasította a gasztronómiát azzal, hogy magas minőségi színvonal mellett egyedi élményt is nyúj a fogyasztónak. Kiemelkedő értéke, hogy megőrzi a hagyományt, arra ráépíti a legkorszerűbb technológiát, ezzel hoz létre valami újat. Ehhez a folyamathoz pedig olyan piacok társulnak, ahol a termelő találkozik a fogyasztóval, pluszinformációkat, többletélményt tud nyújtani. Csíkszereda központjában ma mézesek, sajtosok, húsfeldolgozók, gyümölcsaszalók, lek­várkészítők találkoznak a fogyasztókkal. Ez az, amire szükség van: ez élmény a fo­gyasz­tóknak, gazdasági előny a termelőnek, óriási nyereség a közösség számára. 

– Miért tartja fontosnak a szövetkezetek létrejöttét? 

– Egymagunkban mindannyian kevesek vagyunk. Öt-tíz tehénnel, húsz kecskével nem tudnak a gazdák úgy beruházni, hogy a legkorszerűbb technológiával a legjobb minőségű terméket állítsák elő. Azonban ha a jószágok tejét elviszik egy modern feldolgozóba, és egy központi brand alatt hoznak létre belőle kézműves terméket, akkor már a piacon is meg tudnak jelenni exportra is alkalmas késztermékkel. Márpedig az, ami az itteni havasi legelőkön van, az a nyolcvan-százféle gyógynövény, amit a birkák, tehenek lelegelnek, olyan egyedülálló előny, olyan beltartalmi különlegesség, ami nincs meg máshol. Az ilyen terméket szeretnék Magyarországon, sőt az egész világon fogyasztani, mert nem hasonlítható össze mással. 

– Milyennek látja a székely gazdák helyzetét nemzetközi viszonylatban?

– A székely gazdák mindig furfangosak, bennük van a góbéság, megtalálják a kiutat, és ez nagyon jó dolog. Nyitott szemmel járnak a világban, ami fontos – amikor az ember beszél egy itteni sajtkészítővel, előbb-utóbb kiderül, hogy svájci mestertől tanult, Franciaországban járt, vagy éppen Magyarországon végzett el sajtkészítő kurzust. Nem találomra dolgoznak, hanem a legprofibbaktól tanulnak. A székely gazdák megértették, hogy a minőségben nem lehet kompromisszum, hogy a kitöréshez csúcsminőség kell. A minél magasabb feldolgozottsági szint, a minél magasabb hozzáadott érték megélhetési biztonságot jelent, ami egyben a megmaradás záloga is. 

– Július 1-től Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsa elnöki tisztségét. Milyen érdekképviseletre számíthatnak a magyar és a székely gazdák? 

– Szeretnénk visszatérni a normalitás talajára, és a gazdáinktól szerzett tapasztalásokat szem előtt tartva dolgozni. Csökkenteni akarjuk az ágazati bürokráciát, illetve olyan támogatási formákat alkotni, amelyek segítik az uniós források megszerzését. Prioritásaink között szerepel a kárenyhítés témaköre, ugyanis az éghajlatváltozás rendkívül gyorsan mérhetetlen károkat okoz a mezőgazdaságban, ezt mihamarabb rendezni kell. Az élelmiszerpazarlás is fontos témakör. A következő ciklusban szeretnénk elérni, hogy ne a zöld ideológiák túláradó nyomása kösse béklyóba az európai agráriumot, hanem működni tudjon egy észszerű, szakmai elveken alapuló mezőgazdaság. A teremtett világ minőségéért mindannyian felelünk, a gazdák kifejezetten érzékenyek erre. Ne büntessenek minden agrártevékenységet, helyre kell állítani a dolgokat úgy, hogy a mezőgazdasági termelés pont a környezeti állapot javítását szolgálja és azt őrizze meg.