– Már most hosszú és tartalmas szakmai pálya van Ön mögött. De hogyan indult?

– Belgyógyász főorvos és gaszt­roenterológus szakorvos vagyok, de ultrahangos, illet­ve egészségügyi menedzsment kompetenciával is rendel­kezem. 1997. december 1-je óta dolgozom a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban. A középiskolát szülővárosomban, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban végeztem, a temesvári orvosi egyetemen tanultam tovább. Szakorvosi képzésre a bukaresti egyetemi klinikára jártam, azután két évet Kézdivásárhelyen dolgoztam, majd hazatértem Csíkba. A bel­gyógyászaton kezdtem a munkát, 1999-ben tértem át a gasztroenterológiára, melyből 2002-ben szakvizsgáztam. Mindez dr. Bokor Márton akkori kórházigazgató szorgalmazására történt, mivel abban az időszakban a belgyógyászaton belül a gasztroenterológia olyan eredményeket produkált, hogy indokoltnak látta egy külön osztály létrehozását.

– Már korábban is betöltötte a kórház orvosigazgatói tisztségét. Beszélne erről az időszakról?

– 2010-ben az egészségügyi rendszert átszervezték, számos kórház a helyi vezetés adminisztrációja alá került. Esetünkben Hargita Megye Tanácsa vette át a kórházunk ügyintézését. 2011-ben neveztek ki először orvosigazgatónak, majd versenyvizsgával foglaltam el és töltöttem be a tisztséget 2015 nyaráig. Megterhelő időszak volt, mert az orvosigazgatói feladataim mellett a szakmát is teljes gőzzel folytattam. A kórházat 2015-ben akkreditálták első alkalommal. Előkészítettem a dokumentációt, de mire az szeptemberben lezajlott, a mandátumom korábban lejárt, és nem éltem a hosszabbítás lehetőségével – ekkortájt félévente hosszabbították a kinevezésemet. Végül tíz évvel ezelőtt úgy éreztem, le kell állnom, s ezzel lezártam első orvosigazgatói ciklusomat. 2015-től dr. Konrád Judit jelenlegi kórházmenedzsert leszámítva többnyire kinevezett orvosigazgatók voltak, legutóbb dr. Fechete Orsolyától vettem át a tisztséget, aki vizsgával szintén teljes ciklust vitt ki. 2022. július 1-jétől újra felkértek, vállaljam el az orvosigazgatói tisztséget. A kórház az akkreditálás második ciklusára készült. Általam becsült személyektől jött a felkérés, elfogadtam. Idén decemberig hat hónapos kinevezésekkel töltöttem be a pozíciót, majd egyedüliként versenyvizsgáztam az újabb ciklusra. 

– Pontosan mi is az or­vos­igazgató feladata?

– A munkakört törvény szabályozza: az orvosigazgató felel a kórházban zajló szakmai tevékenységért, irányítja a különböző osztályok működését, és az osztályvezetőkből alkotott orvosi tanács elnöke. Feladata az egészségügyi standardok kidolgozásában való részvétel, azok javítása és ellenőrzése. Felügyeli a szakmai protokollok és szakmai procedúrák kidolgozását, figyelemmel kíséri, és elvárja az osztályvezetőktől, valamint az osztályok munkaközösségétől, hogy minden szakmai tevékenység az előírásoknak megfelelően történjen. A procedúrák és protokollok célja a páciensek biztonsága, az egészségügyi problémák megoldása, vagy – krónikus betegek esetében – amennyiben a gyógyítás nem lehetséges, a standardoknak megfelelő kezelés és az életminőség javítása. Az orvosigazgatónak emellett az országos egészségügyi programokat – daganatos, TBC- és diabéteszprogramokat – is koordinálnia kell. Ezek két szálon futnak: az egyik a megyei egészségügyi igazgatósághoz, a másik a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz tartozik. Külön finanszírozás alá esnek, mert olyan pénzalapok, amelyeket a kórház költségvetésén kívülről biztosítanak, és az intézménynek évente szerződést kell kötnie rájuk.

– Hogyan áll össze a kórház vezetősége?

– Az egészségügyi törvény világosan fogalmaz a kórházak működésével kapcsolatban. Élükön az igazgatótanács irányítja, melynek élén a menedzser (főigazgató) áll és tagjai: az orvosigazgató, a gazdasági igazgató és az ápolási igazgató. A hatáskörök pontosan meg vannak határozva, ugyanakkor a törvény lehetővé teszi, amennyiben a tagok orvosok, az adott egészségügyi intézményben orvosi tevékenységet is folytassanak. Az orvosigazgató esetében ez legtöbb napi négy óra. 

– Egyéni feladatai mellett mennyi ideje jut a szakorvoslásra?

– A kórházban kezdem a napom, de a tíz évvel ezelőtti munkamennyiséghez képest jelentősen csökkentettem tevékenységemet szakorvosként, mert másképp nem lehetne az orvosigazgatói feladatokat ellátni. Az első ciklusban az volt a gond, hogy szakmailag túlságosan sokat vállaltam, miközben az adminisztratív tevékenységet is teljesítenem kellett – a kettő együtt rendkívül megterhelő volt. Úgy érzem, az adminisztratív munkakör betöltése kiemelten fontos. Valószínű, 2026 júliusától sor kerül az akkreditálás harmadik ciklusára, ennek dokumentációját elő kell készíteni.

– Az orvosigazgató dönt a kórházi alkalmazásokról?

– Nem, nem az orvos­igazgató dönt! A szubjektivitás elkerülése érdekében az osztályokon dolgozó személyzet összeállítása nem egyetlen emberre hárul, hanem versenyvizsgák és versenyvizsga-bizottságok döntenek arról, kit alkalmazzanak, hogy a lehető legjobb szakemberek dolgozhassanak a kórházban. Az igazgatótanácsnak abban van fontos szerepe, hogy meghatározza a kórház fejlődési irányát, a stratégiát, a célokat és a határidőket. Ezért is létezik a négyéves stratégiai terv. Az előre lefektetett terveknek megfelelően – csapatmunkában – dolgozzuk ki a kórház szakemberigényét.

– Most újabb ciklusról beszélhetünk a kórház életében?

– 2011 óta szinte megállás nélkül ciklusokról beszélhetünk a kórház életében. Tudatos, átgondolt és megvalósítható fejlesztések zajlanak, amióta ténylegesen a megyei tanács hatáskörébe került az intézmény. Amikor minden a bukaresti törvényhozóktól függött, sokkal nehezebb volt tervezni és következetes fejlesztést végigvinni. Az, hogy a kórház a megyei tanács alárendelt intézménye, kölcsönös felelősséget és erőfeszítést jelent a kórház fejlődése érdekében. Igazából nem is beszélhetünk élesen elhatárolt ciklusokról, mert az adott gazdasági helyzethez igazodva próbáljuk a maximumot kihozni, bár jelenleg nehéz pénzügyi időszakot élünk. Ennek ellenére az óriásberuházások egymást követték: nemrég zárult le a poliklinika modernizálása, jelenleg zajlik a sürgősségi épület felépítése, ezt követi az új fertőző- és tüdőosztály kialakítása. Ezt újabb gigaberuházás követné, de erről addig nem beszélnék, amíg nincs konkrét finanszírozási döntés. Ugyanakkor megvalósulóban van a csíkszentmártoni Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központ, valamint Szentegyházán a palliatív központ kialakítása.

– Melyek az aktuális kihívások a kórház életében?

– Elsődleges célunk a páciensek biztonságának szavatolása. Infrastrukturálisan kedvezőtlen helyzetben vagyunk, mivel a kórház térbeli elhelyezkedése folytán egy zsákutca végén található. Komoly problémát jelent, hogy az intézmény gyakorlatilag egyetlen irányból közelíthető meg. Nem tudom, a 70-es években milyen döntés alapján választották ezt a helyszínt. Rendkívül fontos lenne egy másik útvonal biztosítása, aminek témája már nem a megyei tanács, hanem a városi önkormányzat hatáskörébe tartozik. Nyitottak erre, várjuk a további lépéseket, hisz biztonsági szempontból kulcsfontosságú ez a fejlesztés. A 2025-ös évre több stratégiát dolgoztunk ki, aktualizáltam az úgynevezett fehér tervet is, amely a tömeges balesetek és katasztrófák kezelését írja elő.

– Hogyan áll a kórház infrastruktúra és humán erőforrás tekintetében?
– Az infrastrukturális fejlesztések nem öncélúak. A kórház vezetősége dönti el, milyen új szolgáltatásokat szeretne biztosítani a páciensek számára, ehhez megfelelő orvosi eszközök, berendezések és – elsősorban – humán erőforrás szükséges. Míg 2015-ben alig nyolcvan, ma több mint 190 orvosunk van. Ugyanakkor olyan helyzetben vagyunk, hogy pontosan látjuk, hol lenne szükség további orvosokra, asszisztensekre, ápolókra és kisegítő személyzetre, de a költségvetési szférát érintő létszámstop miatt nem léphetünk. A meglévő és betöltött állások arányát tekintve a kórház személyzeti lefedettsége jelenleg körülbelül 70 százalékos, az új szárnyak megnyitásával ez az arány tovább növekszik. Az új sürgősségi szárny átadása lehetőséget nyújt majd a személyzet bővítésére is.

– Kik döntenek helyben a kórházi fejlesztésekről?

– A fejlesztési döntésekben a kórház vezetősége, a megyei tanács vezetése és a szakmai szervezetek egyaránt részt vesznek. A kórház bevétele több forrásból származik: az elsődleges forrás az egészségbiztosítási pénztártól, pályázatokból, ezek jelentős része a megyei tanáccsal együttműködve valósul meg, valamint saját forrásból származik. 

– Mit jelent ténylegesen a kettes kategóriájú besorolás a kórház életében?

– Tavaly megkaptuk a kompetenciaalapú kettes kategóriájú besorolást, mellyel kevés nem klinikai jellegű megyei kórház büszkélkedhet. Ez a besorolás minőséget és komplex tevékenységet feltételez. Azt jelenti, a kórházban az egészségügyi ellátás olyan standardok mentén történik, amelyek a tevékenységgel járó kockázatokat elfogadható szintre csökkentik, így a páciensek egészsége biztonsággal szavatolható. Valójában már az orvosi egyetemen megtanuljuk, hogy minden tevékenység – az egyszerű injekciótól a bonyolult beavatkozásokig – szabályozható. Ezek betartásával minden, a páciens életét veszélyeztető rizikófaktor kiszűrhető.

– Milyen pozíciót tud most betölteni a kórház az egészségügyi szolgáltatások terén?

– Nemcsak térségünk, hanem a szomszédos megyék pácienseit is fogadjuk. Régiónkban szolgáltatásaink egyedülállónak számítanak, például az intervenciós kardiológia, a neuroradiológia, a mellkas- és az idegsebészet. A csíkszeredai kórházat kisebb regionális kórházzá szeretnénk fejleszteni. Az orvosi tevékenységek fejlesztése szorosan kötődik ahhoz, hogy legyenek ambiciózus orvosok, akik vállalják a képzéseket – ebben szerencsére nincs hiány.

– Milyen kihívások várnak a kórházra a közeljövőben?

– Nemrég elkészítettem a kórház SWOT-analízisét egy újabb pályázathoz. A legnagyobb kihívások között szerepel: a kórház akkreditációja harmadik ciklusának megvalósítása, a pénzügyi válság és a körvonalazódó egészségügyi reform. Egyelőre kevés konkrétum ismert, de valószínű, az egészségügyben átmeneti időszak következik, amely a források elbizonytalanodását és az alkalmazottak bérezését is érintheti esetleg. Ez sajnos újabb egészségügyi dolgozók elvándorlásához vezethet.